A média erős indulatokat kavart az ítélet és a vádlottak, legfőképp az elnök-vezérigazgató személye körül, ám valójában senki sem tudja pontosan: mit is tartalmazott igazából a vád. A vád a jog nyelvén: különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés.
„A Fővárosi Főügyészség KÜO. 1571/1999/140-I. számú vádirata 2003. június 26-án érkezett a Fővárosi Bíróságra. A Fővárosi Bíróság az ügyhöz csatolta a 433/2003 ügyszámon, dr. Princz Gábor ellen folyamatban lévő ügyet is”.
A bűncselekmény
A vádlottak: I.r. dr. Princz Gábor büntetlen, végig elnök-vezérigazgató, II.r. Varga Iván büntetlen, 1991 és 1997. között általános vezérigazgató-helyettes, III.r. dr. Tarr József büntetlen, vezérigazgató-helyettes, az igazgatóság belső tagja, IV.r. Lovas Józsefné büntetlen, a számviteli területért felelős vezérigazgató-helyettes, V.r. Jávori Péter büntetlen, 1996. januárjától a Befektetési Igazgatóság ügyvezető igazgatója, VI.r. Pusztai Viktor büntetlen, vezérigazgató-helyettes, az Üzleti Központi Igazgatóság vezetője, VII.r. Szabóné Bolváry Mariann büntetlen, ügyvezető igazgatóként az Üzletpolitikai igazgatóságot irányította. Valamennyien felelősei voltak a bank üzleti tevékenységének, illetve egyesek a befektetési tevékenységet felügyelték.
„A vádlottak az alábbi bűncselekményt követték el:
A Postabank és Takarékpénztár Rt. létrehozására 1988. július hó 25. napján került sor. A pénzintézet megalakításának célja a kétszintű bankrendszer kialakítása során egy új, lakossági bank megteremtése volt. A Budapest, V. kerület, József nádor tér 1. szám alatti székhelyű pénzintézet elnök-vezérigazgatója a megalakítástól kezdve dr. Princz Gábor volt”.
A Postabank fejlődését és helyzetét 1991-től, az új pénzintézeti törvény (Pit.) megszületésétől követve 1995-re állapít meg a vád fordulatot. Ez a törvény írta ugyanis elő, hogy a pénzintézetnek a működőképessége fenntartása érdekében a működés során mindenkor az általa végzett pénzintézeti tevékenység kockázatának megfelelő nagyságú szavatoló tőkével kell rendelkeznie. E szerint a Postabanknak is 1993 január 1-jéig el kellett érnie a 8 százalékos súlyozott eszközkockázati arányt, tőkemegfelelési mutatót.
A tartós hiány
„A törvényi előírás ellenére azonban Bank tőkemegfelelési mutatója 1994-ben is tartósan alatta maradt a Pit. által előírt 8%-os értéknek, mert az mindössze 6,78% volt. A bank tevékenysége során 1992-re egy 10-15 milliárd forint nagyságrendű kétes követelésállomány halmozódott fel a pénzintézetnél. A pénzintézet vezetése az állami konszolidációban nem kívánt részt venni; így a követelésállomány rendezését a banknak saját erőből kellett megoldania. (…) Az 1993. és 1994. évi főbb üzletpolitikai célkitűzések ennek megfelelően alakultak. Legfontosabb célként a stabilitás megőrzése, a növekedés tudatos fékezése fogalmazódott meg”. Lényegében a vádirat úgy látja azonban, hogy ezt a bankvezetésnek nem sikerült elérnie, sőt, egyre több olyan „hibát követnek el”, amely éppen ez ellen dolgozik. Az 1994-re tervezett tőkeemelés elmaradt, a bank biztonságos működéséhez szükséges szavatoló tőke aránya továbbra sem érte el a Pit. szerint szükséges minimumot. „1995. év elejére a Postabank jövedelemtermelő képessége csökkent” – írja a vádirat, példaként azt mutatja be, hogy jelentősen megemelték a lakossági számlabetétek kamatát (5 százalékról 9-re), annak reményében, hogy ezzel nagyobb számú ügyfélkört vonzanak magukhoz, a fiókhálózat erőteljes növelésébe is kezdtek. Viszont az így szerzett többletbevételt, amely rövid lejáratú volt, hosszabb lejáratú vállalati hitelekbe helyezték ki.
„Ebben a helyzetben a bank vezetésének továbbra is a mérlegfőösszeg növekedését visszafogó üzletpolitikát kellett volna érvényesíteni. A management ezzel szemben expanzív betétgyűjtési politikát hirdetett meg”.
A működés felelőssége
Érdemes még egy pillantást vetnünk a bank ügyrendjére is: „A pénzintézet Ügyrendje, majd 1995. augusztus hó 1. napjától hatályos Szervezeti és Működési Szabályzata szerint az elnök-vezérigazgató közvetlen irányítása alatt álló Üzletpolitikai Igazgatóság feladata volt
– a bank működésének elemzése, rendszeres beszámolók készítése az üzleti tevékenységről;
– az éves jelentés elkészítése (mely tartalmazta a következő évre vonatkozó elképzeléseket is);
– a bank egyes üzletágainak vizsgálata az üzletpolitikai célkitűzésekkel és a pénzpiaci helyzettel összhangban, javaslattétel a konstrukciók változtatására, új konstrukciók bevezetésére (1996. január 1-jétől ez kimaradt a felsorolásból);
– a bank üzletpolitikai céljainak meghatározását és értékelését alátámasztó elemzések készítése”.
A bank működése során próbálta ugyan menteni a menthetőt: „A bank 1995. április 28-án, majd 1996. március 22-én bocsátott ki alárendelt kölcsöntőke kötvényeket összesen 2.368.000.000.- Ft értékben, melyből 2.252.000.000.- Ft kötvényállományt a pénzintézet – közvetlenül, vagy közvetve – maga finanszírozott, megsértve ezzel a Pit. 3. § /6/ bekezdését és 39. § /1/ bekezdését. A vádlottaknak, mint az ügyvezetőség tagjainak ezen ügyletsorozattal az volt a céljuk, hogy a bank növekedéséhez a további forrásgyűjtéshez elengedhetetlenül szükséges szavatoló tőke nagyságát a jogszabályba ütköző kötvénykibocsátással látszólag biztosítsák”.
A vádirat a vezetőség tevékenységéről egyebek mellett azt állítja, hogy a bank valós helyzetéről, a törvénytelen kötvénykibocsátásról a közgyűlést nem tájékoztatta. Az állami felügyeletnek küldött jelentésekben sem számoltak be a hiányról.
(A vádirat teljes terjedelmében az ÉS legfrissebb számában olvasható!)
