A budapesti születésű Pali összesen hét évig dolgozott szoftverfejlesztőként Dublinban. Olyan cégek vették igénybe a munkáját, mint a Citigroup vagy a Bank of America Merrill Lynch. Jelenleg Magyarországon van, saját vállalkozását szeretné beindítani. Egyelőre nem gondolkodik munkakeresésben, de ha megint úgy alakulna, akkor elsőre biztosan nem a magyar piacon nézelődne.
Az én tizenhat éves szakmai tapasztalatommal, valószínűleg tudnék itthonról, a saját számítógépem elől dublini cégeknek dolgozni. A fizetés pedig nem mérhető magyar léptékben: naponta 450-500 euró plusz áfa az ajánlat, ami természetesen nőhet is idővel.
Pali nem mezei szoftverfejlesztő, saját bevallása szerint rengeteget dolgozott és tanult, hogy idáig eljusson, most sem pihen, folyamatosan képzi magát a versenyképességért.
Több mint húszezer ember hiányzik
A hozzá hasonló, magas szaktudással rendelkező szoftverfejlesztők után a hazai cégek csak úgy kapkodnak. Az informatika területén ugyanis soha nem látott mértéket öltött a munkaerőhiány Magyarországon. Egyébként nemcsak hazánkban, hanem világszinten. Egy Eurostat felmérés szerint néhány év múlva közel egymillió betöltetlen informatikus állás lesz az EU-ban.
Az Informatikai Vállalkozások Szövetségének tavaly októberben publikált felmérése szerint 22 ezer fős a hiány. A vizsgálat időpontjában ebből hozzávetőlegesen 10-14 ezer infós állás már elérhető volt, a többire pedig nagy igény mutatkozott volna. Ám a helyzet azóta csak romlott, mondja az IVSZ oktatási igazgatója, Horváth Ádám.
Százmilliókba kerül az utánképzés
A Magyarországon közel 1600 főt foglalkoztató, komplex szoftverfejlesztési megoldásokat nyújtó EPAM System Kft. éves szinten több száz új dolgozónak tudna munkát adni, ha lenne elég alkalmas álláskereső.
Körözsi Tamás, az IT oktatásért felelős vezető szerint a probléma igen összetett, de az áldatlan állapotok eredője részben az állami fenntartású egyetemeken és főiskolákon keresendő. Ezek az intézmények ugyanis nagyon nehezen tudnak a technológiai fejlődéssel lépést tartani és olyan szaktudást biztosítani a hallgatóknak, ami a üzleti környezetben elvárható lenne. Sok esetben a régebbi anyagokat próbálják frissíteni, de a tanterv változtatással járó jóváhagyási folyamat nehézségei miatt sajnos több éves lemaradásról beszélünk. Nem véletlen tehát, hogy hasonlóan más óriás vállalatokhoz, az EPAM is saját berkein belül képzi a frissen felvett kollégákat
Mivel nem találunk jól képzett embereket a munkákra, ezért mélyebbre nyúlunk, és olyanokat is alkalmazunk, akik még nem készek a munkavégzésre és akiket tovább kell képeznünk. Hiába végez valaki ELTE-n, vagy BME-n vagy egyéb a szakmában nívósnak számító egyetemen, sok esetben még ők sem rendelkeznek sajnos azzal a tudással és gyakorlattal, ami a szakmában elvárt. Őket is tovább kell képeznünk, három hónapon keresztül, úgy hogy mellette fizetést kapnak. Százmilliókat költünk erre.
A saját farkába harapó kígyó
A tananyag naprakész mivoltára a megoldás többek között a cégek és a felsőfokú intézmények közötti viszony szorosabbra fűzése lenne, ám Körözsi tapasztalata szerint az egyetemek sok esetben nem szívesen működnek együtt a cégekkel, mert előbbiek már másodévben “lenyúlják” a hallgatókat a hatalmas munkaerőhiány következtében
Ez így is van, erősíti meg az állításokat Horváth Zoltán, az ELTE informatikai karának dékánja. A hallgatók 52 százalékos lemorzsolódását, és a mesterszakra jelentkező hallgatók elszomorítóan alacsony számát más egyéb okok mellett az egyetemek is a vállalatok elszívóerejének számlájára írják.
Az ELTE-n az 520 fős alapképzést követően csupán százan jelentkeznek mesterképzésre, és ez a létszám teszi ki országos szinten a mesterképzésre jelentkezők több mint felét.
