Tiborcz István tanult a legutóbbi hibájából, és amikor csütörtökön bement vizsgázni a Károli Gáspár Református Egyetemre, már nem menekült el pánikszerűen a sajtó elől. Megállt, válaszolt a Hvg.hu néhány kérdésre, bár azt nem engedélyezte, hogy képfelvétel készüljön róla az egyetem területén. Később az egyetem is közölte, nem járul hozzá a területén készített felvételek közléséhez.
Amit Tiborcz mondott, az persze érdekesebb volt annál, ahogy mondta. Szerinte az Elios-üggyel kapcsolatban senki nem kérdezte őt meg. A Hvg.hu kérdésére, hogy kereste-e őt az OLAF, az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala a jelentéssel kapcsolatban, a miniszterelnök veje először azt mondta, nem, majd rögtön javította magát: kereste, időpontot is kért tőlük, hogy meghallgathassák. A hivatal szerinte először azt írta vissza, megadja neki ezt a lehetőséget, de állítása szerint erre végül nem került sor.
Amikor az OLAF-jelentésre hivatkozva azt a kérdést is feltették, hogy az Elios könnyített terepen mozgott-e a közbeszerzéseknél, Tiborcz azt mondta, nem ismeri a dokumentumot, de amint megkapja azt, reagálni fog az abban szereplő állításokra. Szerinte ha az OLAF annyit megtenne, hogy ha már őt vizsgálják, meghallgatja a véleményét, szívesen válaszolna. Amíg azt sem tudja, miről van szó és maga is csak a sajtóból tájékozódik, addig nem tud mit csinálni.
Azt már tegnap megírtuk, hogy ez nem igaz. Az OLAF a jelentésben szereplő természetes személyeket és cégeket is megkereste, hogy kommentálják a jelentés állításait. Azt viszont nem írtuk meg, hogyan is kommentálta ezeket az állításokat Tiborcz István, akit saját állítása szerint meg sem kérdeztek. Most megtesszük.
Panaszok
Tiborcz István az egyik legrégebbi üzlettársával, barátjával, az azóta Garancsi Istvánnal is üzletelő Hamar Endrével együtt úgy döntött, hogy az OLAF megkeresésére egy ügyvéden keresztül válaszolnak. Egy közös ügyvéden keresztül, aki mindkettejük nevében válaszolt a hivatalnak. Ez az ügyvéd levelet írt az OLAF főigazgatójának, amiben az alábbi megjegyzéseket tette a jelentés fontosabb állításaival kapcsolatban.
Hamar Endre szerintük nem volt részvényese, Tiborcz István pedig nem volt menedzsere az Elios Zrt.-nek. Erre az OLAF azt reagálta, hogy Hamar közvetett tulajdonosa volt a cégnek egy másik cégen keresztül, Tiborcznál pedig a magyar fordítás zavart be, ahol menedzsernek írták tag helyett azt, hogy a miniszterelnök veje a cég igazgatósági tagja volt.
A következő két megjegyzésben csak apró változtatásokat kérnek, amiket az OLAF meg is adott. A Systrade, Hamar Endre másik cége szerintük nem tanácsadó, hanem szolgáltatócég. És Hamar Endre nem tulajdonosa, csak társtulajdonosa a rengeteg tender elnyerését levezénylő EUPRO Kft.-nek.
Tiborczék azt is szóvá tették, csúsztatás azt mondani, hogy a Közbeszerzési Felügyeleti Főosztály a Miniszterelnökség irányítása alatt áll, mert úgy tűnhet, mintha a Miniszterelnökség befolyásolva lenne. Az OLAF válasza szerint nem állították, hogy a Miniszterelnökség irányítja a főosztályt, csak azt, hogy annak nem volt gyanús semmi az Elios közbeszerzéseinek első két körénél, pedig elvileg nekik kellene ezt ellenőrizni.
Szóvá teszik azt is, hogy a szövegből úgy tűnik, mintha az Elios eleve azzal ment volna bele a legelső, hódmezővásárhelyi projektjébe, mert az ott megszerzett tapasztalatot a későbbi projektek megnyerésére akarta használni. Az OLAF erre azt mondja, nem állítják, hogy eleve ez volt a cél, csak azt, hogy később ez történt. A hódmezővásárhelyi tender különösen fontos volt az Eliosnak, mert bár csak kilencmillió forintos árbevételt tudott felmutatni, hirtelen több száz millió forintot keresett, ráadásul az Elios lett az egyetlen cég, amelyik ekkora közvilágítási referenciával rendelkezett, s a későbbi tenderek egy része eleve ezt fogalmazta meg elvárásként. Ennek csak az Elios felelt meg.
A Tungsram-Schréder Zrt.-vel kapcsolatban is több panasza volt Tiborcznak és Hamarnak. Ez volt az a belga-magyar cég, amelyik akkoriban a LED-lámpák piacát dominálta, és amelyik olyan komoly engedményeket adott az Eliosnak, hogy gyakran féláron kapta meg a lámpákat más cégekhez képest. A pályázatokban pedig sok helyen eleve ezeknek a lámpáknak a műszaki specifikációira írták ki az elvárásokat.
Tiborczék szerint nem személyesen Tiborcz tárgyalt a Tungsram-Schréderrel, amire az OLAF rábólintott, hogy rendben, beleteszi a jelentésbe. Azt is közölték, hogy az Eliosnak nem volt ráhatása a Tungsram-Schréder árazására, de ezt az OLAF nem is írta, csak azt, hogy olcsóbban kapták a lámpákat. Tiborczék szerint viszont nem igaz, hogy direkt a cég lámpáira írták ki a tendereket, és ezt azzal próbálták igazolni, hogy egy feltételnek megfeleltek más cég lámpái is. Az OLAF szerint viszont több olyan feltételt is szabtak a közbeszerzéseknél, amelyeknek csak a Tungsram-Schréder lámpái feleltek meg.
Miért pont ők?
A legérdekesebb rész talán az, amikor Tiborczék azt vetik fel, hogy 109 közvilágítási tender volt a szóban forgó KEOP-pályázati rendszerben, hogy lehet az, hogy ha ezek mind illegálisak, akkor csak az Elios tendereit vizsgálják. Az OLAF azt válaszolta, lehet, hogy 109 ilyen tender volt, de a legnagyobb összegűeket mind az Elios nyerte el, és konkrét bejelentést kaptak azzal kapcsolatban, hogy a cég csalt a pályázatoknál.
Ez később is előkerül, amikor Tiborczék azzal védekeznek a vádak ellen, hogy nem használhatott politikai befolyást a közvilágítási tenderek kiírásának módosítására az Elios, hiszen ezeknek a tendereknek a nagy részét nem is ők nyerték meg. Összesen 32 tendert nyertek meg a 109-ből. De erre már korábban válaszolt az OLAF. Az, hogy nem mindet nyerték meg, nem zárja ki a befolyásolást. A módszerről, hogy ez hogyan történt, itt írtunk. Ráadásul hiába nem nyerték meg mindet, a legdrágábbakat igen.
A legszebb a válaszokban viszont az, hogy Hamar Endre és Tiborcz István az Elios-ügy nagy részében azt próbálta bizonyítani, hogy nekik már nincs közük az Elios Zrt.-hez, hiszen eladták azt, sőt, egy darabig az volt a védekezés, hogy ez a cég Simicska Lajos irányítása alatt állt.
