Belföld

Mennyibe kerül nekünk Orbán Viktor?

Jávor Benedek válasza: ekkorát még nem rombolt senki. Kétévértékelt az LMP első embere. Ki az erősebb - a Bölcs Bagoly vagy Márai? Tudósítunk.

Pont olyan hosszút beszélt szerdán a kétévértékelő Jávor Benedek, mint alig egy héttel korábban Orbán Viktor a széllkálmános konferencián.

A tartalom viszont mutatott némi divergenciát. Míg a kormányfő szerint a mögöttünk hagyott félciklus sínre tette hazánkat, Jávor úgy véli: „Még két ilyen évet az ország aligha tud kiheverni.” Jelentős eltérés az is, hogy Orbán egymaga állt pulpitusra, míg Jávor lába körül egy a cukiság rovatunkba is esélyes mix típusú kutyus járőrözött.

További különbség, hogy míg a táncoskomikus vonalat preferáló Orbán viccekkel dobta fel a hangulatot, addig Jávor komoly emberektől vett citátumokkal fajsúlyosította mondandóját.


Fotó: Kummer János

Bagoly kontra Márai

Emlékezzünk röviden egy orbáni poénra. Elunják az egerek, hogy a macskák rendre felfalják őket, ezért delegációt menesztenek a bölcs bagolyhoz. Kérdik tőle, hogyan fordíthatnák meg a szomorú trendet. „Hát ugye – szól a bagoly -, mivel a macskák tartanak a kutyáktól, az egereknek hasonlatossá kell válni a kutyákhoz.” „Remek – így a rágcsálódelegáció. – De hogyan érhetnénk ezt el?” „Ja, taktikai kérdésekkel nem foglalkozom.”

És íme egy példa a Jávor alkalmazta idézetekre, ez itt éppen egy Márai: „Az élet nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok.” Megmagyarázzuk. Az LMP első embere szerint a Fidesz által véghezvitt rombolás csak több ciklus szorgos munkájával hozható helyre. Az első lépés magától értetődően jól legyőzni Orbánt („a jövő csak a Fidesz bukásával képzelhető el”), aztán pedig rögvest helyre kell állítani a Roosevelttől ismert négy alapszabadságot: a szólás szabadságát, a lelkiismeret szabadságát, a nélkülözéstől való szabadságot és a félelemtől való szabadságot.

„A rendszerváltás óta kormány ekkorát még nem rombolt” – mondta Jávor, s ezt igyekezett is alátámasztani. Orbántól a rendszerváltás beteljesítését és a gazdaság talpra állítását várta a nép, ehelyett kapott dilettáns gazdaságpolitikát, érzéketlen és szegényellenes társadalompolitikát, a demokratikus intézmények leépítését, valamint teljes hátraarcot a fenntartható fejlődés és a zöld gondolat terén.

Nézzük ezeket egyesével.

Bukdács

Az Orbán-Matolcsy-páros gazdaságpolitikája zsákutca, bukdácsolás egyik rossz döntésből a másikba, a pillanatnyi pénzügyi hiányhelyzet mozgatja. Eredendő bűne az igazságtalan, a kötségvetésen három-négyszázmilliárdos lyukat ütő egykulcsos adó és az ahhoz való esztelen ragaszkodás. Ez nyelte el tizenhárom év magán-nyugdíjpénztári megtakarításait, és ez az oka a „megszorítási- és adóemelési hullámnak”, ami „elsodorja a növekedést, csak Matolcsyt nem sodorja el”.

A matolcsyzmus csődjét jelzi, hogy a tíz évre ígért egymillió munkahely helyett félmillió munkanélkülit kapott nyakába az ország, és soha nem látott szintre, huszonnyolc százalékra nőtt a fiatalok (huszonnégy év alattiak) munkanélkülisége.

A gazdasági miniszter ténykedését minősíti az is, hogy rekordot döntött a vállalkozásokkal szembeni állami tartozás mértéke, csökken a reálbér, menekülnek az országból „az egészségügyi dolgozók és a képzettek”, és nincs esély elérni az ígért évi ötszázalékos növekedést, sőt jó, ha az idei év nem fordul mínuszba. Ha ez így megy tovább – véli Jávor a hírcsárdától kölcsönözve -, akkor a nemzeti összetartozás napja után lassan meghirdethetjük a „nemzeti körbetartozás napját”.

Az IMF-megállapodás csúszása miatt havonta nyolc-tízmilliárd forint kamatfelárat fizetünk, miközben a gazdasági szabadságharc elbukott, és „mindenkivel összevesztünk, Európa páriái lettünk”.


„Mindenkivel összevesztünk, Európa páriái lettünk”.                 Fotó: Kummer János

Vegza

A szegények még szegényebbek lettek, a középosztály lejtőre került, a közszolgáltatások kivéreztetve, az egészségügy padlón, mi több, az egyetemek kapui zárulnak, pedig a már emlegetett Roosevelt is azt mondta annak idején: „Az iskola a legutolsó költség, ahol az országnak takarékoskodnia kell.”

Az adócsökkentést „a cukorbetegek, a mellrákosok és az egyéb kiemelten veszélyeztetett csoportok kárára hajtja végre” Orbán, az Erzsébet-kártya megbélyegzi a rászorulókat, a hajléktalanokat vegzálja a hatalom, ez „szimplán embertelen”.

A vidéknek hátat fordított a Fidesz, mégpedig azzal, hogy a helyi gazdák helyett az oligarcháknak adja a termőföldet.

Ipari korrupció

Orbán bábszínházat csinált a parlamentből, negyven-ötvenoldalas módosítók érkeznek a végszavazások előtt, a Fidesz mondja meg, hol húzódjanak a választókerületi határok, ő dönti el, melyik vallási csoportból lehet egyház, s azt is, milyen hírek jelenhetnek meg a közmédiában.

Jávor szerint a Fidesz intézményesített, iparszerű korrupció vezetett be a közbeszerzések kezelésével és a földbérleti szerződésekkel, a pártfinanszírozás változatlanul hagyásával, a közérdekű adatok elrejtésével.

Zöldtelenítés

Leépültek a környezetvédelmi intézmények, a BKV csődje „mindennapos veszély”, csúszik az elektronikus útdíj bevezetése.

Orbán az oroszoknak adná Paks bővítését, sőt az atomokat is rubel finanszírozná.

Összefoglalva: „a miniszterelnök semmiből sem tanul”, nem ismeri fel és nem ismeri el hibáit, így korrigálni is képtelen. Nem is meglepő, hogy nem szabadul meg bukott embereitől, Matolcsytól és Hoffmann Rózsától.


“A miniszterelnök semmiből sem tanul…”  Fotó: Kummer János

Finnesedjünk

Gyökeres változás kell – így Jávor. Az egyik út az ázsiai kaszárnyakapitalizmus, ami nem jó, mert abban éhbérért dolgozik a jogfosztott, bután tartott, korrupcióban fuldokló, rosszul gyógyított munkás. A másik a finn modell, ami „az emberbe fektet be”, az oktatásra koncentrál, és szélesíti a társadalmi szolidaritás csatornáit.

A finnek faipari országból lettek a Nokia nemzete, nekünk az ő mintájukra kell a biotechnológia nemzetévé válnunk. Adót csökkentve, járulékot mérsékelve, korrupciót irtva, a jogállamot helyreállítva, fenntarthatóan fejlődve.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik