Nemrég egy hölgy Báró Miczifalvy Mici néven próbált a kékvérűek rendjébe avanzsálni, de a lobogtatott kutyabőrről Kóczy László, a Magyar Nemesi Szövetség elnöke, kutató-egyetemi tanár hamar kiderítette, hogy az még egy ügyesnek sem nevezhető házi hamisítvány. “Ritka az, aki hihetőt lódít” – mondja Kóczy, aki időről időre kénytelen visszaverni a szövetségbe bekerülni vágyó álnemesek hadát. A magyar nemesek által alkotott szűk és igen zárt közösségben csak ajánlás útján, genealógus által bevizsgált, hitelt érdemlő papírokkal és egy választmány egybehangzó döntése alapján lehet tag valaki.
Jegyet váltani az arisztokrácia köreibe tehát ma is igen nehéz. Pláne, hogy a hazai értelmezés e kört a főnemesi címre szűkíti, így elsősorban a grófi, bárói, hercegi családokat értik alatta. Magyarországon egy 1947-ben kelt törvény szüntette meg a nemesi címek és rangok használatát. A törvény szintén megtiltotta a nemesi előnevek, nemesi címerek és jelvények, és a nemesi nemzetségi származásra utaló kifejezések viselését. “Ma több tízezerre tehető az arisztokraták száma, ám akik tudatukban is megélik az arisztokrata létet, azok száma csupán pár ezer lehet” – véli Kóczy, az egyetlen hivatalos, arisztokratákat tömörítő egyesület lelke, aki évente csupán néhány odaillő tag felvételéről számolt be lapunknak.
“Ha én ezt a klubban… ”
A nemesi összefogás újkori története a rendszerváltás idején kapott újabb lendületet, amikor sorra alakultak és újraszerveződtek az arisztokráciát összefogó, történelmi hagyományokat ápoló és karitatív célokat szolgáló nemesi társaságok. Ez nagyjából egybeesett azzal, hogy megindult az emigrációba kényszerült magyar származású nemesség hazaszivárgása, akiket már nem elsősorban a politikai szerepvállalás, hanem az átalakuló gazdaságban kínálkozó lehetőségek inspiráltak hazatérésre. Történt ez annak ellenére, hogy a nemesi réteget korábban az üzleti élettől való legendásan óvatos távolságtartás jellemezte. “Ma az emigrációból hazatérők modern szemléletükkel ismét aktív részesei az üzleti életnek” – mondja Kóczy László.
Kállay Kristóf – Kállay Miklós egykori miniszterelnök unokája – szerint egyrészt a természetes kapcsolati háló megléte, másrészt nyilvánvaló üzleti megfontolások vezettek oda, hogy a gazdasági élet arisztokrata szereplői ma is szívesen támaszkodnak egymásra. “Így sem alacsonyabb a vételár, ám egy ilyen üzleti partner könnyebben leinformálható, mint más, hiszen általában van egy vagy több közös ismerős, aki referenciával szolgálhat” – húzza alá Kállay. A “nemesi jótállás” felhasználása azonban túlmutat az üzleti partnerség keretein. Kállay, aki a Sun Microsystems Kft. államigazgatási üzletágának vezetője, sikerrel ajánlotta be arisztokrata származású ismerősét az egyik minisztériumba is.
Kóczy szerint a rendszerváltás óta eltelt 13 évben sem sikerült a hazai arisztokráciának korábbi gazdasági erejét visszanyerni. “Nem kérdés, hogy a leggazdagabb emberek TOP 100-as listáján jelenleg nagyságrendekkel kevesebb arisztokrata van, mint amennyi 50 évvel ezelőtt lett volna” – mutat rá Kóczy.
Szűk körben
A “belterjességet” növeli, hogy az arisztokratákat soraik közt tudó szervezetek tagsága jórészt azonos. Aki a karitatív tevékenységet folytató Máltai Lovagrend vagy a Johannita Lovagrend tagja, jó eséllyel szerepel a Magyar Történelmi Családok Egyesületének tagjai között is.
A kapcsolati hálókról szóló teljes összeállítást a Figyelő 2003/52 számában olvashatja el, a FigyelőNet részleteket közöl.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
