Belföld csatatér 2019 - pécs

Pécs igényt tart arra, hogy a pécsiek mondják meg, mi legyen

Korábban a témában:

Pécs az ország ötödik legnagyobb városa, egyben egyik kulturális és szellemi központja, 2019-re mégis oda jutott, hogy – megint – csődben van. A megyeszékhely politikai helyzetéről írtunk már egy cikket, és beszélgettünk az ellenzéki pártok polgármesterjelöltjével is, de vannak olyan fejezetei Pécs történetének, amelyeket a helyiek valószínűleg teljesen máshogy látnak, mint amilyennek kívülről látszanak. Miért jutott egy egykor gazdag bányász- és iparváros csődbe? Hogyan lehet káderhiány az ország egyik szellemi központjában? Mi történik akkor, ha a lokálpatriotizmus kirekesztővé válik? Erről beszélgettünk a helyi politika egyik megkerülhetetlen szereplőjével.

Körömi Attila harminc év alatt majdnem körbejárta a politikai patkót. 1990-től a Fidesz tagja, a kilencvenes években önkormányzati képviselője, 1998 és 2006 között a parlament tagja volt. Nagy port vert fel, amikor 2004-ben kilépett a Fideszből, és bár az Országgyűlésben függetlenként folytatta a ciklus végéig, belépett a pártként frissen létrejött, messze a néppártosodás előtt álló Jobbikba. Ott csak két évig húzta, 2006-ban felhagyott a politizálással, és 51 évesen elment tanítani. Jelenleg egy pécsi magániskolában oktat, ahol sajátos nevelési igényű fiatalokkal foglalkoznak. Tíz év után végül visszatért a politikába, és a Momentum jelöltjeként indul a pécsi önkormányzati választáson, az ellenzéki pártokat tömörítő Mindenki Pécsért Egyesület listáján a harmadik helyen van.

1990-ben tetszett az a radikális, egyenes hang, ami a Fideszé volt. Morális okokból kezdtem politizálni, nem a liberális-konzervatív vonalon. A Fidesz szólított meg, mert azt mondták, hogy abból, ami addig volt, elég. A Jobbikkal bonyolultabb volt a helyzet, abban, hogy a munkájukat segítettem, volt egy kis rábeszélés más emberek részéről. Kívülről úgy tűnhetett, hogy ez hirtelen váltás volt, de bennem már 2002 nyarán megfogalmazódott, hogy a Medgyessy-bizottság működése után nem biztos, hogy a ciklust végig tudom csinálni. A Jobbikhoz az vitt, hogy azt a polgári eszmeiséget kellene egy parlamenten kívüli pártban újragyökereztetni, amit a Fidesz eldobott. Lehetett volna a Jobbik az akkori MDF parlamenten kívüli szövetségese. Sokan azt gondolják, hogy a Jobbik az első pillanattól szélsőséges párt volt, pedig volt ott minden, az útkeresés fázisában voltak. Én azt mondtam, induljunk el ebbe az irányba, és volt is rá fogadókészség, de aztán mintha megszűnt volna az egész. Amikor jöttek a számomra vállalhatatlan hangok, minden harag nélkül elváltunk. 2006-ban pedig azt mondtam, hogy hátrébb kéne lépni. Négy év ráment, mire lejöttem róla, a politika ugyanis nagyon addiktív. A tanítás volt az, ami segített. Amikor az ember bemegy az órára, megszűnik minden, egy másodperc kihagyás sincs, mert amint van, a gyerek leveszi, és abban a pillanatban érdekes dolgok történnek. Olyan erősen elkapott a gépszíj, hogy el is felejtettem a politikát

– foglalja össze röviden az elmúlt harminc évét Körömi, aki aztán 2017-ben csatlakozott a kultúraváltást ígérő Momentumhoz, és a tavalyi parlamenti választáson a képviselőjelöltje lett. Nem ért el valami fényes eredményt a 2. számú pécsi körzetben, 2 százalék alatti eredménnyel hatodik lett. Az EP-választásra viszont megerősödött a Momentum, Pécsen több mint 13 százalékot szerzett, és mivel a Fidesz 43 százaléknál kevesebbet, ebből egyenesen következne, hogy az – LMP kivételével – összefogva induló ellenzék bízhat az önkormányzati sikerben.

Fotó: Marjai János / 24.hu

Gondolkodtunk az önálló induláson, és persze egyrészt tudtuk, hogy akkor mi leszünk a közellenség, de azt is tudtuk, hogy van mit mondanunk. Világosan láttuk viszont, hogy itt most együtt kell működni, és pont Péterffy Attila feltűnése volt az, ami meggyőzött minket. Nem az MSZP-vel vagy a DK-val álltunk össze, hanem Péterffy Attila mögött

– magyarázza a polgármesterjelölt személyével a közös indulást Körömi. Aki, mint említettük, harminc éve járatos a pécsi politikában, egy ponton még a most leköszönő fideszes polgármester, Páva Zsolt kampányfőnöke is volt. Kevesen látnak rá tehát nála jobban a helyi politika alakulására, főleg úgy, hogy jelenleg külső szemlélőnek mondhatják magukat.

