Botka László polgármester emlékeztetett rá, Straub F. Brunó Szent-Györgyi Albert munkatársa volt, majd nemcsak tovább vitte a Nobel-díjas kutató örökségét, hanem saját utat is talált. A tudós hívta életre, majd irányította a Magyar Tudomány Akadémia Szegedi Biológiai Kutatóközpontját (MTA SZBK), amely a szakterület hazai centruma és világszerte elismert műhelye lett. Straub F. Brunó iskolateremtő munkássága fiatalok százainak adta meg a lehetőséget tehetsége igazolására.
A polgármester úgy fogalmazott, Szegeden az elmúlt tíz évben szinte az összes lehetséges infrastrukturális fejlesztés megtörtént, az unió tudományos nagyberuházásaként megvalósuló lézerközponttal pedig a város új esélyhez jut. Szabó Gábor akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem rektora kifejtette, az MTA SZBK az 1970-es években olyan szellemiséget hozott a városba, amely akkoriban nem igen létezett másutt az országban, s ebben nagyon fontos szerepe volt Straub F. Brunó tudományszervező munkájának.
Dudits Dénes, az MTA alelnöke avatóbeszédében felidézte, Straub F. Brunó kutatói tevékenysége főleg az enzimek, az izomműködés, a fehérjeszintézis és a sejtlégzés területére koncentrálódott. Tudományos eredményeit 1948-ban és 1958-ban Kossuth-díjjal ismerte el az állam, az egyik izomfehérje, az aktin felfedezéséért méltán kaphatott volna Nobel-díjat.
Straub F. Brunó
1914. január 5-én született Nagyváradon. 1937-től tanított a Szegedi Tudományegyetemen, 1945-ben már az egyetem Biokémia Tanszékének professzora, később igazgatója. 1960 és 1967 között az MTA biokémia részlegének elnöke, 1985 és 1988 között az MTA alelnöke, közben 1971-ben kinevezték az MTA SZBK főigazgatójává. 1985-től, mint a tudományos és művészeti élet reprezentánsa, parlamenti képviselőként tevékenykedett, 1988 és 1989 között a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának utolsó elnöke volt. 1990-ben lett Szeged város díszpolgára. 1996. február 15-én 82 évesen hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben található.
