Tizenöt év börtönre ítélte a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen azt a volt rendőrt, aki kivégezte az inárcsi családsegítőben dolgozó nőt, mert az nem tudott neki segíteni. A táblabíróság arról tájékoztatta lapunkat, hogy a férfi a büntetés kétharmadának letöltése után bocsátható leghamarabb szabadon feltételesen.
A nyugdíjazása után biztonsági őrként dolgozó Cs. Attila kálváriája több mint másfél évtizede kezdődött. Házat szeretett volna építeni a feleségével, ezért devizaalapú kölcsönt vettek fel. Mivel a megemelkedett törlesztőrészletet nem tudták fizetni, 2010-ben Sopronba költöztek és megpróbáltak megállapodni a bankkal a ház eladásáról és az elszámolásról, de ez nem sikerült.
Egy idő után megromlott a kapcsolatuk. Cs. Attila megverte a feleségét és az egyik gyereküket is, ezért az asszony a szüleihez költözött. A közös gyerekek és a kényszer azonban négy év múlva ismét összehozta őket. A komoly anyagi nehézségekkel küzdő asszony visszaköltözött az inárcsi házba, ahova később a férfi is utánament. Ám a kapcsoltuk a férfi féltékenysége és egyre gyakoribbá váló alkoholfogyasztása miatt nem jött rendbe. 59 millió forint adósságot halmoztak fel, és 19 millióért elárverezték a házukat.
Cs. Attila felesége korábban azt mondta, azért akart külön élni a férjétől, mert elege lett az örökös féltékenykedéséből és úgy érezte, hogy bármit is csinál, nem tud neki megfelelni. Úgy érezte, hogy a férje nem engedné el korrekt módon, és őt is megölné, ha elhagyná. A szörnyűség előtti este közölte vele, hogy másnap elköltözik. A férfi másnap bement a családsegítőbe, és megölte az intézmény egyik leglelkiismeretesebb dolgozóját.
Az ügyész a perbeszédében elmondta, egyértelműen megállapítható, hogy nem véletlen baleset történt. Súlyosító körülményként értékelte, hogy a férfi egy olyan embert ölt meg, aki segíteni akart neki. Enyhítő körülményként, hogy a vádlott büntetlen előéletű és kiskorú gyerekről gondoskodik. Ezt azonban árnyalja, hogy a feleségével és a gyerekével is erőszakosan viselkedett. Középmértéket meghaladó fegyházat kért Cs. Attilára közfeladatot ellátó személy elleni emberölés és lőfegyverrel való visszaélés miatt.
Az elkövető ügyvédje szerint viszont nem szándékos emberölés történt. Azt mondta, hogy a védence nem megölni, csak megsebesíteni akarta az áldozatát. Ezért azt kérte, hogy halált okozó testi sértésben mondják ki bűnösnek ügyfelét. Álláspontja szerint a bűncselekmény gyökerét a sok család életét tönkretevő hitelválságban kell keresni. Mint mondta, a vádlott maga is áldozat, még ha ez nem menti is fel a bűncselekmény alól.
A Budapest Környéki Törvényszék első fokon életfogytig tartó fegyházra ítélte a férfit előre kitervelt emberölés és lőfegyverrel való visszaélés miatt, azzal, hogy 25 év múlva bocsátható leghamarabb szabadon feltételesen.
A Fővárosi Ítélőtábla azonban 15 év börtönre enyhítette az inárcsi gyilkos büntetését. A férfi a büntetés kétharmadának letöltése után szabadulhat feltételesen leghamarabb.
A táblabíróság szerint ezt támasztja alá az is, hogy a férfi megvárta a rendőrök kiérkezését a történtek után és önként feladta magát. Az előre kiterveltség azt feltételezi, hogy az elkövető egyenes szándékkal cselekszik, azonban az egyenes szándékból nem feltétlenül következik, hogy a cselekményét előre ki is tervelte. Ez utóbbihoz az szükséges, hogy az ölési cselekmény véghezvitelének helyét, idejét és módját átgondolja, a végrehajtást akadályozó vagy segítő tényezőket felmérje és a lényeges előkészületi, elkövetési és az elkövetés utáni mozzanatokat figyelembe vegye.
Ez pedig a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint is hiányzott az elkövető esetében. Azaz a férfi bűncselekménye kizárólag hivatalos személy sérelmére elkövetett emberölésnek minősül. Ennek azért van fontos jelentősége a táblabíróság szerint, mert csak azokban az emberölési ügyekben indokolt határozott tartamú szabadságvesztés kiszabása életfogytiglan helyet, ahol a cselekmény nem több, hanem csak egy minősítő körülmény (jelen esetben a hivatalos személy sérelmére elkövetés) folytán minősül minősített emberölésnek.
A másodfokú bíróság a büntetés kiszabásakor nyomatékos enyhítő körülményként értékelte a férfi büntetlen előéletét, idős korát, és azt, hogy az elkövetés után a helyszínen nyomban feladta magát, a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomását, a rendkívül elnehezült élethelyzetét és az eljárás során tanúsított őszinte megbánását. A végrehajtási fokozatot az ítélőtábla a férfi idős korára tekintettel börtönben határozta meg.
