A Fidesz jövő heti tisztújító kongresszusán nem lesz se nyílt verseny, se meglepetés. A párt keddi elnökségi ülésén, a Népszabadsághoz kiszivárgott hírek szerint, hivatalossá vált, hogy Orbán Viktornak nem lesz kihívója. A párt elnöki posztjára csak őt jelölték, Kövér László pedig marad a választmány elnöke.
A korábbi négy alelnökből három távozik, csak Pelczné Gáll Ildikó őrzi meg posztját. A három üres helyre Gulyás Gergely, Németh Szilárd és Kubatov Gábor kapott jelölést. A Népszabadság úgy tudja, a kongresszuson az előzetes hírekkel szemben nem módosítják az alapdokumentumokat, nem fogalmaznak meg ciklusokra szóló eszmei-elvi alapvetést, az pedig fel sem vetődött, hogy változtassanak a párt nevén.
Az elnökség úgy döntött, a kongresszus politikai nyilatkozattal hatalmazza fel a kormányt az uniós menekültkvóták elutasítására. Az még kérdés, hogy döntenek-e a 2018-as miniszterelnök-jelöltről, bár nyilvánvaló, hogy az csak Orbán Viktor lehet. A Fideszben többen úgy látják, hogy a bevándorlási vészhelyzet megoldása a végén „még fontos uniós posztra repítheti Orbánt. Előtte persze még meg kell nyernie a 2018-as választást”.
Merkel népszerűsége zuhan, Orbáné nő Európában
Ezt mondta legalábbis Kiszelly Zoltán politológus és Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet elemzője a Kossuth Rádió Vasárnapi újság című műsorában, amit a hirado.hu idézett. Hosszú éveken át a német kancellár pozíciója megingathatatlannak tűnt, de elég volt néhány a migráció ügyében elhangzott, a német polgárok jó részének véleményével ellentétes nyilatkozata, és népszerűség zuhanni kezdett. Eközben a magyar kormányfő nemcsak itthon, hanem Németországban és más európai országokban is egyre népszerűbbé válik.
Merkel már nem populista
Kiszelly Zoltán politológus azt mondta: Merkel sokáig a közvélemény-kutatások szerint, vagyis populista módon, a többségi álláspontot képviselve kormányzott – gyakran saját pártjával szemben is. 2013-as újraválasztása óta inkább saját programját követi. Mint természettudós, fizikus hisz a nagy tervekben, kísérletekben, s a németek ellenállásával szemben a globalizáció második szakaszára, a fiskális turbókapitalizmus időszakára akarja felkészíteni országát. A migráció kérdésében is a német társadalom többségének véleményével megy szembe, egy feltételezett német nemzeti érdek mentén nyitja ki a kapukat, magyarázta Kiszelly.
Felpörgetné a német gazdaságot
Merkel kihasználta a migrációs hullámban rejtőző lehetőséget. Csupán a szír középosztálybeliekre vonatkozik, hogy korlátlanul befogadják őket, mert ezzel van esélye megvalósítani terveit, betölteni az üres munkahelyeket. Évente ötszázezer szakmunkásra van szükségük, amit Európából nem tudnak pótolni. A szír középosztályt könnyen lehet integrálni a munka világába, ők azonnal meg is kapják a menekültstátuszt. A cél a német gazdaság felpörgetése. Kiszelly Zoltán kiemelte: a bevándorlásban eszközt látnak a gazdaság élénkítésére. Európának évi egymillió bevándorlóra van szüksége, hogy ne egy 500 milliós kontinens legyen az egymilliárdos Kína és India mellett, hanem hosszú távon versenyképes tudjon maradni. Ez nem Merkel programja, hanem a nyugati transzatlantista elité, s az már mindegy, hogy ezt a német kancellár hajtja végre vagy valaki más.
2017-ig kész helyzet kell
Merkelék még a 2017-es szuper-választási év előtt kész helyzetet akarnak teremteni, hogy utána már bárki kerül is hatalomra, ne tudja megváltoztatni a bevándorlásbarát politikát. Kiszelly Zoltán szerint Merkel népszerűsége a 2013-as választás előtti értékekre süllyedt vissza, a CDU-é három hónap alatt 5 százalékot csökkent, Merkelé még többet, de ez sem érdekli. Fodor Csaba, a Nézőpont Intézet elemzője úgy vélte, Merkel alapvetően ideológiai kérdésként tekint a migrációs problémára, emellett a német nagyvállalatok részéről is létezhet nyomás, hogy olcsó munkaerő jelenjen meg a piacon. Arra viszont senki nem számított, hogy ilyen tömeges mértékben árasztják el a menedékkérők a német tartományokat.
A nemzetállamok gyengítésének eszköze
Amerikának nem érdeke, hogy Európa valamelyik országa vagy országcsoportja, például a V4-ek erőt tudjon felmutatni valamely kérdésben. A migráció eszköze lehet a nemzetállamok gyengítésének. Főként az európai liberális baloldal érdekelt abban, hogy ne nemzetekre épülő, hanem föderális Európa működjön. Fodor Csaba hozzátette: Nyugat-Európában a lakosság hangulata kezd változni a bevándorlással kapcsolatban. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a németek többsége már támogatja a magyar kerítést, és döntő többségük támogatja Orbán Viktor 6 pontos javaslatát.
