A pénzmennyiség automatikusan növekszik, ahogy a devizát forintra váltják át, de bővülése nem haladhatja meg a gazdaságpolitikai célok: az antiinflációs törekvések és a gazdasági növekedés szabta határt. A jegybank közvetlenül befolyásolhatja a pénzmennyiség alakulását, a likviditást a pénzromlás és a gazdasági növekedés miatt fokozódó pénzkereslet mértékéig bővítheti. Ezen a határon átlépve a jegybank az infláció meglódulását és a folyó deficit felduzzadását kockáztatja, végső soron a gazdasági növekedést gátolhatja.
Ha a jegybank botlik, annak egyértelmű következménye lehet a hozamok esése, ami könnyen visszavetheti a hazai megtakarításokat. A hozamok csökkenése és az inflációs nyomás elkerülése érdekében az MNB a többletlikviditást igyekszik kivonni a forgalomból, azaz sterilizálja, oly módon, hogy cserébe vonzó hozamú befektetéseket kínál.
Felduzzadt devizatartalékok
A januári spekulációs roham után nagyjából 5-6 milliárd eurónak megfelelő értékű forint áramlott a gazdaságba – mondta a FigyelőNet kérdésére Barcza György, az ING Bank elemzője. A többletlikviditás mértékét jelzi a devizatartalékok hirtelen felduzzadása: míg december végén a jegybank állománya 9,92 milliárd eurót tett ki, január végére az intervenció következtében ez az érték 14,19 milliárd euróra emelkedett. A 4,27 milliárd eurónyi különbség ebben az időszakban jelent meg forintban a hazai pénzpiacokon.
A spekulációs roham után a piacon ragadt pénz lényeges mértékű sterilizációja egészen február végéig késett. A fő sterilizációs eszköz, a kéthetes jegybanki betét január közepétől mindaddig csak korlátozott mértékben és kedvezőtlen feltételekkel volt a bankok számára elérhető (a heti tendereken megszabott 100 milliárd forintos mennyiségi korlátig és 3,5 százalékos kamaton). A bankközi kamatszint a kamatfolyosó kiszélesítésével hirtelen visszaesett, az overnight kamatok február végéig 3-3,2 százalék között mozogtak.
Már a február 24-ei nyitás másnapján 6,5 százalékra szöktek fel a betéti kamatok. A jegybank heti rendszerességű kéthetes betéti tenderein a mennyiségi korlát felszabadulásával 600-700 milliárd forint jelent meg rendszeresen. A tender rugalmassá tételével párhuzamosan a kamatfolyosó is visszaszűkült az irányadó kamatláb körüli egy százalékra. Az inflációs nyomás megszűnt a nyitással – állítja Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője, – a korábban kívül rekedt 400-500 milliárd forint gyorsan felszívódott.
A csúszóleértékelés drágább volt
Nem merném egyelőre megbecsülni, hogy mekkora vesztesége adódott a központi banknak a sterilizáló intervencióból – mondja Török Zoltán. – A mostani beavatkozás költségei a csúszóleértékelés idején tapasztalt intervenciós veszteségektől mindenképpen elmaradnak. Az akkori kiesés több 100 milliárd forintot ért el, a kamatszintek azóta számottevően csökkentek, és az intervenció nagysága sem éri el az akkori mértéket.
A sterilizáció költségével a központi bank jövedelmezősége romlik, mert magas kamatozású forinteszközöket cserél át alacsonyabb kamatozású devizaeszközökre. A likviditás semlegesítésének árában kalkulálni kell a forint leértékelődésének mértékével. A jegybank a devizapiaci intervenció során 234,6 forintért vásárolta az eurót, az ebből képződött devizatartalékokon eurónként közel 10 forint nyeresége származott. A beavatkozás tényleges költsége ezért csak a külföldi devizakamat és a leértékelés feletti forintkamat különbsége.
A jegybank tárcájában nagyjából 3 milliárd euró maradt bent – véli Barcza György, az ING Bank elemzője -, ami a 6,5 százalékos forintkamatlábnál jóval alacsonyabb szinten, 2,5 százalékon kamatozik, figyelembe véve, hogy az eurókamatlábak ezen érték körül ingadoznak. A kamatveszteséggel eurónként körülbelül 10 forint átértékelődési nyereség áll szemben, ami 3 milliárd euróra vetítve 30 milliárd forint többletet jelent.
A hitelkamatok nem változtak
A hiteloldalon az alapkamatcsökkentés még kevésbé hagyott nyomokat, főleg abból adódóan, hogy a lakáshitelek kamata előre rögzített. A fogyasztási hiteleknél sem történt számottevő változás. A megtakarítások mértéke a teljes időszak alatt mozdulatlan maradt. A stagnálás a lakáshitelállomány évi 300 milliárd forintos, tehát nagyjából 100 százalékos bővülésének köszönhető.
A széles kamatfolyosóval operáló jegybanki gyakorlat magával hozta a bankok betéti kamatainak csökkentését. A normál működés visszaállítása jelzi, hogy az MNB elejét akarta venni a kamatok további átrendeződésének – véli Barcza György, – a lakosság számára érzékelhető kamatokra csak az irányadó kamatláb csökkentése volt nagyobb hatással. Az alapkamat változtatását a bankok jórészt már beépítették betéti termékeikbe, a kisbefektetőnek nem kell már nagyobb kamatmozgásoktól tartania. Az még nem biztos, hogy a betéti kamatok visszarendeződése lezajlott – állítja ugyanakkor Török Zoltán.
A magánbefektetők számára a kérdés inkább abban áll, hogy a most beállított jegybanki alapkamat változatlanul marad-e az év hátralevő részében. Egy újabb spekulációs roham valószínűsége nagyon csekély – véli Török Zoltán -, az MNB a kamatokat rövid időn belül nem viszi lejjebb. Kisebb alapkamat-emelések ugyanakkor lehetnek 2003 folyamán.
