A magyar belpolitikától jogosan lehet sok embernek csömöre. Roppant belterjes, roppant szövevényes és átláthatatlan, roppant korrupciógyanús. De ami a legfontosabb: roppant unalmas. A rendszerváltás utáni életet kevés dolog zavarta meg igazán: volt egy taxisblokád 1990-ben, pár érdekes választás (bár volt néhány unalmas, lefutott voksolás is), egy NATO- és egy EU-csatlakozás, na meg Medgyessy Péter belső megpuccsolása egy bizalmatlansági indítvánnyal.
Gyurcsány Ferenc őszödi beszédnek nevezett, káromkodásokkal tűzdelt őszinteségi rohama hogy, hogy nem, de kiszivárgott. A belső körben elmondott, a kormányzati kamuzást elismerő beszéd aztán fellobbantotta a dühöt az emberekben.
A düh pedig megvolt, miután a Fidesz zsinórban másodszor szenvedett vereséget az országgyűlési választáson (aztán szétnyerte magát az őszödi beszéd miatt az őszi önkormányzatin), a konzervatív és a jobboldali tábor pedig joggal érezhette becsapva magát az őszödi beszédből, amiben már benne lebegett, hogy megszorítások kellenek a túlköltekezés miatt.
És akkor eljött szeptember 17-e, motoros futárok elvitték több szerkesztőségbe a beszédről titokban készült felvételeket, Gyurcsány Ferenc pedig elismerte azok valódiságát. Már aznap kimentek pár ezren tüntetni a Kossuth-térre, majd csendben hazamentek.
Másnap is kint voltak néhány százan, estére már néhány ezren, a többi pedig már történelem: átmentek a tévészékházhoz beolvastatni az óhajaikat, az MTV nemet mondott, kitört a zavargás, a maroknyi, erősítésben hiába reménykedő rendőri erő pedig vereséget szenvedett.
A tüntetők elfoglalták az épületet, kifosztották a büfét, majd hazamentek. Másnap reggel beolvasták a petíciójukat, miközben Sólyom László köztársasági elnök köztörvényes bűncselekménynek minősítette az ostromot. Azonban ezzel nem volt vége az erőszaknak Budapest utcáin.
Miközben elkezdték kivizsgálni, miért nem kapott erősítést a székházat hiányos felszerelésben védő rendőrcsapat, ismét tízezresre duzzadt a tömeg a Kossuth téren.
A tüntetők új célpontokat is kiválasztottak: elmentek a Magyar Rádió Bródy utcai tömbjéhez, valamint az MSZP akkori székházához, az akkori Köztársaság (most II. János Pál pápa) térre. Ekkor már itt voltak a nemzetközi tévéstábok, így Sanghajtól Los Angelesig mindenki élőben nézhette, ahogy lovasrendőrök verik szét a Köztársaság téri tüntetőket.
Ők ezután kiszorultak a Blaha Lujza térre, felgyújtottak egy rendőrautót és folytatódtak az utcai harcok a környéken, a Nagykörúton, a Rákóczi úton és a kis utcákban.
Ekkorra már fontossá vált valamiért a rendőrségnek, hogy sokkal nagyobb erőket mozgósítson. Vidékről rengeteg rendőr és felszerelés áramlott a fővárosba (ugyan a vidéki nagyvárosokban is ritkaságszámba menő, több ezres tiltakozások voltak, de itt nem fordult sehol erőszakba a tüntetéssorozat), aminek meg is lett az eredménye. A blahai ütközetet, amiben 69-en sérültek meg, már a rendőrök nyerték.
Ami érdekes, az a másnap volt: a Kossuth téren még mindig tüntettek 15 ezren, azonban a tüntetőknek ekkor már csak töredéke indult el szétverni a várost. A rendőrség viszont óriási erőket mozgósított, főleg a Nagykörúton, az Oktogon, a Nyugati tér, az Andrássy út és a Dohány utca környékén csaptak le mindenkire, aki élt és mozgott.
17-en sérültek meg ezen a napon.
A tévészékháznál magára hagyott rendőrcsoport esete úgy csapódott le az állomány többi tagjában, hogy a brutális zavargók összeverték másfélszáz kollégájukat. Több beszámoló szerint a Blaha Lujza téri csatában és a nagykörúti tisztogatásokkor is elhangzottak ilyen mondatok a rendőröktől:
Itt vannak a gecik, a kutyák (…) Két rendőr meghalt, holnap már lövünk (…) Ez nem Amerika, kisköcsög, nincs ügyvéd! (…)
A bosszúnarratívát erősíti több olyan ember, akiket kegyetlenül összevertek a rendőrök, akik kontroll nélkül járőröztek, és szándékosan hármasával fogdostak össze embereket, hogy megálljon a csoportos garázdaság vádja.
Sokukat az elfogáskor összeverték tonfával, olykor fejbe rugdosták, vagy a kapitányságon kaptak ütéseket-rúgásokat. Az elfogottak zöménél egyből indítványozták, és sok esetben jóvá is hagyták az előzetes letartóztatás elrendelését.
Sokszor a rendőri erők is lyukra futottak, egy Kossuth térről hazafelé tartó, a zavargásokban nem résztvevő testvérpárt például úgy sikerült agyba-főbe verni és bevinni a rendőrségre, hogy az AP fotóriporterével együtt sétáltak előtte nyugodtan a Liszt Ferenc tértől a Blaháig, majd a tudósító és egy kollégája végignézték, ahogy a rendőrök elfogják és elverik a két ártatlan srácot.
Azóta is elmaradt sok rendőr (és az igazsághoz tegyük hozzá: sok zavargó) felelősségre vonása. Jellemző, hogy az említett két testvér, Kruchina Vince és Károly ellen minden eljárást megszüntettek, majd a kártérítési perükben első fokon mindössze 400 ezer forint körüli összeget ítéltek meg nekik. Per kopf.
(A cikkhez felhasználtam Bodoky Tamás: Túlkapások című, az Indexen megjelent cikkekből összeállított riportkönyvét is.)
Kiemelt kép: Budapest, 2006. szeptember 19. MTI Fotó: Kovács Tamás
