A boon.hu szerkesztőségébe juttatta el kétségbeesett hangvételű nyílt levelét a Herman Ottó Gimnázium. Gondolataikat, meglátásaikat elsőként természetesen nem ide, hanem az oktatás irányítóihoz postázták, ám semmiféle választ nem kaptak. A gimnázium pedagógusai szerint a gyerekek, így az ország jövője veszélyben van többek között a meggondolatlan kísérletezések, a reformdömping, a hirtelen változtatások miatt.
Az egész oktatási rendszert látjuk most már veszélyben! Kaotikussá vált minden! Bizonytalanság, elkeseredettség, sokszor apátia uralkodik a tanári szobákban. S az, hogy vannak még jól működő iskolák, jól megtartott órák, versenyeredmények („természetesen” nevezési díjakra és útiköltségre elkülönített keret nélkül), sikeres érettségik és felvételik, kizárólag a tanárok lelkiismeretességének köszönhető – merthogy nem a környezeti hatásoknak és az oktatáspolitika tevékenységének, az biztos!
A tanárok felteszik a kérdést: ki működteti egyáltalán az iskolákat: az önkormányzat egy cége, a POK, a Klik? Szerintük a jelenlegi oktatási rendszer alapvető funkciójával ellentétben most nem a gyerekekről szól. Úgy látják, hogy az évenkénti, legfeljebb kétévenkénti változtatások bizonytalanságba sodorják a tanárokat és tanulóikat is.
Van olyan gyerek, aki iskolai pályafutása alatt 6-8 újításhullámot is elszenved, persze a velük kísérletező pedagógusokkal együtt. Mert bizony a tanárnak is beletelik néhány évébe, hogy megtalálja annak legjobb módszerét, hogyan juttassa el az új ismeretanyagot a gyerekekhez. Ráadásul a tankönyvek új generációja nevében is kísérleti, azaz kipróbálás alatt álló, míg szakmailag igen színvonalas könyvek indokolatlanul a süllyesztőbe kerültek… Az oktatási rendszer minden változtatásával a gyerekekkel kísérletezünk!
Indoklásuk szerint hip-hop reformok nem léteznek, “egy igazi reformnak van kifutása”, ezért arra szólítják fel az oktatás vezetőit, hogy
a jelenlegi reformoknak nevezett akciókat azonnal függesszék fel.
Indítványozzák, hogy a továbbiakban ne lehessen változtatásokat olyan rövid határidővel bevezetni, hogy azok a tanulói korosztályok, akikre vonatkoznak, illetve pedagógusaik ne tudjanak arra lelkiismeretesen felkészülni.
Nem fogadják el a Nemzeti Pedagógus Kart
Rögtön le is szögezik: szakmai egyeztetésként nem fogadják el a Nemzeti Pedagógus Karral történő tárgyalásokat.
A kormány ilyenkor saját magával egyeztet, nem egy hiteles szakmai körrel! Mi értelme ennek? Legfeljebb annyi, hogy kipipálták a demokratikus megoldásokra való (ál)törekvéseket! Az említett szervezetbe belekényszerítettek minden tanárt, az önkéntes belépés lehetősége fel sem vetődött! Hol vannak demokratikus jogaink? A Pedagógus Kar által összetákolt etikai kódex pedig egyszerre felháborító és megmosolyogtató, támogatottság és jogalap nélküli szülemény.
Figyelmeztetnek: a jelenlegi tananyagmennyiség még a legjobb képességű tanulókat is próbára teszi. A gyerekek tananyaghegyeket magolnak be, de önálló véleményt megfogalmazni, logikusan érvelni képtelenek. Hosszan elemzik az adminisztrációs terheket, a bürokratikus akadályokat is. Az akár 100 oldalas portfóliók, szakfelügyeleti ellenőrzések, a kétévenkénti önértékelés, a dokumentumok, papírok mellett valamire alig jut idő: a tanításra.
És mikor taníthatunk végre??? Vagy éppen az a cél, hogy a felnövekvő generáció már kérdezni se tudjon? Az oktatáspolitika ennyire nem bízik a „nemzet napszámosaiban”? Nem dolgozunk rendesen vagy eleget, így többszintű ellenőrzésre szorul a munkánk? Ez a központi megítélés? A törvényalkotóknak be kellene látniuk, hogy a belső ellenőrzési rendszer erőltetésével és az életpálya hibás bevezetésével megosztották a pedagógustársadalmat, a bizalmatlan iskolai légkörnek viszont a diákok láthatják kárát.
Céljuk, hogy a felnövekvő generációkat jól felkészítsék az élet kihívásaira, hogy képesek legyenek megfelelni a kor követelményeinek. Levelüket segélykiáltásnak szánják, ha teljes terjedelmében szeretné elolvasni, kattintson ide.
