Zuschlagnak és feleségének pár hét múlva lesz a tizedik házassági évfordulójuk, amit azért is várnak, mert azt remélik, hogy elfeledteti velük a börtön által okozott lelki sérüléseket. „Lelki értelemben megöli a családot a távol töltött idő” – panaszkodott Zuschlag a Blikknek.
A börtönből szabadult volt politikus szerint leginkább az összeszokásból vannak konfliktusok. Mind a mai napig felébred például éjjel kettőkor, amikor a börtönben felkapcsolták a villanyt. Ezután felkel, és kimegy a konyhába kávézni, vagy olvas. Emiatt a feleségével külön hálószobában is alszanak, hogy ki tudja pihenni magát.
Így árt a börtön
A börtön kettős célt szolgál: elszigetel és felkészít(ene), hogy a társadalom normális tagjaként újra bekapcsolódjon az elítélt a társadalom életébe. E kettős cél ellentmondásos, nehezen összeegyeztethető. Ezért a börtön nem kívánt változásokat idéz elő a személyiségben.
1, A börtönben mindenki a külső életvezetési mintáit használja, a kevésbé bűnöző mintákat követő az élhetőbb bent tartózkodás érdekében át kell vegye a bűnözők mintáit, ami nyilvánvalóan a börtön alapvető céljával ellentétes „eredmény”. Így a (főleg hosszabb) börtönbüntetés növeli a visszaesés esélyét.
2. A börtönben nincs esély a bűnhöz kapcsolódó történések (családon belüli erőszak stb.) szakember segítségével történő feldolgozására, ezért a börtön személyiségromboló hatású is lehet.
3. A börtönből szabadulót a társadalomnak is segítenie kellene a visszailleszkedésbe, de a stigmatizáció, a megbélyegzés és a passzivitás miatt a kiszabadultak ismét a bűnözés felé fordulhatnak jó eséllyel.
4. A szigorú rendhez szoktatott börtönlakó a szabadságot a gondoskodás elvonásaként fogja megélni, erre pedig nagy sokk a társadalom passzivitása.
5. Önmagában a börtönbe kerülés is sokkot jelent, és különböző reakciókat, krízishelyzeteket indít be (gyerekkori traumák újraélése, megvonások egész sora, túlfokozott készenlét, öngyilkossági késztetés stb.)
