Csökkenéssel zárta az elmúlt hetet BUX, de nem is lett volna igazán oka emelkedni. A Budapesti Értéktőzsdén vihar utáni csend van, de még találgatni sem lehet, hogy mennyire rázós út áll előttünk. Az index igazi hullámzásba ment át az utóbbi időben, amelyből a múlt hétre éppen egy 2 százalékot meghaladó esés jutott. A visszaesésben a Mol járt elöl, de az OTP sem elégíti ki minden téren az elemzőket és negatívan hat ránk a nemzetközi pesszimizmus is.
Mol-csúszda OTP-s kanyarokkal
Az olajpapír a Gazprom vezérigazgatójának bejelentése után, miszerint az orosz állami óriás megfontolja a magyar állam Mol-részesedésének megvásárlását, indult el a 15 ezer forintos szintről a 17 ezer forintos árfolyamra. Ugyan a Mol-részvényeket az elemzők szinte egyöntetűen vételre ajánlják, ez a hír némileg bepiszkította a cég elemzői megítélését. Tekintve, hogy a jó irányba nem a megfelelő ok miatt indult el a papír, így szinte törvényszerű volt, hogy az árfolyam esni kezdjen és ismét a 15 ezres szint kerüljön a látótérbe.
A Mol mellett az OTP sem képes megfelelni az elemzői várakozásoknak, amelyek a legnagyobb hazai bank árfolyamát (a jelenlegi 6400 forint helyett) ismét a hétezer forintos tartományban tartanák reálisnak. Ez igaz annak ellenére, hogy az OTP menedzsmentje az ING londoni, kétnapos, fejlődő piaci bankkonferenciáján optimista üzenetet sugallt a nemzetközi intézményi befektetők felé, mondván, hogy a lassuló magyar profitnövekedést hamarosan képes lesz a nemzetközi szektor úgy kiegészíteni, hogy az OTP maradjon a régió egyik legdinamikusabban növekvő bankja.
Az OTP igazgatótanácsa által közétett közgyűlési tájékoztató alapján immár szinte biztos, hogy a bank 146 forintos osztalékot fog kifizetni, amennyiben a közgyűlés ezt jóváhagyja. A menedzsment arról is beszámolt, hogy 2005-re a magyar számviteli szabályok szerint konszolidált szinten 138,8 milliárd forint adózás utáni eredményt jelzett előre, ami 10 százalékkal haladja meg a 2004-es auditált eredményt. Ez az eredményvárakozás nagyjából összhangban van az elemzői prognózisokkal. (Hozzátennénk, hogy az elemzők nem a magyar, hanem a nemzetközi számviteli szabványok szerinti nettó eredményt jelzik előre, márpedig ezért a konszenzus és az OTP saját célszáma nem vethető össze közvetlenül.)
 |
 |
|
|
|
Nemzetközi pesszimizmus |
| A nemzetközi piacokon sem a jókedv volt az úr. Ahogy közeledünk a negyedéves vállalati gyorsjelentések dömpingidőszakához, úgy szaporodnak a céges hírek. Márpedig a múlt héten inkább a rossz hírek voltak előtérben. A technológiai szektorban az IBM okozott csalódást számaival, míg az Intel nagy versenytársa, az AMD figyelmeztette a piacot, hogy az eredménye nem fogja elérni az elemzői várakozásokat. Az ipari vállalatok háza táján a német Epcos járt élen a rossz hírek szállításával. A cég ugyanis bejelentette, hogy a negyedévben 27 millió eurós veszteségre számít és az egész éves eredményét tekintve is könnyen elképzelhető, hogy nem sikerül profitot elérnie. Egyedül az olaj árának csökkenése adott okot némi derűre, jóllehet az a tény, hogy a fekete arany ára továbbra sem képes 50 dollár alá merülni, nem jó hír a világgazdasági növekedés felgyorsulásában reménykedők számára. Ami pedig a hazánk szempontjából fontosabb nemzetközi makrohíreket illeti: az IMF rontotta Németország idei évre vonatkozó gazdasági növekedési kilátásait 1,5 százalékról 0,8 százalékra, ami a magyar gazdaság szempontjából sem túl kecsegtető. |
|
|
|
|
|
|
Inflációs és kamatvárakozások
A részvénypiaci hírek mellett a makrogazdaság háza tájáról is érkeztek értékes információk. A hét fő eseménye a márciusi inflációs jelentés volt. Az elmúlt két hónapban az infláció messze a vártnál jobban alakult, ami elkényeztette a piacot. Márciusban azonban a 3,3 százalékos várakozással szemben 3,5 százalék lett az áremelkedés üteme, ami ugyan csak kis mértékben rosszabbb a konszenzusnál, de azért nagyon sok implikációt tartalmaz. Először is a maginfláció tovább csökkent, elsősorban az energiaárak emelkedése szivárgott át a fogyasztói árakban gyorsabban és nagyobb mértékben, mint ahogy azt a piac remélte. Másodsorban az elkövetkező hónapokban a jelenleginél magasabb infláció várható, leginkább a bázishatás és az energiaárak miatt.
A jegybank Monetáris Tanácsában (MT) ezidáig a legfőbb érv a kamatcsökkentések mellett a kedvezően alakuló infláció volt. Ugyan az év végére várt 4 százalékos infláció az elemzők szinte egyöntetű véleménye szerint nem forog veszélyben, de a legutóbbi fogyasztói árindex talán újabb érvet adhat az óvatosabb jegybanki politika mellett kardoskodó MT- tagoknak.
A március végi kamatdöntő ülés múlt héten nyilvánosságra került naplója alapján két szavazat érkezett a 75 bázispontos kamatcsökkentésre, a többi jelen lévő tag az 50 bázispontra szavazott, ami nem lepte meg a piacokat. Az igazi nagy kérdés azonban az, hogy milyen ütemben folytatódik a jegybanki kamatcsökkentés. A piac a 25 és az 50 bázispont mellett oszlik meg, a Monetáris Tanácsban pedig érdekes vita várható.
