Belföld
Göllner András (Göllner András)

“A kenőpénzek úgy folynak Magyarországon, mint csapból a víz”

Az egész Orbán-rezsimet a velejéig áthatja a korrupció, a miniszterelnök az uniós pénzekből való kibekkelésre játszik, a töketlen ellenzék pedig mindeközben verseket olvas és tévéstúdiókban siránkozik. Képes-e az Unió vagy az utca kikényszeríteni a hatalom bukását? Göllner Andrást, a montreali Concordia egyetem politológiaprofesszorát kérdeztük. 

Kanadai lakosként hogyan tájékozódik naprakészen a magyarországi eseményekről?

Egyetemi tanárként, társadalomtudósként több mint harminc éve foglalkozom napi szinten Magyarország politikai, gazdasági életével. A rendszerváltás első húsz évét javarészt odahaza töltöttem, személyes kapcsolatban álltam az ország politikai elitjével, többek között Orbán Viktorral is, akinek egy nagyon sikeres kanadai utat szerveztem még 1994-ben. Szakmai kapcsolatokon és az interneten keresztül minden lényeges információ eljut hozzám Magyarországról. Szakmai feladatom, hogy képben legyek.

A Huffington Postnak azt mondta: Magyarország valószínűleg a legkorruptabb ország az EU-ban. Mi alapján jutott erre a következtetésre?

Azt mondtam – és ezt nem csak én mondom, hanem a Transparency International-től kezdve az EU legfrissebb tanulmányáig sokan -, hogy Magyarország a korrupt rezsimek élvonalába tornázta fel magát Orbán Viktor vezetése alatt. Pártoktól független tanulmányok, nemzetközi vizsgálatok egytől egyig azt bizonyítják, hogy az Orbán-kormány ideje alatt nem csökkent, hanem növekedett a korrupció Magyarországon. Nem tudok egyetlen olyan tanulmányról sem, amely ennek ellenkezőjét bizonyítaná hiteles adatokkal.

Hogy látja: miben más a Fidesz-kormány korrupciója más európai országokétól?

Nem csak méretében, de szerkezetében is eltér a magyarországi korrupció az európai államokban is létező „műfajtól”. Másutt a korrupcióellenes vizsgálatokat nem hátráltatja a hatalom – Magyarországon ez hétköznapi gyakorlattá vált. Amikor a NAV egykori munkatársa kipakolt, nem az általa gyanúsított személyek, hanem ő maga került az igazságszolgáltatás kereszttüzébe. Többek között ez vezetett oda, hogy a NAV vezetője ma nemkívánatos személy Amerikában. Az intézményesített korrupció legismertebb példája a dohánytermékek árusítására kiírt pályázat bizonyított hamissága. Sokmilliárd forint EU-s támogatást zároltak korrupciógyanú miatt. A kenőpénzek úgy folynak ma odahaza, mint csapból a víz. Ezt mindenki tudja, aki részt vesz a gazdasági életben. A pártfinanszírozási rendszer a magyar politikai korrupció melegágya. A „fülkeforradalom” óta a Fidesz monopolhelyzetben van ott, ahol verseny volt 2010-ig. A magyar korrupció sokkal kiterjedtebb, mélyebben beágyazta magát a hatalom berkeibe, mint Európában. A magyar igazságszolgáltatás az ebihalak után horgászik, a cápákat pedig szabadon hagyja vadászni. Nálunk a hatalom nem abban érdekelt, hogy feltárja és felszámolja a korrupciót, hanem hogy láthatatlanná tegye azt.

Ha ilyen súlyos a helyzet, az Európai Unió miért nem tesz lépéseket?

Az EU a tagállamok igazságszolgáltatására, a szabad választásokon nyertes kormányokra, a civilszervezetekre bízza a korrupció elleni harcot. Nem az a dolga, hogy alternatív kormányként, alternatív igazságszolgáltatóként ellenőrzés alatt tartsa tagállamait. Erre se pénze, se kapacitása, se felhatalmazása nincs. Csak a jéghegy csúcsát látja, és azt is nagyrészt a tagállamok igazságszolgáltatása által benyújtott adatokra alapozva tudja feltérképezni. Ha maga az adatszolgáltató is be van ágyazva a korrupcióba, nehéz bármit is tenni. Az EU működési szabályait demokratikus kultúrával átitatott nemzetek testére szabták. Magyarországon ezek az értékek nagyon gyengék – Orbán kormánya több mint négy éve ezeket bombázza, lévén nem az európai, hanem az orosz-kínai „illiberális” értékrend híve. Eddig Európa lassan reagált Orbán Viktor paradigmaváltására, szerintem ezen a téren változás lesz. Az EU kénytelen lesz új módszerekhez nyúlni, hogy megvédje a jogállamiságot, az európai értékekben vetett bizalmat.

