Míg a vitorlázásnak évszázados hagyományai vannak Magyaror-szágon, a modern motoros hajózás alig másfél évtizedes múltra tekinthet vissza. Ekkor alapították meg az első – azóta már megszűnt – kereskedést, amely a korábbi, zajos és környezetszennyező szovjet benzinmotorokkal hajtott vízi járművek helyett korszerű és divatos kisgéphajókat hozott be az országba. Ma négy-öt komolynak mondható importőr foglalkozik a motorcsónakok, cruiserek és yachtok értékesítésével, forgalmuk évről évre mintegy tíz százalékkal nő – holott a hajózás hazai körülményei korántsem mondhatók ideálisnak.
|
Ma azonban a tíz évvel ezelőtti hajóforgalomnak csupán huszada érkezik az országba. A délszláv politikai helyzet miatt teljesen megszűnt az átutazás, a Duna szabályozatlansága pedig a célturizmust is elsorvasztotta. Jelenleg négy, nemzetközi mércével mérhető kikötő található Esztergom és Baja között, vízparti benzinkútból pedig mindössze egy működik (Óbudán) Bécs és a Fekete-tenger között.
A Tiszán még rosszabb a helyzet, hiszen ott csak Abádszalókon üzemel uniós szabványnak megfelelő színvonalú kikötő, benzinkút pedig egyáltalán nincs. Márpedig egy modern yacht akár ezer literes üzemanyagtartályát képtelenség marmonkannából feltölteni. Ugyanilyen szegényes a megfelelő karbantartó hálózat: alig harminc jól képzett szakember és mindössze egy-két minőségi szerviz található Magyarországon.
A magyar kisgéphajózás másik kényes pontja a szakma által sok esetben indokolatlannak, vagy legalábbis rosszul megfogalmazottnak tartott területi korlátozás. Éppen a turisztikai szempontból legvonzóbb állóvizekről vannak kitiltva a belső égésű motorral hajtott járművek. “A legújabb hajómotorok ugyanolyan csendesek és tiszta üzeműek, mint a modern autók hajtóművei, ezért környezetszennyező hatásuk minimális – cáfol rá a törvényi indokokra Varga István. – Jó példa erre a Balatonnál kisebb svájci Boden-tó, ahol 32 ezer motoros hajó úszik szigorú emissziós szabályozás szerint.” Az ott érvényes, EU-norma szerinti előírásokat betartva aligha károsodna a magyar tavak élővilága, sőt a hajók után befizetett környezetvédelmi díjakból és a jelentősen meghosszabbodó szezon miatt megnövekedő idegenforgalmi bevételekből még fejleszteni is lehetne azok helyzetét.
|
A hazai vizek már említett szabályozatlansága a harmadik kritikus pont. Az árvizeket és aszályokat kiegyenlítő gátrendszerek hiánya miatt fordulhat elő, hogy míg az Óbudai-szigetnél tavaly 840 centiméteren állt a Duna, idén nyáron 74 centiméter volt a vízszint, márpedig a legkisebb motorcsónakok merülése is eléri az egy métert. Sem a jogalkotás, sem az infrastruktúra nem kedvez tehát a hazai kisgéphajózásnak, ennek ellenére egyre többeket ragad magával ez a különleges sport. Évente néhány száz hajót importálnak és adnak el, és hasonló arányt képviselnek a használt járművek is – ezek értékvesztése egyébként nagyságrendekkel kisebb a gépkocsikénál.
Az elmúlt öt évben sokat javult a motorhajós társadalom kultúrája – hagyományok híján ezt általában külön tárgyként oktatják is a vizsgára felkészítő tanfolyamokon -, és ezzel a sport társadalmi megítélése is. “Amíg hőzöngő, másokra tekintettel nem lévő emberek ültek a hajók kormánya mögött, természetes, hogy idegenkedést váltott ki az emberekből a hajózás. Most viszont mind több család, baráti társaság ruház be egy kisebb-nagyobb motorcsónakba, a yachtok akár százmilliós világában pedig a kalandor tőkét felváltották a legálisan működő üzletemberek, a művelt vállalkozók.”
Évente mintegy 1500-an szereznek kisgéphajó-vezetői jogosítványt, tehát az elméleti kereslet messze meghaladja a valósat. Közülük sokan soha nem fognak hajót vásárolni, mégis levizsgáznak, mert megérintette őket a vizek semmihez sem hasonlítható varázsa.
Hol, hogyan?
A magyar jogszabály minden, 4 kW motorteljesítménynél nagyobb motoros vízi jármű (kisgéphajó) üzemeltetését műszaki vizsgához és jogosítvány megszerzéséhez köti. Ez utóbbi alapfeltétele a betöltött 16. életév, a vizsga költsége hozzávetőlegesen megfelel a ‘B’ kategóriás jogosítványénak.
Ami a hajózható vizeket illeti, Magyarországon a “mindenütt szabad, ahol nem tilos” elv van érvényben. Ezt a 30/2003. számú, a víziközlekedés egyes belvízi utakon környezetvédelmi okokból való korlátozásáról és a korlátozás alá eső területeken kiadható üzemeltetési engedélyről szóló kormányrendelet szabályozza, amelyet idén nyáron a 76/2003. (V.28.) sz. Kormányrendelet módosított – tudtuk meg Kojnok Róberttől, a Közlekedési Főfelügyelet Hajózási és Tengerészeti Osztályának osztályvezető-helyettesétől.
A módosítás a várt enyhítésekkel szemben azonban további szigorítást hozott, így a környezetvédelmi okokból nem, vagy csak korlátozottan hajózható vizek sorába a Balaton, a Fertő tó, a Velencei-tó és a Ráckevei Duna-ág mellé a Tisza-tó egyes részeit is felvették. A hajózási szabályzat (HSZ) korábban elméleti síkon fenntartotta az emissziós határértékek jövőbeni megállapításának és bevezetésének lehetőségét, az új módosító rendelet értelmében azonban a fent említett, védett vizeken feltétel nélkül tilos a belső égésű motorral hajtott hajók üzemeltetése.