A vállalatok, ahogy lehet viszik a félkész informatikust, kiemelkedően magas béreket kínálva már a másodéves hallgatóinknak. Ennek persze az az eredménye, hogy a diákoknak nem sikerülnek a vizsgák, a zárthelyik, stb. Sokszor látjuk a dékáni méltányossági kérésekben, hogy a sok munkára hivatkoznak. Megoldásként az IK az esti képzés lehetőségét kínálja teljes állásban munkát vállaló hallgatóinak. Tehát tulajdonképpen maguk az ipari partnerek is jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy nem lesz elegendő mennyiségű magas szinten képzett munkaerő, nyilatkozta Horváth.
Véleménye szerint legalább kétszer ennyi belépő hallgató kellene a mesterszakokra, az ágazatnak ugyanis nagy szüksége van magasan képzett kutató-fejlesztőkre. Ők tudnának olyan szoftveres megoldásokat kidolgozni, ami egyedivé és versenyképesség teszi a termékeket.
Nem kell mindenkinek mesternek lennie
Vagyis ha végiggondoljuk:
Az Informatikai Vállalkozások Szövetségénél a szakképzés átalakításában látják az egyetlen megoldást. Az ő felméréseikből ugyanis világosan látszik, hogy a munkaerőpiacon keletkezett óriási rést nem elsősorban a mesterképzésben végzettek hiánya okozza.
Az informatikai munkaerő-hiányt ábrázoló piramis ugyanis így fest jelenleg:
- A tetején vannak a rendszermérnökök, akik mester szintű diplomával rendelkeznek. Belőlük a kibocsátás évente 400-500 fő között van, de úgy 1500-2000-re lenne szükség. Ezt egyébként a felsőoktatási intézmények tudnák is teljesíteni, ha lenne megfelelő mennyiségű bemenő diák, és nem 52 százalékos lenne a lemorzsolódás az első három évben.
- A következő szint az alapdiplomás végzettségű informatikus, akiket be lehet ültetni egy teambe. Ezek az alkalmazottak nagyon jól el tudnák végezni a feladatukat, de nem tőlük várják a fejlesztést. Belőlük úgy 8000-10.000 főre lenne szükség azonnal, de az igény folyamatosan nő.
- A piramis legalsó szintjén pedig azok vannak, akik középfokú szakmai végzettségűek, van egy másik szakmájuk, de rendelkeznek vagy egy adatkezelési vagy egy hálózatmenedzsmenti informatikai szakmai végzettséggel, amit tudnak alkalmazni. Ők végképp nem fejlesztők, csak felhasználók, viszont magasabb szinten, mintha csupán egy szövegszerkesztőt használnának. Belőlük most úgy 10-15 ezer főre lenne szükség.
Egyszóval, az egyetemeken teljes békében és nyugalomban lehetne képezni a kutató-fejlesztőket, vagyis azokat, akik az innovációkat hozhatják, ha elérhetőek lennének olyan középszintű képzések, amik kielégítik az iparág fentebb felsorolt igényeit.
A megoldás az lenne, ha a karrierváltást támogató olyan tanfolyamok is elérhetővé válnának, amik a felnőttképzésben, a munka mellett történő tanulásban lehetővé tennék, hogy nagy tömegek tudjanak ráépülő tanulással, a szakmájukat kiegészítve informatikai képzést szerezni. Mondjuk egy pék képes legyen arra, hogy egy robotkemencét üzemeltessen, vagy egy cipész tudjon weblapot fejleszteni a kézműves termékei számára. A felmenő rendszerű képzés nem tud megoldást nyújtani erre a gyors tempójú változásra.
Lassan mindenki észbe kap
Jó hír viszont az, hogy a helyzet súlyosságát már a felsőoktatási intézmények egy része, és az állam is felismerte. Az ELTE informatikai kara többek között az EPAM System Kft-vel együttműködve feküdt neki a probléma orvoslásának.
Két nagyvállalattal összefogva most éppen egy olyan felsőoktatási szakképzési tantervet állítunk össze, ami képes kielégíteni az ipar megváltozott igényét, mindezt egyetemi környezetben maradva, jól felkészült oktatók segjtségével. Valóban érzékelhető ugyanis, hogy nem kizárólag egyetemi alapképzésen vagy mesterszinten képzett munkaerőre van szükség a piacon, de ezt együttműködve kell megoldanunk. Én ebben látom az előrelépés lehetőségét.
Az IVSZ oktatási igazgatója pedig arról számolt be lapunknak, hogy állami szinten is folyamatban van a szakképzés átgondolása. A felsőfokú képzésben és a szakképzésben is folyamatban van tárgyalás, de amint Horváth Ádám elmondta, egyelőre nagyon az elején tartanak a dolognak.
A helyzet megoldása pedig számokban mérve igencsak kifizetődő volna az országnak.
Vagyis egy informatikus 2,6 ember számára adna munkát. Ez 100 ezer új informatikusra vetítve 260 ezer új álláshelyet jelentene.
