Az Európai Unió határain az első „munkanap” nagyobb zökkenők nélkül, ám jó néhány apróbb bosszúsággal telt el. Az újdonsült uniós polgároknak a leginkább megszívlelendő tanulság: EU-tagság ide, szabadabb mozgás oda, jó, ha az ember magával viszi az öreg kék bőrű útlevelét, mert a személyazonosságival való átlépés – a módszer újdonsága miatt – még a legtöbb helyen körülményes. Viszont sem a lap bécsi, sem párizsi, sem római tudósítója nem tud róla, hogy magyar állampolgárt személyivel visszafordítottak volna.
(…) Az EU-határőröknek csaknem száz új okmányt (csak Magyarországról négyféle személyit) kellene felismerni, és a mai terrorveszélyes világban kiszűrni az esetleges rossz szándékú csalókat.
A szlovák oldalon szinte semmi sem változott a korábbi időszakhoz képest, az országba belépő magyarokkal éppúgy felnyittatják a kocsicsomagtartót, mint azelőtt. A cseh–szlovák határon élők rosszabbul jártak. Míg egy korábbi egyezmény szerint átjárhattak a zöldhatáron, akiknek a túloldalt ingatlanuk volt, mostantól kerülhetnek akár ötven kilométert is.
