Van egy kórház – Budapesttől alig harminc kilométerre -, ahol soha nem volt vizitdíj, ahol nem kérnek tb-kártyát a bejentkezéskor, ahol nem kell hosszú sorokat kivárniuk a betegeknek, és ahol biztosan nem csúsztatnak hálapénzt az orvosok zsebébe. Mégsem jó hely ez. Itt ugyanis rácsok, szögesdrótok, őrök “vigyáznak” a páciensekre és távozni sem lehet csak úgy, recepttel a kézben a vizsgálat után.
Az ország egyetlen börtönkórháza Tökölön, a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete mellett fekszik. Ez az a szigorúan őrzött épület, ahol – az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet és a nagyfai krónikus utókezelő részleg mellett – a legyengült nehézfiúkat és -lányokat ápolják. És ugyancsak ez az a hely, ahonnan Szabó Máté ombudsman tavaly januárban riasztó állapotokról és borzasztó körülményekről számolt be.
Mint egy “rendes” kórház, csak… A képre kattintva galéria nyílik!
Fotók: Neményi Márton
| Soron kívül |
|
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa megállapította, hogy az épületben vagy fűtés van, vagy meleg víz, a még használható kórtermek pedig zsúfoltak. A fürdőhelyiségek sem alkalmasak emberi tartózkodásra, fertőtlenítésük sem biztonságos. Akadálymentesített kórterem, megfelelő sétaudvar, sportolásra alkalmas terület sincs. A kórház egyetlen liftjében szállítanak mindent, az ételtől a halottakig. A kórházban elhelyezett fogvatartottak számával nem arányos a nevelők és a felügyelők létszáma, a kórháznak nincs pszichológusa. Az ombudsman mindezek miatt arra kérte a belügyminisztert, hogy tekintse soron kívüli, kiemelt feladatnak a kórház teljes felújításának, átalakításának már 2002 óta húzódó ügyét. |
A 297 ágyas, összesen 18 orvost, 91 ápolót és 50 őrt foglalkoztató kórház pár évtizede még huszárlaktanya volt. 1961-es fennállása óta – kis túlzással – egy szöget nem vertek be a falba: omló vakolat, rozsdás csövek, akadozó fűtés, elöregedett közműrendszer és zsúfoltság mindenütt.
„A kórház kihasználtsága általában hetvenszázalékos. A kórháznak fel kell készülnie megfelelő ágylétszámmal járvány vagy katasztrófahelyzet esetére is” – magyarázza dr. Torma Albert, büntetésvégrehajtási orvos ezredes, a tököli börtönkórház főigazgató főorvosa, miközben a zöld-fehérrel csempézett folyosókon keresztül a földszinten található úgynevezett Betegségmegállapító Osztály (BMO) felé sétálunk.
Nem kirándulóhely!
A gyengélkedő fogvatartottak első útja is ide vezet, amikor hétfőnként megérkeznek az egészségügyi járattal Tökölre. A BMO-n szűrik ki az esetlegesen “vakációzni” vágyó szimulánsokat, és innen utalják tovább a betegeket a kórházi szakosztályokra. Minden héten több tucat bűnözőt szállítanak kivizsgálásra. Az esetszám évente körülbelül 11 ezer, fekvőbeteg-ellátásra pedig nagyjából 1300-an szorulnak.
Az egyik zárkában tízen sorakoznak fel az ágyak előtt. Alig egy napja vannak itt, de amint belépünk, szinte ledönt lábunkról az áporodott levegő és az elítéltek panaszáradata. A leghangosabb egy alacsony, ötvenes férfi, aki azt sérelmezi, hogy miért vitték el a tenyérnyi rádióját bevizsgáltatni. Mások az étel minőségét kifogásolják, míg egy fiatalabb fogvatartott gyakoribb fürdési lehetőséget és könyvet vagy tévékészüléket szeretne, hogy gyorsabban teljen az idő.
A műtő steril, az ablak rácsos. Galéria!
Asztmával, derékfájdalmakkal és ízületi problémákkal kerültek be – sorolják, ketten pedig gyomortükrözésre várnak. Kérdésünkre, hogy esetleg lenyeltek-e valamit, amit nem lett volna szabad, a fejüket rázzák: “Az ideg. Az ment rá a gyomrunkra és a börtönélet” – hangzik a gyorsan felállított diagnózis.
