Napjaink forró témája “Új-Európa”. Sokan és sokat gondolkoztak azon, hogy milyen hangzatos névvel is illessék a 10 új csatlakozót, végül ezt a nevet kaptuk. A régióban befektető alapok mostanában ugyanazzal a problémával küzdenek: mit csináljanak a befolyó sok pénzzel? Mivel a magyar piac közel 80 százaléka külföldiek kezén van, a hazai befektetők számára is különösen fontos, hogy milyen stratégiát folytatnak nemzetközi társaik.
Miért vesznek részvényt?
Tarthatnák a befektetési alapok a pénzüket kötvényekben is, de a végbefektető nem azzal a szándékkal bízza rájuk a pénzét, hogy aztán az alapkezelő alacsony kockázatú és alacsony hozamú papírokat vegyen. Szeretik vállalni a kockázatot, amiben benne van, hogy eshetnek is az árfolyamok. És mivel jön a sok pénz, és az alapok akkor is befektetnek, ha az árak kissé feszítetté váltak, végül az árak sem fognak esni. Ezért Londonban mindenkinek az a véleménye, hogy a kelet-közép-európai piacot a likviditás hajtja. (Nem riogatásként jegyezzük meg, hogy a Nasdaq-lufi is hasonló képpen keletkezett, csak sokkal nagyobb volt. Itt nem kell ettől tartani, egyszerűen egy kicsit előreszaladtunk a konvergenciában.)
A magyar piacon három banki részvényt jegyeznek, de ebből csak az OTP és az FHB tartozik a befektetési kategóriába, tekintve, hogy az Inter-Európa Bank részvényeinek nagy részét tavaly felvásárolta a San Paolo IMI. A bankpapírok idén a piac igazi sztárjai, az OTP mindössze három hónap alatt 60 százalékot emelkedett, míg az FHB értéke megduplázódott. Ezen a szinten már felvetődik a kérdés, hogy érdemes-e még mindig banki részvényeket vásárolni.
Ha a külföldi intézményi befektetők stratégiáját nézzük, akkor a válasz igen biztató. A hazai papírok ugyan nem tekinthetők olcsónak, de nem annyira drágák, mint a lengyelek. Márpedig a külföldiek sokkal inkább gondolkoznak relatív értékszemlélettel. Ez annyit tesz, hogy lehet egy részvény drága, de amíg a többi még drágább, addig venni fognak belőle.
Gyorsabban növekedni
Az egész térséggel szemben azonos az elvárás: sokkal gyorsabban növekedni, mint a nyugat-európai bankszektor. Ez sikerült is, hiszen az elmúlt három évben átlagosan 32 százalékkal nőtt a kezelt vagyon, és a térség bankjai profitábilisabbnak is bizonyultak, mint német vagy francia társaik, hiszen a megtérülés megközelítette a 15 százalékot, szemben a nyugat-europai 11 százalékkal.
Alapvetően minden bank azzal próbal befektetőket vonzani, hogy a kezelt banki vagyon és az ország fejlettsége között pozitív és egyenes korreláció áll fenn, azaz minél fejlettebb egy ország, annál nagyobb a bankszektor mérlegfőösszege is. Jelenleg ez a térségben közel hatoda a portugál szintnek, huszada a dánnak, és mérhetetlen a nagy banknemzetekhez képest.
Hárman egy csónakban
Ha Új-Európára, azaz a 10 új csatlakozó országra pillantunk, akkor azt láthatjuk, hogy a domináns ország gazdaságilag Lengyelország. A tizek összes GDP-jének közel fele, 45 százaléka a lengyel gazdaságtól származik. A régió másik két meghatároozó országa Csehország és hazánk, 17 százalékos részesedéssel a GDP-ből. A CEE3 országokon kivül még Szlovákiának és Szlovéniának sikerül legalább 5 százalékos hozzájárulást felmutatni a GDP-hez, de ezekben az országokban nem beszélhetünk jelentős tőzsdéről, és különösen nincsenek jegyzett bankok. Ebből kifolyólag az OTP-t a lengyel és a cseh bankokkal kell összehasonlítani.
Habár a térség igen egységesnek látszik Londonból, minden bank igyeszik felhívni a figyelmet a sajátosságra is. A bankszektor fejlettségét illetően Lengyelország talán egy kicsit társai előtt jár. Ott már leesett az infláció, és a kamatok 2-4 százalékosak, sokan fektettek részvényalapokba, és a nyugdíjmegtakarítások terén is mindenkit megelőznek. Ez nem csak a tőzsdei árfolyamoknak kedvez, hanem a banki profitoknak is.
Amivel a lengyeleknek gondjuk akadt, az a hitelminőség. Sokan vettek fel hitelt meggondolatlanuk, nem is tudták visszafizetni, de a legnagyobb gond a devizahitelekkel volt. Hazánkban még csak most kezdenek terjedni a devizahitelek, különösen a lakáshitelezés terén, Lengyelországban ez már korábban megtörtént. Mindenki euróban, svájci frankban adósodott el, és a zloty masszív gyengülésénél jelentősen megugrott a törlesztő részlet. Ez hatalmas veszteséget okozott a legyeleknek és a lengyel bankoknak is.
A magyar bankoknak nem kell hasonló problémával megküzdeniük. Az OTP hitelállománya az egyik legjobb a nagy kereskedelmi bankok körében. Profitabilitását, 30 százalék fölötti ROE mutatóját a többi bank mind irigyli. De ami sokkal fontosabb, hogy még mindig olcsóbb a többiekhez képest. Amíg a lengyel bankok és az egy szem cseh Komercni Banka 14-15-szörös áron forog az idei profithoz képest, addig az OTP mutatója csak 12, az FHB-é pedig csupán tíz. Számítani lehet tehát arra, hogy az OTP és az FHB továbbra is jól fog teljesíteni mindaddig, amig az Új-Európa hívószóra oly sok befektető fekteti be pénzét a régióban.
