Sokan hisznek abban, hogy forgatókönyvek szerint zajlanak az események Magyarországon, statiszták vonulnak az utcákon, és “a CIA tankönyv ikszedik oldalán járunk éppen” – mondta Török Gábor az ATV Egyenes Beszéd című műsorában. A politikai elemző szerint a nemzetközi példák sorolása, sulykolása hatásos gondolatmankó lehet a választók felé. Ha Fidesz-tanácsadó lenne, lehet, hogy ő is ezt kommunikálná, de az komoly gond, ha a Fidesz ezt valóban így is hiszi. Ő nem. Szerinte több tízezer „statiszta” nem megrendelhető, a kormánypárt részéről hibás önértékelés lenne, ha ebben komolyan hinne.
Szó sincs megrendezett forgatókönyvről, igenis van az a tömeg, amely most úgy gondolja, ki kell menni az utcára. Ez egy új dolog, az elmúlt négy évben ilyen tüntetések nem voltak, ami váratlanul is érte a Fideszt, amely idén három választást nyert fölényesen. Ezt a kormányfő maga értékelte úgy, hogy komoly összefogás jött létre. A mostani tüntetések viszont éppen a nemzeti egységet kérdőjelezik meg nemcsak idehaza, hanem külföldön is. Megrepedt az a kép, hogy „Orbán leválthatatlan”, amitől persze nem fog lemondani és nem fog jelentősen esni a Fidesz támogatottsága, de kétségkívül nagy károkat okoz a kormányzópártnak. A tüntetéseknek optikai káruk van, elindul egyfajta erózió.
A tüntetésektől ostobaság azt várni, hogy azonnali eredményük legyen, az a kérdés, hogy mi lesz 2018-ban, lesz-e ebből valamilyen politikai szerveződés, amely le tudja váltani a Fideszt. Az a kérdés, hogyan és kinek a vezetésével fognak megszerveződni a civilek. Török Gábor emlékeztetett rá, hogy a spanyol Podemos (Meg tudjuk csinálni) párt – internetalapú szerveződésként – a magyar tüntetőkhöz hasonló módszerekkel, jelszavakkal gyors, átütő sikert ért el. Ebben van fantázia. Várady Zsolt iwiw-alapító felbukkanása azt feltételezi, hogy „itt olyan emberek jöttek össze, akik értik ezt a modern világot”. Inkább értik, mint az ellenzék és a Fidesz.
Orbán Viktor nagyon sokat tud arról, miként működik a politika, de keveset a modern közösségszervezésről, a politika modern formáiról – tette hozzá a szakember, aki nem ért egyet azokkal, akik szerint a civilek akcióit körüllengő amatőrség, bénázás árt a szervezőknek, hiszen tüntetni épp azok mennek, akiknek elegük lett mindkét oldal profi politikusaiból. Előbb-utóbb – éppen a nemzetközi példák alapján – kellene azért egy vezető. A hétfői szónokokat ért bírálatokról Török azt javasolta, mindenki nézze meg, hogy 25 éve a fideszesek jobbak voltak-e. „Még Orbán Viktor is, aki egy született tehetség, már szónokként biztosan, még ő sem volt olyan professzionális a ’89-es előadásaiban. Nem is beszélve a többi fideszes vezetőről…”.
Török Gábor az ordenáré kifejezéseket is tudatosnak tartja, hiszen a tüntetők elutasítják a nyelvezetet is, amit a jelenlegi politika képvisel. Ezek a fiatalok ebből a szempontból ösztönös tehetségek, így kétségkívül veszélyesek nemcsak a kormány, hanem az ellenzék számára is. A politikai elemző lélektani okokra vezette vissza, hogy a Fidesz arroganciája miért most csapta ki sokaknál a biztosítékot. Mint mondta: Magyarországon a második megnyert választás végzetes lehet az aktuális kormányoknak. A politikai elemző szerint négy évet mindenki csendesen ki tud húzni, de a második megnyert választás után – mint 2006-ban – olyan formákat keres az indulat, az addig csak passzív ellenállás, ami utcára viheti az embereket. A második négy év már nem olyan diadalmenet. A kitiltási botrány is új dimenziót adott a magyar politikának, előhozta a korrupciós tematikát, így az már nemcsak ellenzéki lapokban, hanem a vacsoránál is téma.
A spanyol politika új sztárja: a Podemos. Alig száznapos működés után 1,2 millió szavazatot kapott az EP-választáson, a társadalom azon elégedetlenjeit tömörítve, akik egyaránt elutasították a hagyományos baloldalt és a konzervatívokat. A Podemos gyakorlatilag a csalódottak pártja, azoké, akik elunták, hogy emberek élethosszig a politikából éljenek, az állampolgároktól elkülönülve, külön kasztként.
Korábban ugyanezen hitvallással vágott volna bele a politizálásba az AlMa (Alternatív Magyarországért), amely – rejtőzködő alapítói szándéka szerint – azokra számított, akiknek a Fidesz és jelenlegi ellenzéke sem vonzó. Az AlMa azt vallotta, nem lehet úgy a közjóért dolgozni, ha az emberek párthovatartozás alapján különböztetik meg magukat. Alapvetése volt, hogy ugyanolyan hazugság, ha a kormány a kudarcokat sikernek, az ellenzék a sikert csődnek próbálja beállítani. A közvélemény-kutatásokban „csalódottakként, bizonytalanokként” említett tömeg – az AlMa szerint – nem fogadja el valódi baloldaliként az MSZP-t, konzervatívként a Fideszt. Az AlMa választható alternatívát akart kínálni a változást akaró polgároknak.
