A Makó városa által alapított országos diákújságíró pályázat célja, hogy méltó emléket állítson a makói születésű sajtómágnásnak, Pulitzer Józsefnek, másfelől, hogy segítse a fiatal, pályakezdő tollforgatókat és felhívja a figyelmet az újságírás mint közéleti tevékenység fontosságára, a nyilvánosság erejére. A pályázaton bármelyik iskolatípus tanulói indulhatnak, az alsó korhatár 14, a felső 25 év. A pályadíj bruttó százezer forint.
A rangos díjra idén augusztus 30-ig még nevezhetnek legfeljebb három, az szóközökkel együtt maximum ötezer karakteres, bármilyen, időszaki kiadványban (iskolai, kerületi, települési, megyei, országos vagy online újság) már megjelent cikkükkel az újságíró palánták. A pályázatokat papíron és digitális formában is be kell nyújtani – a szöveg megjelenésének hitelt érdemlő alátámasztása érdekében a webcím vagy a kiadvány másolata csatolásával együtt, a Makó Város Önkormányzata 6900 Makó, Széchenyi tér 22. illetve az info@mako.hu címekre. Az idei ünnepélyes díjkiosztó tervezett időpontja: október 29. – tudta meg a Szeged24. Aki további információra kíváncsi az hétköznap 8 órától 16-óráig a 20/2195142-es telefonszámon Sarnyai Tibornál illetve az ő elektornikus elérhetőségén, a sarnyait@mako.hu-n érdeklődhet. Tavaly egy 16 éves, autista bonyhádi fiú kapta a díjat. Schmalcz Attila nyertes írása arról szólt, hogyan élnek az autisták.
A tavalyi nyertes
Pulitzer József legendás élete
A sajtómágnás Pulitzer József, világszerte ismert nevén Joseph Pulitzer 1847-ben született egy makói terménykereskedő fiaként. A család nyolc gyermekéből csak négyen élték túl a gyermekkort. A család korán elszegényedett az apa 1858-as korai halála miatt.
József eredetileg katonai pályán akart dolgozni, több helyen is próbálkozott, de gyenge egészsége és látása miatt először visszautasították. Végül az amerikai hadsereg mégis felvette. Így 17 évesen, anyja akarata ellenére kivándorolt, és az északiak oldalán részt vett az amerikai polgárháborúban. Miután leszerelt előbb állítólag csikós, hajófűtő és temetőgondnok is volt, majd végül a Missouri állambeli St. Louis-ban, a német nyelvű Westliche Post című napilapnál kapott munkát.
Ekkor indult el újságírói és ezzel egyidőben közéleti karrierje is, mivel a Republikánus Párt jelöltjeként 22 éves korában, 1869-ben Missouri Állam közgyűlésébe választották. 1872-ben újabb már üzletemberként kezdte kiépíteni sajtóbirodalmát. Megvette a Westliche Postot háromezer dollárért és majd ugyanennyiért a St. Louis Dispatch lapot, majd összeolvasztotta ezeket.
1883-ra, az akkor még mindig csak 36 éves Pulitzer már gazdag emberré vált, és megvásárolta a New York World elnevezésű addig veszteséges újságot, amely az ő írányítása alatt az amerikai sajtó történetének egyik legjelentősebb lapjává lett. A róla szóló anektoták szerint Pulitzer a New York-i French Hotel helyén építtette fel sajtószékházát, ahonnan egykor leszerelt katonaként elzavarták. Egyes források szerint azért, mert ott lakott és nem tudott fizetni, más források szerint viszont egyszerűen csak azért, mert a hotel bejárata előtt ácsorgott munkát keresve.
Pulitzerről számos legendát jegyeztek fel, például kiemelkedő sakktudásáról vagy épp arról, még katonaként állítólag megütött egy tiszthelyettest, és csak egy magas rangú sakkbarát kapitány közbenjárásának köszönhette, hogy megúszta a haditörvényszéket.
Az biztos, hogy egyre romló egészségi állapota miatt 1890-ben vissza kellett vonulnia az aktív szerkesztésből, majd megvakult, rendkívül érzékennyé vált az erős hangokra és betegségei miatt depresszió is gyötörte. Az orvosok nem találtak gyógyírt bajaira, ezért élete következő két évtizedének jó részét hangszigetelt helyiségekben töltötte. 1911-ben a Szabadság elnevezésű yachtján halt meg, amely akkor éppen a dél-karolinai Charleston kikötőjében horgonyzott. New Yorkban, Bronxban temették el, a Woodlawn temetőben, ahol számos híresség nyugszik.