Fodor Csaba ennek okát abban látja, hogy a nyugati közvélemény szembesül a társadalmi és belbiztonsági feszültségekkel. Azok a jelenetek, amelyek Budapesten két hónappal ezelőtt a Keleti pályaudvar környékén lejátszódtak, most Ausztriában, Németország nagy városaiban ismétlődnek meg. Ráadásul a nyugat-európai átlagpolgárok 2008 óta egzisztenciális problémákkal is szembesülnek. Bár továbbra is jól élnek, de a válság óta erős a gazdasági frusztráció, amely most találkozik a társadalmi és biztonsági feszültségekkel.
Orbán, a jó diktátor
Ágh Attila ugyanakkor a hazai politikai élet legutóbbi nagy fejleményének nevezi Orbán új színeváltozását, azt hogy az „Isten kegyelméből” való bölcs uralkodó, a Jó Diktátor szerepében lépett fel október 30-án „Az idők jelei” című rendezvényen.
A Jó Diktátor nagyon divatos szerep manapság Európában, sőt azon túl is, mert alapvető dogmái, a „közjó” monopóliuma és a „stabilitás” ígérete olyan árucikkek, amit az EU és az USA egymással is tülekedve bevásárolni szeretne. Ennek ékes példája az, hogyan drukkolt az EU Erdogannak az abszolút parlamenti többség megszerzéséhez, a stabil, erős, megbízható tárgyalópartnerként való megjelenéséhez a menekültügyi válságban. Erdogan hozta is a stabilitást, mert azzal kampányolt, és meghozta hozzá a szélsőségesen többségi demokráciák megszokott közhelyét, a „többség mindent visz” elvét, azaz magyarán a „megválasztott autokrácia” (electedautocracy) rendszerét. Ez bizony azzal jár, hogy a kormány és csak a kormány képviseli a „közjót”.
Az EU önbecsapása
A politológus a Népszavában közölt írásában emlékeztet rá, hogy a török megválasztott autokrácia nem egyedülálló jelenség, ez a tendencia Varsótól Bakuig, igaz, nagyon-nagyon különböző variációkban. A választott autokráciák gyarapodó táborában mostanság a lengyel a leggyengébb, az azeri a legerősebb variáció, de Orbán igazi “tejtestvére” Kaczynski a maga ókeresztény ideológiájával, s nem a szekuláris és óvatos Fico. A Jó Diktátorok fellépésének kezdeti, nagyhatalmi lelkesedésének idején már ki kell mondani, hogy az unió „fura urai” becsapják magukat a stabilitás ígéretével. Erdogannal, mint erős és megbízható tárgyalópartnerrel az EU „törököt fogott”.
“Szebb múltat”
Erdogan, Orbánhoz hasonlóan, gyűlöletkampányt indított, hogy megvédje népét az általa kreált ellenségtől. Ezzel sikeresen aláásta a stabilitást, mind a felemelkedő nyugatias középosztály elnémításával, mind pedig a kurdokkal való konfliktus kiélezésével. Választott autokráciája egy darabig stabilnak látszik kifelé, amíg tárgyalgatnak vele, de belülről gyorsan erodálódik, mert éppen a társadalmi-gazdasági fejlődés hordozóit kell brutálisan elnyomnia. Aztán bekövetkezik egy olyan állapot, amikor az EU „stabil” tárgyalópartnere olyan drasztikus eszközökhöz nyúl, amit Nyugaton már nem lehet eltűrni. Valamennyi Jó Diktátor a „szebb múltat” mozgalom élharcosa is. Orbán Viktor “Az idők jelei” vitairat bemutatásakor nem is a 19. századba, hanem 18. századba ugrott vissza.
Rettenetes történelmi eklekticizmusával – a „polgári” és a„keresztény” jelzők ismételt összekapcsolásával – az egypárti uralom transzcendens legitimációját kívánta szolgáltatni a szekuláris Magyarországon, meglovagolva az uniós válságot. Holott az a „szellemi alap”, amit ezzel a „keresztény” megközelítéssel eladni próbált, egyenesen ellentéte a „polgárinak”, azaz mindannak, amit a mai nyugati kereszténydemokraták képviselnek: a jogállamiságnak, leánynevén az Orbán által kiátkozott „liberális demokráciának”.
Olyan, mintha demokrata lenne
A politológus szerint a modern diktatúrák demokratikus álarcot öltenek, kesztyűs kézzel bánik az ellenzékkel, a piszkos munkát a média elfoglalásával, a jólétet, biztonságot ígérő nacionalista populizmus eszközrendszerével végzi el. Ezért mindegy, hogy alattomos módon a 18. századi harcos keresztény szellemét idézi fel vagy az iszlámot akarja mobilizálni. A mondandó és az ellenség is közös: a „hanyatló Európa” a maga világias értékeivel, amelyek Orbán proféciája szerint bukásra vannak ítélve. A politológus szomorúnak tartja, hogy a 2014 utáni választási autokrácia mézesheteit élvező Fidesz-vezetés odáig süllyedt, hogy a legolcsóbb és legelavultabb ideológia konstrukciókhoz, ilyen gyenge történelmi narratívához kell visszafordulnia.
Ez a helyzet azonban lehetővé teszi annak belátását, hogy Erdogantól Kaczynskiig milyen szép és széles család tagja az orbáni rendszer.
Ágh Attila szerint a Jó Diktatúra sikeres új találmány, de bomló és romlandó, amit Orbán is megtapasztal majd, hiszen ez a történelmi rémálom voltaképpen azt jelzi, hogy „az idők jelei” az elmúlásról neki már lassan kirajzolódnak a falakon.
