A kormány benyújtotta őszi törvényalkotási tervét. Ebben 54 törvény szerepel. A kabinet intenzív munkára készül, hiszen 2010 óta félévente átlagosan 43 törvényt tervezett elfogadtatni az Országgyűléssel.
A Policy Agenda – az általa kidolgozott Politikai Hatás Index – segítségével most azt vizsgálta, hogy a következő időszak mely minisztereknek lesz nehéz a tervezett jogszabályok társadalmi, gazdasági és költségvetési hatásai, a kódolható konfliktusok miatt.
A kutatók szerint öt ügy – a földárverésekből származó bevétel felhasználása, az egészségügyi törvények módosítása, a szakképzési rendszer átalakítása, a börtönviszonyokat érintő szabályozások és a foglalkoztatási törvények módosítása – lehet leginkább a közvélemény figyelmének fókuszában.
1. Az ellenzék által sokat vitatott földárverésekből származó pénzek felhasználásáról szeretne törvényt a kormány, de a törvényjavaslat vitája könnyen egybeeshet a népszavazási kampánnyal.
2. Az egészségügyi törvények módosításáról keveset tudni, de a programban nagy terjedelmű módosítást jeleznek, így az ősz akár nagyobb átalakításokat is hozhat ezen a területen.
3. A szakképzés átalakítása már eddig is komoly kritikákat kapott. A jogalkotási terv szerint a kormány csökkentené a vizsgaszervezési intézmények számát. Ez biztosan vitákat vált ki.
4. Az Európai Bíróság által bírált börtönviszonyok ügye nem került volna be a TOP 5-be, de a kérdés akkor lesz napirenden, amikor leginkább előtérben lesz a kvótareferendum.
5. A foglalkoztatási törvények módosításával közepes méretű átalakításra készül a kormány. A kérdés a szociális partnerekkel való tárgyalási kényszer miatt mindenképpen fókuszban lesz.
A Policy Agenda szerint az Igazságügyi Minisztérium, a Nemzetgazdasági Minisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériuma számíthat a legnehezebb jogalkotási munkára, miközben ezen a területen a Miniszterelnöki Kabinetiroda, a Külgazdasági és Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium nem veszi ki a kormányzati munkából a részét.
Esélyegyenlőtlenség az egészségügyben
A Political Capital (PC) közben közzétette tanulmányát, amely egyebek között arra emlékeztet, hogy az egészségügy romló helyzete
évek óta az egyik legsúlyosabb politikai kérdés Magyarországon.
Az elmúlt másfél évben a menekültügy sem tudta teljesen háttérbe szorítani az egészségüggyel kapcsolatos témákat. A politikai szereplők a 2008-as népszavazás óta kormányok sorsát eldöntő kérdésként tekintenek az egészségügyre, ezért az rendszeres témája a politikai kampányoknak.
Mindez azonban nem változtatást ösztönző tényezőként, hanem sokkal inkább bénító hatásként jelenik meg a politikai döntéshozók szintjén.
A politikai szereplők tartanak az egészségügy témájától, a „reform” szó sokáig tabunak számított. 2010 óta a főbb döntések hatalmi-politikai megfontolások alapján születnek, a kormányzat jól érzékelhető célja az ágazat problémáinak elfedése.
A PC szerint részben a gondok elrejtésének szándéka miatt nem kap önálló tárcát az ágazat. A szakmaiság hiánya annak dacára érzékelhető, hogy időnként vannak olyan előremutató döntések, mint az alapellátás megerősítése, a szociális és a gyógyító funkció szétválasztása a kórházakban.
Balog gúzsba kötve
Az elemzés szerint a pénzügyek szempontjából korlátozott az EMMI és az egészségügyi államtitkárság mozgástere, a költségvetési kérdések főleg az NGM és a Miniszterelnökség keretein belül dőlnek el. Az elmúlt időszakban fejlesztést szinte csak uniós pénzből finanszíroztak.
Az egészségügyi témákat tekintve, jelenleg – az egyes intézmények romló körülményein túl – a legsúlyosabb problémaként a szakemberhiány (nem is annyira az orvosok, hanem az egészségügyi dolgozók, a nővérek és ápolók) fogalmazódik meg a politikai közbeszédben.
Kockázatok és mellékhatások
Továbbra is nagyarányú a külföldre vándorlás, a kormány által felerősített bevándorlásellenesség hosszú távon is nehezíti a szakemberek pótlását. A szakemberhiánnyal szorosan összefügg a bérek kérdése.
Az egészségügyi dolgozók elégedetlensége, tiltakozása politikai kockázatot jelent a kormánynak, különösen akkor, ha a követelések más ágazatok – például az oktatás – elégedetlenségével is összekapcsolódnak. Fontos téma a járóbeteg-ellátásban rohamosan erősödő magánszektor, ami részben a már megvalósult szegény- és gazdag-ellátásra való szétszakadással összefüggésben jelenik meg.
A pártpolitikai térben a baloldal elsősorban béremelést követel, de nem képes becsatornázni az elégedetlenséget, a Jobbik inkább a vidéki intézmények védelmét helyezi politikája középpontjába. A PC szerint ez azt jelzi, hogy az egészségügy fontos politikai téma marad, de az erősen kérdéses, hogy ez elvezet-e az évtizedek óta hurcolt rossz struktúrákat áttörő reformokhoz.
