Az Európai Unióban számos példát találunk arra, hogy különböző módon, de az állandó lakhellyel nem rendelkező állampolgárok is szavazati joggal rendelkeznek. A határon túli magyarok „speciális jelentése” miatt azonban szögezzük le: a szavazati jog feltétele mindenhol az állampolgárság, és nem a nemzeti identitás – szögezi le a FigyelőNetnek Halász Iván, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi és Európai Jogi Tanszékének vezetője.
Létezik ugyan egy-két ország, ahol speciális státusú nem állampolgárok is szavazhatnak a parlamenti választásokon, de azok nagyon ritkák. Nagy-Britanniában például így voksolhatnak a Brit Nemzetközösség tagállamainak állampolgárai, amennyiben az országban lakhellyel rendelkeznek. Ugyanez vonatkozik az ír állampolgárokra is.
Három nagy modell
Az unióban három nagy modell létezik a szavazati jog birtoklására. Mindegyik teljesen legitim. Fontos viszont, hogy az adott politikai közösség minél nagyobb konszenzusa jellemezze ezt a roppant érzékeny kérdést. A legelterjedtebb megoldás, hogy a választójog az állampolgárság „természetes velejárója”, függetlenül attól, hogy az illető hol él, illetve hol tartózkodik életvitelszerűen. Ezt a gyakorlatot alkalmazza többek között Lengyelország, Románia, Csehország, Szlovákia, Olaszország vagy Franciaország.
Ezen országok felfogása szerint az állampolgárság automatikusan választójogot is jelent, szabályozását ezért nem is igen indokolják bővebben. Ha mégis, akkor az így hangzik: a külföldön élő állampolgár bármikor „hazatérhet”, ezért meg kell adni számára a jogot, hogy jövőjéről dönthessen.
Valamivel kisebb csoportot alkotnak azok az államok – köztük Magyarország, Málta, Írország -, amelyek az állampolgárság mellett a lakhelyhez is kötik a szavazati jogot. Érvelésük szerint csak az szólhasson bele az ország ügyeibe, akit közvetlenül érintik a megválasztott parlament döntései és viseli is a döntésének következményeit.
Fenti két típus némiképp keveredik az angolszász országokban: ha az állampolgár elhagyja hazáját, néhány esztendő múlva – országonként eltérően 5-15 év – megszűnik a választójoga, de az állampolgársága nem. Európában értelemszerűen Nagy-Britanniáról van szó, de ugyanilyen szabályozást alkalmaz például Kanada és Ausztrália is.
MTI/Czika László
Van, ahol a „közösbe megy”
Lényeges kérdés, hogyan kezeli az anyaország a külföldön élő állampolgároktól beérkező szavazatokat. Az európai gyakorlat itt két csoportra osztható. Egyes országokban, mint Csehországban vagy Szlovákiában ezeket a szavazatokat egyszerűen „összeöntik” a hazaiakkal, és együtt számlálják meg őket – ezekben az országokban a választópolgárok egyébként a pártlistákra szavaznak.
Létezik azonban olyan megoldás is – ilyen például a román, horvát, olasz, portugál vagy francia gyakorlat -, amelyben a diaszpóra számára meghatározott számú képviselői helyet tart fenn az országos törvényhozásban.
Egyébként azokban az országokban is, ahol megadják a külföldön élőknek is az aktív választójogot néha alkalmazzák bizonyos megszorításokat a passzív választójog – azaz a megválaszthatóság – tekintetében. Hiszen egy mandátum gyakorlásához nem árt, ha a viselője az országban tartózkodik. Talán legismertebb és legszigorúbb példa az USA-hoz kötődik: az Egyesült Államok elnöke csak született amerikai állampolgár lehet.
Érdemes kiemelni, hogy a felsorolt példák országgyűlési választásokra, esetleg az elnökválasztásokra vagy az országos referendumokra vonatkoznak, az önkormányzati szavazás viszont annyira a helyi ügyekről szól, hogy nem lenne indokolt ide beemelni a nem helyben élők voksait – véli Halász Iván.
Elnököt választottak külföldről
A román választójogi törvény szerint a parlamenti és államelnöki választásokon a határon túli románok is leadhatják szavazataikat. Ezek a kétmillió Spanyolországban, Olaszországban és más nyugat-európai államokban letelepedett román vendégmunkás teszi ki. Százezres nagyságrendűre becsülik ugyanakkor azoknak a számát is, akik Moldávia állampolgáraiként a lakóhelyükön maradva szerezték meg a román állampolgárságot – írja az erdélyi Krónika.
Az egyéni választókerületes rendszer 2008-as bevezetésekor külföldi választókerületeket is meghatároztak: az ország határain túl élő románok 4 képviselői és 2 szenátori mandátum sorsáról dönthettek. Érdekes például, hogy 2009 decemberében Traian Băsescu a határon túliak támogatásával szerzett újabb ötéves államelnöki mandátumot: ha csak a Romániában leadott szavazatok számítottak volna a választáson, Mircea Geoană ülhetett volna az elnöki székbe – olvasható a kronika.ro-n.
Eltérő vélemények a határon túl
A teljes jogú állampolgárság feltételezi az egyén választójogát is, ám megfontolandó, hogy azt állandó magyarországi lakóhelyhez kössék-e – nyilatkozta Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a Duna Televízió Heti Hírmondó című műsorában. Azt sem tartotta kizártnak, hogy az erdélyi magyarságot egy Magyarországon bejegyzendő szervezet jelöltjei képviseljék a magyar országgyűlésben.
fotó: MTI/Földi Imre
A Székely Nemzeti Tanács természetesnek tartaná a szavazati jog kiterjesztését a határon túli magyarokra, sőt, utóbbiakat választhatóvá is tenné Magyarországon. Bugár Béla, a szlovákiai Most-Híd párt elnöke nem tartja jó ötletnek a választójog kiterjesztésének lehetőségét. A szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke ugyanakkor inkább a magyarországi szavazati jog kiterjesztésének előnyeit sorolta.
Ki vezesse Magyarországot?
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség úgy látja: a választójog megadása nyilván erősen befolyásolja majd mind Kárpátalja, mind a világ egész magyar közösségét, hiszen szavazataikkal először tudják majd befolyásolni a magyarországi politikát. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke szerint náluk is most kezdenek a kérdéssel komolyabban foglalkozni, és az ottani magyarok körében is kitapintható a kétféle álláspont.
A Heti Hírmondó által megkérdezett határon túli magyarok – a potenciális külhoni választók – is eltérően reagáltak a magyarországi választási jog lehetőségére. „Sok magyar is szavazna, innen, Romániából is, mert a magyarság jövőjéről van szó, és az fontos számunkra” – hangzott egy erdélyi vélemény. Mások szerint nem helyes a lépés, hiszen a leendő választók nem élnek Magyarországon, nem ismerik az ottani helyzetet, így az sem lenne helyes, ha beavatkoznának a magyarországiak ügyeibe.
Egy idősebb megszólaló azt mondta: soha nem volt kedve a román állampolgársághoz – ő magyar állampolgárként született, és úgy is szeretne majd meghalni. Ugyanakkor megfogalmazódott az a nézet is: nehéz összeegyeztetni a választások eredeti célját azzal, hogy bár egy nemzet keretén belül, de mégis „határon túlra” leadott szavazatával valaki eldöntse: Magyarországon ki vezessen és milyen politikai döntések szülessenek ezáltal. Az idézett műsort ide kattintva nézheti meg a Duna Televízió honlapján.