Fotó: MTI/Honéczy Barnabás

Minek kell történnie, hogy a 7-es cikkely alapján felfüggesszék uniós tagságunkat?

Idén márciusban az Európai Bizottság egy egészen új, egyértelmű irányelv-rendszerrel lépett elő a jogállamiság fenntartása érdekében. Magyarország eddig azért volt képes átrapülni az EU radarja alatt, mert nem létezett egységes, félreérthetetlen álláspont arról, hogy mit is jelent a jogállamiság, a parlamenti szuverenitás, az alkotmányosság. Nem voltak mechanizmusok, amelyeket életbe lehetett léptetni azok ellen, akik a radar alatti légtérbe navigáltak. Orbánék nagyon jól kihasználták ezt a helyzetet – ez a sikerük titka. A mélyrepülésre szakosították magukat. A kiskapukon átjáró közlekedés egy hungarikum. Ezt a taktikai előnyünket fel fogja számolni Európa, ugyanúgy, ahogy leverte az Európa-szerte lóháton randalírozó seregeinket 955-ben. Oszt jó napot. Sajnos nemzeti becsületünk visszaszerzése hosszabb időbe fog telni. Sokkal jobb lenne, ha mi magyarok lépnénk, mielőtt kiutasítanak bennünket Európából.

Mi az oka a baloldali ellenzék erőtlenségének?

A baloldali pártok a múltban élnek, semmit nem tanultak a hibáikból és képtelenek megérteni, mi a modern tömegpártok szerepe. A demokratikus ellenzék vezetői, liberálisok, zöldek, baloldaliak együttesen, azt hiszik: elég, ha fellépnek egy-két budapesti tüntetésen, elég, ha bejárnak az ATV stúdiójába, a Klubrádióba, megírnak néhány újságcikket, amellyel a hatvan év felettiek két százalékát begerjesztik, elég, ha kiutaznak Washingtonba, Gáti Károly ölébe és onnan lenyomnak egy beszédet pár tucat ember előtt és meglesz a kétharmad. A magyar pártok – a Jobbik és a Fidesz kivételével – nem tanulták meg azt a leckét, hogy a tömegpártok népszerűsége nem ilyen tevékenységek által jön létre.

Mit kellene hát tenniük?

Lemenni az emberek közé és ott élni: minden választókörzetben aktívan jelen lenni, büszkén, bátran, nem pénzért, hanem önkéntes munkával, a helyi emberek problémáival törődve, megharcolva a köztiszteletért. Amíg erre képtelenek, nem lesz demokrácia Magyarországon. A civil mozgalmak pedig nem helyettesíthetik a pártokat. Ők is szerepzavarban vannak odahaza. Nem a pártok demokratikus szerepkörére kellene okádniuk, hanem megtanítani az embereket arra, milyen fontos szerepet játszanak a pártok a demokrácia működtetésében. A jogállamiság, az esélyegyenlőség, a szólásszabadság, az emberi méltóság tisztelete felett kellene őrködniük, nem a pártokra tüzelve, hanem a pártokat ösztökélve, akár nevelve. 

Kiléphet-e a baloldali ellenzék saját korábbi sikertelen kormányzásának árnyékából?

Nem tudom, hogy az ellenzéket lehet-e egyáltalán baloldalinak nevezni, vagy a Fideszt jobboldalinak. Egy nyugat-európai vagy kanadai jobboldali pártnak a haja is felállna attól az államközpontú, centralizált politikától, amit a Fidesz tanúsít. Minden párt kiléphet korábbi árnyékából. Ne felejtsük, a Fidesz is milyen utat tett meg Orbán vezetése alatt. Hasznos lenne, ha a korrupcióban korábban kompromittált politikai élősködők, az egypártrendszerben szocializálódott személyek átadnák a helyüket egy új generációnak. Nem kell mindenkinek takarodnia. De mindenkinek, Gyurcsánynak is (akit Orbán is egy kimagaslóan tehetséges embernek tartott, és magam is annak tartok) bizonyítania kell, hogy képes eleget tenni a fenti követelményeknek, nem csupán szavakban, hanem cselekedetekkel, áldozattal, alázattal. Bizonyítania kell, hogy a helyi közösségek, az elesettek, az Orbán-rendszer által megnyomorítottak védelmében dolgozik. Az ember egy tanulékony lény, jó tettekkel helyrehozhatja korábbi hibáit.

Van-e még kifutása a szélsőjobbnak Magyarországon, vagy elérte a népszerűsége plafonját?

