Olimpiai számok – mi lesz, Athén?

Bár világ leginkább a lélegzetelállító sportolói produkciókra figyel a négyévente megrendezésre kerülő olimpiákon, az ötkarikás játékok történelme az olimpikoni teljesítmények páratlan fejlődése mellett a szervezői háttér és a pénzügyi környezet folyamatos megújulásáról is tanúskodik.

Fotó: MTI

Elöl az informatika

Néhány évtizeddel ezelőtt valószínűleg kevesen gondolták volna, milyen nüansznyi dolgokon múlik majd az új évezred elején egy ötkarikás győzelem. Elég csak az úszók gondosan megtervezett fürdőruháira vagy a kerékpározók speciális felszereléseire gondolni. De minden bizonnyal azt se sokan sejtették, hogy az újkori történelem 25. nyári olimpiáján a játékok költségeinek közel 30 százalékát az informatikai kiadások teszik majd ki. Márpedig az athéni olimpián közel 600 millió eurót emésztenek fel az adatrögzítés, illetve az adatátvitel költségei, s együtt közel harmadát teszik ki az Athéni Olimpiai Szervező Bizottság (ATHOC) teljes költségvetésének.

A görög cégbíróságon hivatalosan bejegyzett állami tulajdonú vállalat több évvel ezelőtt alakult, miután a hellén főváros elnyerte az idei játékok megrendezésének jogát, azaz az újkori olimpiák és minden hozzájuk kapcsolódó termékek és szolgáltatások tulajdonosának, a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak a monumentális rendezvény megszervezésére vonatkozó megbízását. A vállalat 1,96 milliárd eurós költségvetése az olimpiához közvetlenül kapcsolódó fejlesztések finanszírozását hivatott fedezni, így ebből a zsebből fizetik a szervezői gárda költségeit, a versenyhelyszínek átalakítását, az olimpiai igényeket kiszolgáló ideiglenes nézőterek felépítését, különböző sátrak felhúzását és persze az előbb említett informatikai költségeket.

Montrealtól Szöulig A kanadai állam 1976-ban nem adott pénzügyi garanciát a városnak, így a játékokat a bevételekből, valamint Montreal városnak kellett finanszíroznia. A játékok végül veszteségesen zárultak, és az óriási, több mint 2 milliárd dolláros deficitet Montreal városnak kellett finanszíroznia, mivel ő volt az egyedüli garanciavállaló. A montreali esetből okulva a Los Angeles-i lakosok semmiképpen sem akarták, hogy a város finanszírozza a játékokat. A tüntetések következtében Los Angeles és Kalifornia állam sem ruházott be pénzt a játékokba. A történelem során ez volt az első olyan olimpia, melyet magántőkéből finanszíroztak. Nagyon kevés infrastrukturális beruházás volt, az összköltség 602 millió dollár, melyet a szervező bizottság bevételei fedeztek. A játékok végül 335 millió dollár nyereséggel zárultak. A Los Angeles-i játékok megnövelték a magánberuházások jelentőségét, az államilag finanszírozott olimpiák „régimódivá” váltak. Szöulban a játékok költségéből 53 százalékot az állam, 25 százalékot a szervező bizottság és 22 százalékot a magánszektor finanszírozott. A városban nagy fejlesztéseket hajtottak végre. A játékok 148 millió dolláros nyereséggel zárultak.

Szponzori aktivitás

A bevételi oldalról talán még a rendezés költségeinél is több szó esik egy-egy vendéglátó város kapcsán, sokan ugyanis attól tartanak, hogy ha elfogy a pénz, nem lesz miből megvenni az aranymedálokat vagy éppen az öttusázókhoz bedolgozó lovak kénytelenek diétázni. Fölösleges azonban a szervező bizottság vagy még inkább a NOB pénzügyi csődjétől tartani: míg utóbbinak semmiféle pénzügyi biztosítékot sem kell nyújtania, addig az ötkarikás játékok lebonyolításának jogát elnyerő város a rendezéssel együtt szinte automatikusan teljes körű pénzügyi garanciát is vállal. Erről leginkább a montreali lakosok tudnának mesélni, akik egy speciális dohányadóval a mai napig törlesztik az 1976-os olimpiától örökölt pénzügyi deficitet.

Az Athéni Olimpiai Szervező Bizottság közel kétmilliárd eurós büdzséje elsősorban televíziós jogdíjakra támaszkodik, mely bevételeinek felét jelenti, még úgy is, hogy a szervezettel gyakorlatilag franchise kapcsolatban álló NOB általában jócskán megskalpolja az így befolyt összeget. Elégedetten nyilatkozott a szponzori támogatásokról lapunknak Vajda László, az ATHOC egyik igazgatója is aki rámutatott, hogy az ilyen típusú hozzájárulások mértéke kétszerese a tervezett összegnek, és eléri a teljes bevétel harminc százalékát, hozzávetőlegesen 600 milliárd eurót.

