A munkahely-áttelepítések azóta kerültek a világ figyelmének kereszttüzébe, amióta az Amerikai Egyesült Államok felfedezte az olcsó munkaerőt és a kiváló szoftverfejlesztőket nevelő Indiát. Március közepe óta a téma Németországban is fontossá vált: kiderült ugyanis, hogy a nemzeti ipar egyik régi fellegvára, a Siemens is Magyarországra készül.
A Németországi Kereskedelmi és Ipari Kamara már régóta szorgalmazza, hogy a német vállalkozások használják ki az EU keleti bővítését. Ám mihelyt kiderült, hogy a Siemens körülbelül tízezer munkahelyet akar kitelepíteni Magyarországra és a többi kelet-európai országba, még a legfelső politikai körökben is akadtak tiltakozók. Sőt Heinrich von Pierer, a Siemens főnöke azt kérte, hogy Németországban 35 órásról 40 órásra nyújtsák a munkahetet – fizetésemelés nélkül! –, mert csak így lehetne felvenni a versenyt a kelet-európai országok által diktált alacsony árakkal és fizetésekkel. Ezt néhányan még azzal tetézték meg, hogy törölni kellene a karácsonyi juttatásokat és a szabadságpénzt, ezenkívül újból be kellene vezetni (s megint csak többletjuttatás nélkül) a szombati munkanapot.
A Siemenset más oldalról is éri kritika: az észak-rajnai tartomány ugyanis 1991-től 2006-ig támogatja azokat a munkahelyeket, amelyek most Magyarországra kerülnének át. A magyarországi munkahelyek létesítésére újabb támogatások folynának be, ezúttal az EU-tól, s ezek a pénzösszegek tennék ki a befektetések költségeinek 25-37 százalékát.
|
Egy nemrég közzétett kutatás német szemmel nézve még borúsabb képest fest: a következő években Németországban csak magában a szoftveriparban és az IT-szolgáltatások területén 130 ezerrel kevesebb munkahely lesz. Nemzetközi offshore cégek – például az indiai TCS, Wipro és Infosis – azt állítják, hogy német cégek a munkahelyek áttelepítésével évente több mint 2 milliárd eurót takaríthatnának meg. Az EDS leányvállalata kiszámította, hogy az IT-tevékenységek áttelepítésével a német vállalkozások 30-50 százalékkal csökkenthetnék kiadásaikat. Mérsékeltebb számítások szerint a várható áttelepítésekkel a német munkavállalók kereken 35 ezer munkahelyet fognak veszíteni.
|
A Centre for Economic Policy Reseach (CPER) tanulmánya kimutatta, hogy 1990 és 2001 között a német cégek a termelőegységek telephelyének áttelepítésével már 460 ezer munkahelyet létesítettek Kelet-Európában. Ezzel Németország 90 ezer munkahelyet vesztett, és a csatlakozás felbátorítja majd a kis- és középvállalkozásokat is.
A német Droege&Comp vállalkozási tanácsadó kutatást is végzett ezzel kapcsolatban 980 német munkahelyi irányító körében: a vállalkozások 46 százaléka telepítené át a termelését Kelet-Európába vagy Ázsiába. S nagyon kézenfekvő, hogy miért: a személyi jellegű kiadások csökkentése végett. A Siemens is azzal indokolta a munkahelyek Magyarországra való áttelepítését, hogy 30 százalékkal csökkennek majd a kiadásai.
A Fraunhofer Intézet egy tanulmányában azt vizsgálta, miért telepítik át a cégek a munkahelyeket. Az első helyen (65 százalékos arányban) a termelési költség volt az indok, 60 százalékban a piaci bővítés, 34 százalékban az, hogy a cég egy fontos partnerének közvetlen közelébe juthat és 21 százalékban az adó és a szubvenció kínálta előnyök.
|
A kelet-európai országok nagy adókedvezményekkel csalogatják a nyugat-európai befektetőket. A magyar kormány például 2011-ig adómentességet adna a Siemensnek, ha az áttelepülne Magyarországra. Szlovákia és Lengyelország a vállalkozói bevételek után 19 százalékos adót vet ki, Magyarország 18 százalékos, Litvánia csak 15 százalékos adót, Németországban viszont 39 százalék a vállalkozói adó.
A német szoftverpiacot igazából a Siemens igazgatójának, Heinrich von Pierernek a kijelentései rengették meg: közölte ugyanis, hogy Magyarországra szándékozik áttelepíteni a mobiltelefon-gyártást, hacsak a 2000 német dolgozó nem hajlandó hosszabb időn át béremelés nélkül dolgozni. S szinte nyomban akadtak követői: Karl-Heinz Streibich, a Softvare AG elnöke már azt mérlegeli, hogy van-e jövőjük a Németországban kifejlesztett szoftvereknek.
