Néhány hónappal ezelőtt az egyik legnagyobb, külföldi tulajdonú magyarországi vállalat berkein belül működő, a cég nevét viselő szakszervezet a következő e-mailt küldte a vállalat alkalmazottainak: „Mivel a menedzsment nem fogadta el a szakszervezet bérkövetelését, idén nem lesz béremelés.” – ismerteti a kiinduló sztorit a Figyelő csütörtöktől kapható számában. Az egyetlen elismertként – tehát a cég vezetésének jóváhagyásával – működő munkahelyi szakszervezet vezetőségében, úgy tűnik, fel sem merült, hogy tiltakozást, vagy sztrájkot szervezzen követeléseinek alátámasztására. Igaz, kétséges, hogy alacsony taglétszámuk miatt képes lett volna-e mozgósítani elegendő embert a nyomásgyakorláshoz.
Az eset nem kirívóan egyedi, és a mind gyakoribb vasutas és BKV-s sztrájkok ellenére sokkal inkább tükrözi a hazai szakszervezetek érdekérvényesítő erejét, mint a látványos, de így is csak néhány ezer embert megmozgató akciók. Magyarországon ugyanis hiába ismert viszonylag széles körben a hat nagy szakszervezeti konföderáció egy-egy vezetője, és rendelkeznek meghatározott befolyással az Országos Érdekegyeztető Tanácsban (OÉT) – azaz a munkaadókkal és a kormánnyal szembeni tárgyalásokon –, valójában kevés munkahelyen működik szakszervezet. Ahol igen, ott is viszonylag kis taglétszámmal, gyenge mozgósító erővel. A teljes hazai taglétszám saját nyilvántartásaik szerint több mint 750 ezer, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint azonban csupán 550 ezerre rúg.
Felvonulás a Lánchídon. Nem mindig sikerül követő tömegeket találni. Fotó: MTI
Nehéz örökség
A rendszerváltás utáni jókora tagvesztést önmagában nem feltétlenül kellene problémának tekinteni. Franciaországban az alkalmazottak alig 8 százaléka tagja valamilyen szakszervezetnek, mégis órák alatt képesek az ország közlekedését megbénító sztrájkot szervezni. Ennél lényegesebbnek tűnik azonban a nagyfokú társadalmi bizalom: egy felmérés szerint a franciák 57 százaléka – az alkalmazottaknak pedig 64 százaléka – bízik abban, hogy a szakszervezetek képesek megvédeni a dolgozók érdekeit.
Nálunk a szakszervezetek rendre a sor végén szerepelnek a közintézmények és a társadalmi élet szervezetei iránti bizalomról készült felmérésekben. A GfK 2007. őszi „bizalmi index” felmérése szerint a megkérdezettek mindössze 24 százaléka bízott bennük. Ez a volt szocialista országok között is kirívóan gyenge adat; a régiós átlag 42 százalék, és a miénknél csak Bulgáriában alacsonyabb – 20 százalék – ez az érték – írja a Figyelő.
(Hogy mi értékelte le, s hogy egyáltalán lehet-e egységes szakszervezeti mozgalomról beszélni – erről bővebben a Figyelő csütörtökön utcára kerülő számában olvashat.)
