A július 1-i dátum csak a magán, és cégautókra vonatkozik, az állami intézményeknek január 1-től kell bebiztosítaniuk járműveiket. Igaz, addig az időpontig a többieket sem bírságolják meg, ha nincs biztosításuk. Az orosz autósok az amúgy is nagy rendőri korrupció tovább-burjánzása mellett a biztosító társaságok fizetési hajlandósága miatt aggódnak – a többség egy új adónemnek tekinti a máshol már régen megszokott kötelezettséget.
Kedden – döntően kommunista – képviselők csoportja javaslatot terjesztett a duma elé, hogy az őszi ülésszakon vonják vissza a törvényt: a honatyák szerint a jogszabály ellentétes az orosz alkotmány szabad választást garantáló passzusával. A képviselők úgy vélik, hogy a törvényt annak egyetlen haszonélvezői, a biztosító társaságok – az orosz piacon ez alatt szinte kizárólag hazai cégek értendők – lobbizták ki. Egyébként jó esély van arra, hogy javaslatuk többséget kapjon: szeptemberben a duma utolsó ülésszaka kezdődik a decemberi választások előtt. Parlamenti források szerint így a képviselők akár kétharmada sem meri megkockáztatni, hogy a nem gombot nyomja meg a közutálattal övezett törvény eltörlésére.
A jogszabály értelmében a biztosítási tarifa régiónként eltér majd, a különbség legfeljebb nyolcszoros lehet az egyes vidékek között. A legtöbbet a balesetveszélyes nagyvárosokban, Moszkvában és Szentpétervárott kell majd fizetni, a legkevesebbel a ritkán lakott szibériai, távol-keleti vidékek lakói úszzák meg a kötelező biztosítást. A biztosító társaságok 1980 rubeles – kb. 16 ezer forint – éves bázisösszeggel számolnak a személyautók esetében, ami eltérhet a jármű értéke, és a vezető életkora tekintetében. A balesetek okozói először másfélszer, ennek megismétlődése esetén két és félszer fizetnek majd többet a biztosításért. A kárösszegek limitáltak: a legnagyobb kártérítés összege 400 ezer rubel lehet.
Halálos, vagy súlyos sérüléssel járó baleset után maximum 240 ezer rubelt fizetnek a biztosítók, az anyagi kárt pedig legfeljebb 140 ezer rubelig kompenzálják. Ha a balesetet okozó személynek nincs biztosítása, vagy eltűnik a színhelyről, a károsult egy alapból jut a biztosítási összeghez, amelybe a kötelező biztosításból befolyó pénz 3 százalékát kell befizetniük a biztosítóknak. Kérdéses hogy ez az összeg elegendő lesz-e a kezdeti időszakban – január 1. előtt ugyanis aligha sietnek az emberek megkötni a biztosítást.
A törvényhozók a jelenlegi áldatlan állapotok megszüntetését várják a törvénytől, ma a károsultaknak maguknak kell behajtaniuk a pénzt a balesetet okozó vezetőktől. A gépjárművek átláthatatlan tulajdonviszonyai mellett – számos autót átruházással többen is használnak – az igazságszolgáltatás zavarai is hozzájárulnak ahhoz, hogy elsősorban a – nem feltétlenül jogi értelemben – hatékony érdekérvényesítő képességgel rendelkező autósok jutnak pénzükhöz. Az anarchiát kihasználják a bűnözők is: az elmúlt években számtalan esetben sodorták balesetbe a gyanútlan autósokat, majd kártérítés címén nagy összegeket zsaroltak ki tőlük.