Német programozók ezrei vannak munka nélkül, és szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy Magyarországon egy szoftvermérnök óradíja átlagosan feleannyi, mint Németországban. Szlovákiában pedig a magyar átlagnak is csak a feléért dolgoznak, és Indiáról még szó sem esett. Egy biztos: a német IT-szakembereknek már a “saját ajtajuk előtt” kell szembenézniük a versenyképtelenséggel.
De az áttelepülés nem május elsejével kezdődött; a Siemens már korábban Lengyelországban, Wroclawban telepítette le szoftverfejlesztő központját, s ott a kilencvenes évek vége óta körülbelül 200 szoftvermérnök dolgozik mobiltelefon-hálózatos és szolgáltatóknak szánt programokon. A Siemens Csehországban is sikeres: az általa készített mobiltelefonok az elsők a piacon.
A kelet-európai államok információtechnológiai szempontból kifizetődő és hozzáértő környezettel szolgálnak, és ez más neves vállalkozásokat is feléjük fordít. Például a DHL-t: ezer munkahelyet adó európai számítóközpontját Londonból Prágába telepítette; az amerikai General Electric meg Bukarestbe tette át az egyik számítóközpontját, és a Citibank máris 300 informatikust foglalkoztat a lengyelországi Olsztyńban.
Az SAP-szolgáltatásokkal foglalkozó bielefeldi Intelligence AG pedig úgy takarékoskodott a költségekkel, hogy – tekintettel a németországi helyzetre – főleg otthon kemény megszorításokat vezetett be; ezzel igyekezett nyugodtabb vizekre evezni. Sok üzleti tevékenység és fiók esett ennek áldozatul, de a lengyel, szlovák, szlovén, cseh és magyar telephelyek megmaradtak; rajtuk kívül Oroszországban és Ukrajnában is van képviselete.
Egyelőre mindenki csak az előnyökre figyel: arra, hogy a kelet-európai informatikusok rugalmasak, lelkesek, és tanulni akarnak. Erre sok német szoftverfejlesztő vállalkozásnak fel kellene figyelnie. És arra is, hogy az informatikusoknak követniük kellene a kelet felé vándorló cégeket az új piacokra, és ki kellene használniuk az offshore előnyeit.
Az áttelepülésnek azonban vannak árnyoldalai is. A csak részben kiépített kommunikációs infrastruktúra, a növekvő infláció veszélye, az EU-támogatások és az adókedvezményekről szóló tárgyalások bizonytalan kimenetele – mind-mind csökkentik a megtakarítás esélyét.
|
Ameddig a nagy vállalkozásoknak – az SAP-nek, a Daimler-Chryslernek, a Siemensnek – megvan a szükséges know-how-juk és tőkéjük, hogy helyben követhessék a projektek levezetését és ellenőrizhesse a minőséget, addig számukra egy ázsiai forráskihelyezés érdekesebb, mint egy kelet-európai. A kis- és középvállalkozások viszont gyakran alábecsülik a veszélyeket és egy kínai vagy indiai csapat irányításával járó többletkiadásokat.
Ezért a szakmabeliek azt javasolják, hogy nekik közép- vagy kelet-európai partnerrel kellene kezdeniük. Ebben nagy szerepe van a földrajzi szomszédságnak és a kulturális közelségnek, s még a nyelvi nehézségek is könnyebben legyőzhetők. Az sem lényegtelen, hogy ezekben az országokban a jogrendszer a megfelel nyugatinak, és ez biztonságot ad a vállalkozásoknak. A Deloitte&Touche tanácsadó vállalat a távközlési szektor vizsgálatából arra a következtetésre jutott, hogy a forráskihelyezés sokszor csökkenő kiadásokhoz és jobb minőséghez vezet.
Az új EU-országokban azonban már nő a kereset, és a magyar vállalkozók Romániába helyezik át az IT-projekteket, mert ott még kisebbek a költségek. Az új EU-országokban még öt-tíz évig érdemes offshore projektekbe befektetni, azután újból más országok után kell majd nézni.
Az új országok nemzetgazdaságának növekedésével együtt jár a bérek közeledése a nyugati színvonalhoz. Az Európai Unió gazdasági teréhez való csatlakozás az árak növekedéséhez vezet, és emiatt növekednek a fizetések és a személyi jellegű kiadások is. A Towers Perrin Tanácsadó iroda szerint a legmagasabb fizetésnövekedés ebben az évben Lengyelországban, Magyarországon és Csehországban vélhetőleg 5 százalékos lesz. S ha így történik, akkor évről évre csökken majd a most taggá vált országok még meglevő előnye.
Computerwoche
Fordította: Both Péter