Próbálkoznak, de minek?
Nem divat már a nyelés és a falcolás (öncsonkítás – szerk.) az elítéltek között – tudjuk meg a főigazgatótól, aki szerint az ombudsmani elmarasztaló jelentés óta sokszorosára nőtt a “próbálkozások” száma.
“Ezek a sérelmek általában érdek által vezéreltek. Vagy ki akarnak szabadulni a büntetés-végrehajtás kötelékei közül vagy peres eljárás során pénzt akarnak szerezni a kórháztól, azt állítva, hogy egészségi állapotukban negatív változás következett be a körülmények miatt. Csakhogy az utóbbi egy évtizedben egyetlen pert sem veszítettünk, a bíróság eddig mindig a kórháznak adott igazat” – mondja, kételkedni pedig nincs okunk, különösen, hogy dr. Torma Albert később hozzáteszi: orvosszakértői képesítése alapján az ügyészség az ő véleményét is számos alkalommal kikéri egy-egy eset szakmai megalapozottságával kapcsolatban. (Az orvosok és szakértők közötti összetartásról bővebben itt olvashat!)
A rabok sérelmei gyakran túlzóak, az ombudsman kifogásainak egy része pedig olyan elvárásokat is tartalmaz, amelyekkel civil kórházak sem rendelkeznek – véli. Szerinte a börtönkórház lakói megfelelő ellátásban részesülnek. A fürdőhelyiségek higiénikusak, a diéta- és gyógyszerválaszték megfelelő, külön ételszállító lifttel a legtöbb civil kórház sem rendelkezik, sportolásra pedig korlátozottan van szükségük, ahogy a civil kórházakban is. A megfelelő sétálóudvar igénye azonban feltétlenül megalapozott, emiatt a börtönudvart kiszélesítették 65 négyzetméterrel és önálló pszichológus foglalkoztatását is tervezik.
Minden ugyanaz
A börtönkórházban szinte ugyanazok az osztályok működnek, mint egy átlagos magyar városi kórházban: belgyógyászat, sebészet, tüdőosztály és nőgyógyászat. Szív-és gerincműtéteket vagy agysebészeti beavatkozásokat nem végeznek, ezeket kizárólag kinti kórházban, őrzés mellett látják el.
| 200 ezer eset |
| A bv. intézetek alapellátó, és egyre hatékonyabban működő járóbeteg-szakellátó rendelései több mint 300 ezer ellátási eseményt regisztráltak, amelyből az orvos-beteg találkozások száma is meghaladta a 200 ezer esetet. Forrás: BVOP-évkönyv |
Az első emeleten lévő belgyógyászati osztály vezetője – aki egyébként jelenleg az egyetlen belgyógyász szakorvos az osztály négy főállású orvosa közül – azt meséli, a fogvatartottak ugyanazoktól a betegségektől szenvednek, mint a szabadonélők, és ugyanolyan kezeléseket kapnak, mint a civilek. Az egészségügyi statisztikák is hasonlóak: például magasvérnyomás, cukorbetegség ugyanolyan arányban sújtja a rabokat, mint a kinti életben. Az intézményben évente átlagban 20 elítélt hal meg.
“Szabad emberként akarok meghalni”
Az 56 éves Istvánnak 2009-ben vérzett be először a torka. Azonnal Tökölre szállították, ahol megállapították, áttétes, rosszindulatú szájüregi daganata van. Akkor fél évet adtak neki az orvosok. Ő azonban – mint mondja – ráhúzott még másfél évet, és azóta is havonta jár anyaintézetéből, a pálhalmai börtönből gyógyszeres kezelésre a rabkórházba. Kemoterápiát már nem kap, azt mondták neki, nem lenne értelme.
Az alig 55 kilós férfi nehezen beszél, arca beesett, és bár folyamatosan mosolyog, testén jól látszik, hogy a rák könyörtelenül dolgozik szervezetében. “Első bűntényesként öt évet kaptam verekedésért” – kozmetikázza a sötét múlt emlékeit, de meglepődöttségünket látva aztán bevallja: “ csoportosan, késsel a kézben támadtak ellene, volt, aki nyolc napon túl gyógyult.”
“Szabad emberként akarok meghalni” – a képre kattintva galéria nyílik
Most kegyelmi kérvényének elbírálására vár. Tisztában van vele, hogy számára bármelyik nap az utolsó lehet, és bár nem fél a haláltól, utolsó óráit a család és a barátok körében szeretné tölteni. Szabad emberként akarok meghalni – teszi hozzá megtörten, de továbbra is mosollyal az arcán.
Pál nem siet
Az alacsony Pál vastagbélrákkal ül. Ő már egy éve a kórház foglya, nem bízik és nem remél, nincs hova sietnie. Bűncselekményéről nem beszél, csak annyit mond, 1996 óta van bent és még nagyon sok van hátra.
“Tökölön kisebb a szigor, de nagyobb az unalom” – mondja egykedvűen, miközben szeme próbálja kerülni a tekinteteket.
Két nap a maximum
Elköszönünk tőle, mert a személyzet épp a csajkákat gyűjti be a kórtermekből. Bár az ételre panaszkodni sokan szeretnek, a frankfurti levesre és a sertéspörköltre nem volt kifogás, senki sem hangoskodik.
Dr. Torma Albert főigazgató azt mondja, Tökölön a gyógyulók egymással és az őrökkel is sokkal békésebbek, mint a máshol raboskodók. Fegyelmi ügyekből is kevesebb akad, azért renitensek itt is megfordulnak. Számukra egy különleges biztonsági zárka szolgál fenyítésül, rögzített WC-vel, vandálbiztos mosdókagylóval és padlózathoz erősített ággyal. “Két nap itt egyedül, és bárki megtörik” – állítja a csaknem két méter magas, széles vállú ezredes.
Vazelin, a férfiasság kulcsa
A második emeleten kapott helyet a sebészeti osztály. Az orvosi gárda itt sem fiatal, az épp dolgozó sebész négy évtizede kezdett itt. Miután az akkori orvosi fizetések háromszorosát kapta, érthető volt, hogy Tökölre “vonult be”, az már nehezebben magyarázható, miért maradt.
Se hálapénz, hálás tekintet is kevés, cserébe minden beteg azonnal gyógyulna. Míg a kilencvenes évekig a legtöbben “idegen test nyelésével” érkeztek, ma már más a sláger. Az igazi börtönmenők ugyanis péniszkorrekciókat végeznek – saját magukon.
Van, aki a fogkefe végéből letört műanyagdarabot smirglizi golyó alakúra, majd ülteti saját péniszének bőre alá, mások pedig vazelint fecskendeznek házilag a szerszámba, hogy az idegen anyagot kellően eldolgozva, meghosszabbítsák a hímtagot. Apró, de nem elhanyagolható mellékhatás, hogy az erekciónak búcsút inthet az önként hosszabbító.
A házi kisplasztikák rendszerint Tökölön végződnek, mert a vazelintől gyakorlatilag lerohad a szerv, komoly sebészeti beavatkozás kell a helyreállításhoz. Az ilyen esetekért persze egy orvos sem rajong. Az elkövetett bűnök itt lényegtelenek, mindenki tartja is magát ahhoz, hogy elég a kórtörténetet ismerni, a bűnöket nem.
Persze a kórház dolgozói is olvasnak újságot, most épp a hummeres rendőrgázoló az “ismert beteg”, ettől persze ő is épp olyan ellátást kap, mint a többi rab, megfelelőt.
A főigazgató szerint rosszat tett az ombudsmani jelentés
Az összes műtéti esetszám nem éri el a háromszázat évente, az esetek viszonylag egysíkúak, ekkora gyakorlattal az itt dolgozó sebészek szakmailag beskatulyázottak: bizonyos műtéti típusok tekintetében gyakorlottabbak, más vonatkozásban kevesebb rutinnal rendelkeznek, mint civil intézménybeli kollégáik. És vannak, akiket a börtönromantika nem ereszt – magyarázzák az itt töltött évtizedeket.
