Az idei szegedi nemzetközi színházi találkozó egyik újdonsága, hogy a seregszemle több mint két évtizedes történetében most először ” A fesztivál díszvendége” elnevezésű rangot alapítottak. A Független Előadóművészeti Szövetség (FESZ) tagjainak szavazatai alapján Pintér Béla és Társulata (Budapest) nyerte el az elismerést. Pintér Béla, aki társulátával már jó ideje a THEALTER visszatérő vendége, most két előadást is hozott Szegedre: a Tündöklő középszer és a Kaisers Tv, Ungarn című darabjait.
Mindkettő a maga módján ugyanarra a rugóra jár: görbe tükör a magyar rögvalóságról, kritikával és öniróniával fűszerezve. A Magyarország mai korára is aktualizálható Kaisers Tv, Ungarn-ban az 1848-as szabadságharc mártírjának tartott, képzeletbeli főhős lánya jóval apja halála után egy különös időutázassál visszakerül apja korába, ahol a császári televíziónál kap állást, és kiderül számára, hogy a papa egyáltalán nem volt olyan eszményi, mint ahogy az az emlékezetben él. Az önironikus és kritikus Tündöklő középszer pedig “színház a színházban”, melyben egy társulat tönkreteszi egyetlen kiemelkedő tehetségnek bizonyuló tagját. A Szeged24 Pintér Bélával beszélgetett.
Mit szólt, hogy Önökre esett a díszvendégi rang?
Korábban a Krétakör, most mi ugrunk be, ha valaki azt hallja, hogy “függettlen színház”, talán ezért lettünk mi a díszvendégek a fesztiválon. Akár lehetett volna más is, de persze örülünk, hogy ránk esett a választás.
Miért pont ezt a két darabot választotta most a sok közül?
A Kaisers Tv, Ungarn-t mindenképpen akartam, mert még sosem voltunk vele a Thealter-en. A másik helyett viszont eredetileg a második világháború idején játszódó Gyévuska darabunkon gondolkodtam, ami sötét tónusával talán jobban illett volna a fesztivál arculatához. Végül aztán így alakult, és biztos voltam abban, hogy a Tündöklő középszer is működik majd.
Persze, mert mai üzenetként is hat. Jól gondolom?
Nem gondolja rosszul. Azt nem hiszem, hogy az igazi tehetséget el lehet taposni. Viszont szerintem a mai kultúrpolitika valamilyen okból üldözi a független színházakat, és más színházakban – főleg vidéken – a pártállás az egyetlen szempont, amely alapján kineveznek valakit igazgatónak. Tehát az szerintem egy létező tendencia, hogy középszerű emberek tündökölnek a színházak élén, csak azért, mert valamikor egy tribünön kiálltak egy politikus mögé.
Ön szerint az életben is működik az előadásokban megjelenő egymás eltaposásának vágya?
Szerintem van ilyen ösztön az emberben, és intelligenciától függ, hogy ki mennyire tud uralkodni ezen.
Milyen a mostani világban alkotni, létezni?
Nehéz. Szerintem aki nézi a legutóbbi darabjainkat – főleg a Kaisers Tv, Ungarn-t -, az láthatja, ahogy a színház nyelvén próbálok reagálni a valóságra.
Nem valami fényes a kép …
Nem, de sosem volt ragyogó a világ. Sosem volt olyan, hogy valamiért ne lett volna nehéz. Ugyanakkor szerintem ha valaki a világot csak gonosznak tartja, akkor magát is annak látja. A világ ugyanis az ember tükörképe, mindig olyan, amilyennek megéljük. Viszont ha valami rossz körülöttünk, akkor meg kell próbálni változtatni rajta.
