Szász János a Hír TV Alinda című műsorában azt mondta, azért ment ki tüntetni a CEU-törvény ellen, mert a tiltakozás az Orbán-kormány ellen nem politikai, hanem erkölcsi kérdés. A rendszer csak szítja a gyűlöletet, az emberek legsötétebb oldalát hozná elő, miközben megszüntetné a szabad oktatást, elszegényíti a kórházakat, hagyja az embereket „visszazsuppolni a határon túlra”.
A rendező úgy látja, az oktatás szabadsága megszűnik, amikor egy törvény ellehetetlenít egy iskolát, amely a gyermekeknek egyfajta menedéket jelent, hogy ne kelljen külföldre menniük.
Nem tehetjük azt, hogy otthon vagyunk, és mint Színház- és Filmművészeti Egyetem nem szólalunk meg.
Mivel a művészet szabad, most a művészet dolga ezzel az üggyel foglalkozni – tette hozzá, felidézve A Mester és Margarita alapmondatát, hogy „a gyávaság a legnagyobb bűn”, gyávaság otthon maradni és beletörődni abba, milyen az ország.
Olyan korban élünk, amelyben be kell nézni a sorok közé, kiabálni kell, nem szabad csöndben maradni. Az alkotóknak igenis véleményt kell nyilvánítaniuk. Szász János azért érez nagy erőt a tüntetésekben, mert olyan fiatalokat lát, akik tudják, mit akarnak elérni, csak azt nem, hogyan.
Ám biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb el fogják érni a céljukat.
Jó lenne, ha többen lennének a demonstrációkon.
Olyan elképesztő problémahalmaz van ebben az országban és ebben a térségben, hogy ha egyre többen leszünk, egyre többfajta ember jelenik meg, az egyre nagyobb felkiáltójel lesz, és nem lehet csak úgy elintézni.
Visszatérve arra, hogy a CEU-törvény ügyében a Színművészeti sokáig hallgatott, és a szenátus utolsó pillanatban kiadott szolidaritási közleményét M. Tóth Géza rektor nem írta alá, azt mondta, nincs szakadás az egyetemen, a rektorral vannak olykor vitáik, de nem mondható ki róla, hogy gyáva. A szolidaritási nyilatkozat azonban kevés, más módon kell tiltakoznia az egyetemnek:
ha képzőművészeti egyetem lennénk, akkor fel kellene menni a házakra, és telefesteni mindenféle dolgokkal. Nekünk is meg kell nyilvánulni azon a nyelven, amelyen mi tudunk: színház, slam, film.
Az egyetem ötszáz hallgatója nagy erő. Sokan szolidaritási sztrájkot javasoltak, de ezt Szász János a legnagyobb butaságnak tartaná. Egy tanár nem biztathatja tüntetésre diákjait, de ha ők hívják demonstrálni, arra válaszolni kell, színt vallani kell, „őszintének kell lenned mint tanár”. Szász János nem fél attól, hogy a közéleti kiállása befolyásolná, hogy milyen filmeket készíthet el a jövőben.