Még jócskán van növekedési potenciája a magyar szélsőjobbnak, főleg ha a demokratikus pártokkal szemben eredményesnek tűnő megoldásokat tud kínálni az átlagemberek hétköznapi gondjaira-bajaira. Óriási szabad mezőben kaszálnak. A Fidesz a jómódúak és a saját zsebeit tömi, nem véletlen, hogy a szavazásra jogosultak 73 százaléka nem voksolt rájuk. A demokratikus ellenzék a padlón fetreng, vagy nyilatkozatokat olvas fel neves irodalmárok beszédeiből. A Jobbik, mint Mussolini, arra ügyel, hogy menetrend szerint járjanak a vonatok. Egy olyan társadalmi közegben, mint a miénk, a fasisztáknak jók az esélyei.

Megtörheti-e a kormány népszerűségét, ha hosszú távon állandósul vele szemben az utcai jelenlét?

Igen, ennek jelei már most is láthatóak. Hogy mennyire, az attól is függ, hogyan alakulnak a jövőbeli tüntetések, illetve hogyan reagál rájuk a hatalom. A magyar közvélemény általában elég törékeny, ilyen a természete. Rapszodikus nép vagyunk mi magyarok, a zenénk is ilyen: egyik pillanatban sírunk, a másikban nevetünk.

Fotó: MTI/Soós Lajos

Kinőhet-e az utcai tüntetésekből egy új mozgalom vagy párt?

Mozgalom és párt – ez két egészen másfajta élőlény. Egy mozgalom képtelen a parlamenti demokrácia működtetésére. Ilyen nincs sehol a világon –kizárólag egyes honfitársaink fejében. Az utcai tüntetésekből kiválhatnak új mozgalmak. Akár új pártok is születhetnek, de csak azok lesznek képesek rendbe rakni e nép zilált lelkét, közéletét, demokratikus intézményrendszerét, amelyek mély társadalmi gyökerekkel rendelkeznek és a demokratikus értékrend, az emberi méltóság talapzatán működnek. A demokrácia, a gazdasági jólét felé nincs kerülőút.

 Milyen forgatókönyveket lát arra, hogy 2018 előtt távozzon a kormány?

Elképzelhető az előrehozott választás. Orbán helyében, egy megosztott és töketlen ellenzékkel szemben én ezt tenném, hogy kihúzzam 2020-ig. Miért ne? Ha Orbán elveszítené a választást egy ilyen ellenzékkel szemben, mindnyájan megérdemelnénk a káoszt, ami ezt követné. Reméljük, hogy a demokratikus pártok pár éven belül rendezik a soraikat és feltápászkodnak a szőnyegről végre. Munkához kell látniuk. Minőségi forradalmat kell végrehajtaniuk a soraikban. Azt, hogy az Orbán-kormány a második terminusát kezdi, részben a balliberális politikai pártok 2010 előtti ügyetlenségének, 2010-2014 között bizonyított alkalmatlanságának köszönhetjük. Bár tisztelem Kuncze Gábort, nem értek vele egyet abban, hogy az a káosz és borzadály, amit 2010 óta látunk odahaza, kizárólag a Fidesz számlájára írható.

Milyen esélyeit látja középtávon annak, hogy Magyarország visszaintegrálódjon az Európai Unióba politikai, kulturális és mentális értelemben is?

Rövidtávon kevés az esély erre, de lehetnek meglepetések. Ha a középtáv alatt 5-8 évet értünk, a visszatérés megvalósítható. Ez kizárólog rajtunk, magyarokon múlik, én nagyon szeretném személyesen is megélni, ezen dolgozom. Orbán arra épít, hogy az EU-s pénzekkel, orosz és kínai támogatással, további kivándorlásokkal, kényszermunkával, fosztogatással, a magyarok demokrácia iránti érzéketlenségének hátszelével ki tudja bekkelni. Nem jók az esélyeink. Ötven-ötven. De én optimista vagyok és azt mondom: Hajrá, magyarok!

Mit tud kezdeni azzal, hogy bizonyos körökben lehazaárulózzák, amiért kritikát fogalmaz meg a magyar kormányról?

Nagyokat röhögök rajtuk és ők ezt nagyon rossz néven veszik. Nem szeretik azokat, akik nem ijednek meg tőlük, és komolytalannak tartják őket. Próbálnak más szavakat használni – például az ördög szolgájaként, a bolsevik diktatúra támogatójaként, cionista zsidóként, közösségrombolóként ábrázolnak. És ez csak egy rövidített lista. De képtelenek fogást találni rajtam. Családalapító vagyok, három fiú büszke apja, mindhármat a református egyház szertartása szerint kereszteltettem meg. Teszem hozzá: születésükkor és nem egy kormányváltás után. Hivatott antikommunista, demokrata, polgárjogi aktivista vagyok. Petőfi Sándor a Göllner nevű gyalogerzed katonájaként halt hősi halált 1849-ben. Szabadgondolkodású, immáron Kanadában tevékenykedő magyar hazafi vagyok és ezt senki nem tudja elvenni tőlem.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.