Az előző olimpia megrendezésében is komoly szerepet vállaló magyar sportdiplomata arról is beszámolt, hogy a görög Alfa Bank minden idők legbőkezűbb olimpiai szponzorának bizonyult több mint 16 millió eurós hozzájárulásával. Kevésbé kedvezőek a jegyeladásról szóló hírek, hiszen az utóbbi pár napos fellendülés sem képes egyensúlyozni, csupán mérsékelni az utazási kedv visszaeséséből fakadó bevételkiesést. A 2001-es amerikai terrortámadás és az idei év tavaszán bekövetkezett madridi robbantások jócskán rányomták bélyegüket az olimpia költségvetésére, mely egyébként komoly pénzekhez jut az eladott olimpiai bélyegek és érmék után.

Az olimpia idejére befejezett jelentősebb infrastrukturális fejlesztések
Az athéni repülőtér átalakítása	2,5 milliárd euró
Az athéni körgyűrű kialakítása	3 milliárd euró
Az athéni metró vonalának meghosszabbítása	2 milliárd euró
Autópálya-építés	4,3 milliárd euró
Telekommunikációs beruházás	5 milliárd euró
Athén-Halkida vasútvonal átalakítása	1,5 milliárd euró
Rio Antiró Híd építése	750 millió euró
Vízügyi beruházás és csatornázás	570 millió euró
Egészségügyi és jóléti programok	375 millió euró
Energiaipari és gázipari beruházás	920 millió euró

Bár a büdzsé szaldójáról egyelőre korai lenne nyilatkozni, hiszen eddig is közel 50-szer módosítottak a sarokszámokon, annyi biztos, hogy ha város szervezőbizottsága pozitív mérleggel zárja az olimpiát, akkor ennek a haszonnak 20 százaléka NOB-ot illeti meg.

Barcelonától Sydneyig Barcelonában az olimpiát a város felfejlesztésére használták fel, s így Madrid mellet a 1992-es olimpiának otthont adó város is fontos nemzetközi ipari központtá vált. Nagyon nagy mértékű beruházásokat hajtottak végre, a játékokat hivatalosan 3 millió USD nyereséggel zárták le. 62 százalékban az állam, 38 százalékban a magánszektor finanszírozta a játékokat. Atlanta városa nem kívánta a játékokat finanszírozni, az atlantai szervezők magán szektorból finanszírozták a játékokat, s úgy került végül be a történelembe, mint a „Coca-Cola Olimpia”. A többi játékhoz képest relatíve kis költségvetéssel valósult meg, a város infrastruktúrája is csak keveset fejlődött. Az olimpia végül nem lett nyereséges, a mai napig nagyon keveset lehet tudni a valós veszteségekről. Sydneyben a játékok 15,7 millió USD nyereséggel zárultak; 70 százalékban a magán, 30 százalékban az állami beruházás.

Az EU is beszállt

A szervezőbizottság költségei mellett persze számon tartják azokat a nagyszabású infrastrukturális beruházásokat is, melyek nem közvetlenül kötődnek az olimpia megrendezéséhez. Az ilyen típusú fejlesztések összege meghaladhatja a 25 milliárd eurót is, ám szinte a teljes összeget igen kedvező feltételekkel szerzett uniós kölcsönökből fedezi az ország.

Ezek azok az olimpiának köszönhetően előre hozott beruházások, melyek ugyan a hosszú távú eladódás képével fenyegetik a görög gazdaságot, a magyar szakember szerint ugyanakkor megválaszolhatatlanná teszik az olimpia esetleges nyereségességére vonatkozó fejtegetéseket. „A közlekedés- és más városfejlesztési beruházásoknak köszönhetően nagyságrendekkel emelkedik az athéni lakosok életszínvonala, az úthálózat fejlesztésének köszönhetően például jócskán megnő a görög autópark amortizációs ideje is” – számolt be tapasztalatiról a FigyelőNet kérdésére Vajda László.

A legtöbb sporthoz kötődő olimpiai beruházás kapcsán azonban mindig felvetődik a kihasználhatóság dilemmája, és ezen keresztül az, hogy vajon a felépítés egyszeri költsége után érdemes-e még a karbantartási és üzemeltetési kiadásokat is „bukni”, például egy üresen kongó stadion után. E téren azonban jóval kedvezőbbek a görög főváros kilátásai az előző olimpia helyszínéül szolgáló Sydney sorsához képest. A szervezőbizottság magyar igazgatója úgy véli, igazi „konfereciavárossá” alakulhat a négymilliós metropolisz a záróünnepség után, hiszen helyzete az üzleti világtérképen jóval kedvezőbb, mint az ausztrál nagyvárosé. Ráadásul a számtalan sportági Európa-bajnokság is potenciális bérlőt jelent a görög stadionok szempontjából. Ha mindez valóan így alakul, akkor az jelentős lökést adhat az olimpia után várhatóan túlkínálattal küszködő munkaerő-piacnak.