Akik ide születnek
Jóval barátságosabb környék a harmadik emeleten található női gyengélkedő részleg és nőgyógyászati osztály. Itt minden évben tucatnyi kismama hozza világra gyermekét, 1958 óta napjainkig összesen 2041-en születtek a rácsok mögött. Van olyan fogvatartott, aki a börtönkórházban született, majd évekkel később szintén itt adott életet gyermekének.
A kismama-osztály egyik zárkájába belépve hét hatalmas pocak fogad bennünket. Már maga a látvány sem mindennapi, ám az igazi megdöbbenést az alig pár négyzetméteres szobából kiáradó cigarettaszag okozza. A kórterem lakói alig múltak 20 évesek. Van, aki az első, de akad olyan is, aki már a negyedik gyermekével várandós.
“Valószínűleg nemrég jöttek vissza a sétából, ott szívhatták el a cigarettát. Dohányozni ugyanis szigorúan tilos a kórházban” – magyarázza Torma ezredes, majd a baba-mama szoba felé terel bennünket. Büszkén mutatja a bébiőrzőket, a mozgatható inkubátort, a játékokkal feldíszített kiságyakat és a falakra festett mesefigurákat.
Az apák vasárnaponként látogathatják párjukat és gyermeküket – a szülés utáni hatodik hétig. Utána a kecskeméti börtön anya-gyerek részlegére szállítják a kéttagú családot, ahol a gyerek egyéves koráig tart az idill. Utána jobb esetben hazaviszik őket a hozzátartozók, rosszabb esetben gyámság alá kerülnek – részletezi érdeklődésünkre az osztály vezető orvosa.
Akiknek itt ér véget az élet
Bár a börtönkórház betegeinek többségét látogathatják, vannak, akikhez sosem érkeznek vendégek. Sőt, a többi rabbal sem érintkezhetnek és a virágágyásokkal díszített udvaron is csak szigorú feltételek mellett levegőzhetnek.
A tököli rabkórház főépületétől alig pár száz méterre fekszik az úgynevezett belgyógyászati fertőző részleg és a tüdőbeteg-elkülönítő. Előbbi négy kórteremből áll, és bár ottjártunkor mind a 12 ágy üres volt, évente körülbelül száz rubeolás, szalmonellás, Hepatitis A és B-vel fertőzött beteg fordul itt meg.
A tbc-részlegen sem sokkal jobb a helyzet. A fehér, egyszintes épület jobb szárnyában általában olyanokat ápolnak, akik a fertőzést okozó, úgynevezett Koch-bacilust hordozzák. Illetve kezelnek bacilusmentes, tehát nem, vagy már nem fertőzött tbc-seket is. “Ha egészségi állapotuk indokolja, közöljük velük, hogy gyógyíthatatlan betegek. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy többségük fel sem fogja a halálos ítéletet. Általában a család sem áll mellettük. Hiába szólunk és figyelmeztetjük őket, hogy kérhetnek feltételes büntetés-felfüggesztést, nem élnek a lehetőséggel” – meséli a szakorvos.
Az igazi számkivetettek
Néhányuk helyzete alig különbözik azokétól, akiknek a börtön még akkor is a végállomást jelenti, ha nem ítélték őket életfogytiglanra. Tökölön ápolják ugyanis azokat is, akiket a bíróság börtönre, az AIDS azonban lassú halálra ítélt. Speciális részlegen, a fiatalkorúak börtönének úgynevezett K-körletében kezelik a HIV-vírussal fertőzött elítélteket. Börtön a börtönben, ők a rácsok mögötti világ igazi számkivetettjei.
Senki sem siet
“A fogvatartottakról általánosságban elmondható, hogy normális kommunikációval nagyon sok mindent el lehet érni náluk. Kifejezetten hálásak, ha végre valaki emberszámba veszi őket. Ez a kinti világban kilencven százalékukkal soha nem történt meg. A fogvatartottak későbbi sorsa az elítélt, a társadalom és az állam közös felelőssége – mondja búcsúzóul a főigazgató főorvos, akinek hamarosan újra fogadnia kell az alapvető jogok biztosát. Információink szerint még az idén Tökölre látogat Szabó Máté ombudsman, hogy felülvizsgálja, mi változott a börtönkórházban 2011-es ottjárta óta.