Eredetileg nem vagyok pécsi, így még inkább kívülről látom az egészet. ’90-ben lettem önkormányzati képviselő. Egyrészt volt egy eufória, a jogszabályi környezet sokkal barátságosabb volt az önkormányzatokkal, kaptuk a vagyont, a hatásköröket. Lehetett álmodni, és lehetett rövid távon jó dolgokat alkotni. Én a Fidesz történetét belülről láttam 2004-ig, nagy lelkesedéssel kezdtük, de hamar félrement a dolog. Toller Lászlóval rengeteg vitám és meccsem volt, nálam többet senki sem támadta a pécsi MSZP politizálását, ugyanakkor hihetetlen erősen fogta a várost és a pártját. Az eltávoztával iszonyatos erózió indult el, és az MSZP egyik legfontosabb városában káderhiány lett. Az MSZP meggyengült Toller elvesztésével, a Fidesz pedig egy olyan embert rakott a város élére, aki nehezen tud dönteni. A Pécsett valaha nagyon erős Fidesz és MSZP párhuzamosan roskadt össze.

Miközben egyébként Pécs továbbra is meghatározó politikusokat adott, volt olyan időszak, amikor két pártot, az MSZP-t és az LMP-t is pécsi politikus vezette (Tóth Bertalan ma is a szocialisták elnöke, Keresztes Lóránt az EP-választás után távozott az LMP éléről), de a fideszes kommunikáció urai közül Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke, Belénessy Csaba volt MTI-vezérigazgató és Élő Gábor (most a Bors és két megyei lap kiadójánál van vezető pozícióban, de a jobboldali média számos posztját megjárta) is pécsi. Így viszont még nehezebb választ találni arra, hogy a városi politikában hogyan lehet mégis káderhiány.

Pécs viszonya az újdonságokkal és az idegenekkel egyébként is speciális, kevés helyen van olyan élénk és különleges lokálpatriotizmus Magyarországon, mint Pécsen. A helyiek a szőlőtőke régies elnevezésére utalva tükének hívják a született pécsieket, de a szigorú verzió szerint csak azok lehetnek igazi tükék, akik három generáció óta élnek Pécsen, és földdel, présházzal rendelkeznek a Mecsek oldalában.

Fotó: Marjai János / 24.hu

A tükeség több mint lokálpatriotizmus. Azt hallom, hogy azoknak, akik régóta laknak itt, de máshonnan jöttek, van ebben a pécsi büszkeségben valami áthatolhatatlan és nehezen érthető. Szerintem ez az egyik oka annak, hogy itt tart Pécs. Itt ugye erős volt az SZDSZ, erős volt a Fidesz, erős a Kétfarkú Kutyapárt, az volt az LMP, és most erős a Momentum is. Pécs valahogy minden újat szívesen kipróbál és elfogad, de mintha igényt tartana arra, hogy végül a pécsiek mondják meg, hogy mi legyen

– köti át a kérdést a politikai viszonyokra Körömi. Ennek pedig, mint írtunk róla, az önkormányzati választáson is lehet szerepe: a két esélyes jelölt közül ugyanis csak az ellenzéki Péterffy Attila pécsi (noha Budapesten dolgozik), Vári Attila, a Fidesz jelöltje „gyüttment”, bár egy városi céget vezet egy ideje.  És mivel Pécs két oldalán körülbelül fele-fele arányban oszlanak meg a Fidesz és az ellenzék támogatói, jó esély van arra, hogy a belváros döntsön, ahol pedig a lokálpatriotizmus még fontosabb, mint máshol.

A gazdasági problémák viszont a külvárosokat érinthetik jobban. Pécs jelenleg is csődben van, hiába mentette ki korábban a kormány az adósságból. A csődhelyzet sem új dolog, az első még a szocialista vezetés öröksége lehetett, hogy aztán néhány éve a Fidesz is ide jusson a várossal. De Körömi szerint a problémák sokkal mélyebben gyökereznek.

A mai napig azt mondom, hogy a fő ok a két bánya bezárása volt. Pontosabban nem az, hogy a bánya bezárt, hanem az, hogy erre nem volt fölkészülve a gazdaság. A bányásztársadalom az akkori viszonyokhoz képest nagyon jól élt. Nyilván az egészségüket is vásárra vitték, ezt mindenki tudja. Szerintem sokan azt gondolhatták a gazdasági élet vezetői közül, hogy bezárt a bánya, de majd lesz valami. De ilyen nincs, egy ilyen krach nem tud egy ekkora városban megoldódni. Meg lehet nézni, hogy az angliai Coventry hogyan szlömösödött el a járműgyártás után.

De nem minden a bánya, Pécsen valaha kifejezetten erős volt az ipar, miközben ma már az is hír, ha egy cég százmilliókat költ arra, hogy tíz új munkahelyet hozzon létre a városban.

Pécsen összeomlott a könnyűipar. A Mizo, a Möbiusz, a bőrgyár, a kesztyűgyár, de tulajdonképpen a sörgyár is a legkisebbek közé tartozik az országban. És nem volt terv arra, hogy mit kezdjünk ezzel. De ha még messzebb megyünk, akkor ez valaha egy polgárváros volt. A szénbányászatnak van egy nagyon erős lelkisége. A szén adta a meleget, az energiát, kézzel fogható mindenki számára. Az urán ezzel szemben elvont, veszélyes dolog, amivel vigyázni kell. Azt érzem, hogy a szénbányászatnak van egy erős összetartó ereje. Sok fiatal pár és egyedülálló jött ide például Borsodból, és a polgárváros organikus, szerves léte az ötvenes években átalakult. Ez egy bányaváros lett. Pécs-Kertvárosban ma annyian laknak, mint Kaposváron, és mindössze két híd vezet át a városba. Pécs egyszerűen átalakult, ami nem rossz vagy jó, hanem tény. A pécsi polgárság pedig rácsodálkozhatott, hogy hirtelen hatvanezresből százhetvenezres lett a város.

Kiemelt kép: Marjai János / 24.hu

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.