Megfigyelők szerint a németországi választások és a pénzhiány egyaránt arra sarkallják az uniót, hogy a közvetlen kifizetések 
nehézkes ügyét igyekezzen kihagyni a pénzügyi vonatkozású témakörök közül. Hollandia egyenesen ellenzi a közvetlen jövedelemtámogatások kiterjesztését az új tagállamokra, a hivatalos német álláspont szerint pedig a kérdés nem része a csatlakozási tárgyalások témáinak.
Érvek pró és kontraA közvetlen támogatás ellen:
• A közvetlen jövedelemtámogatást a garantált árak csökkentésének ellensúlyozására vezették be. Mivel az új tagok termelőit nem éri ilyen hátrány (az árak nem csökkennek, hanem nőnek), ezért nincs is miért kompenzálni őket.
• A közvetlen kifizetések azonnali és teljes kiterjesztése után hirtelen meredeken megemelkedne a gazdák jövedelme, ami egyrészt szociális feszültségeket gerjesztene, másrészt elkényelmesítené és nem ösztönözné szerkezetváltásra, modernizálásra a termelőket.
• A tagjelölt országoknak elsősorban a vidékfejlesztésre kellene koncentrálniuk, hogy megelőzzék a vidék elnéptelenedését.
A közvetlen támogatás mellett:
• A kifizetések megtagadása kétsebességes közös agrárpolitikához, másodosztályú tagsághoz vezetne, jelentős versenyhátrányba hozva az új tagországok termelőit.
• Az uniós farmerek jövedelmének durván kétharmada származik a kompenzációs jövedelemtámogatásból, így annak megtagadása az új tagok agrártermelőitől politikailag, gazdaságilag és erkölcsileg is elfogadhatatlan.
• Az árcsökkenés jogszerű kompenzálása annyiban hamis érv, hogy az EU-ban minden új, pályakezdő gazdára is vonatkozik a kedvezmény, pedig az ő esetükben nem lehet árveszteségről beszélni.
• Az agrárpolitika nemzetközi gyakorlata szerint minden kompenzációs módszernek regresszívnek kell lennie, vagyis világos határidőt kellene megszabni annak lejáratára. Az EU-ban nem ez a helyzet.
• A közvetlen jövedelemtámogatás a termelés ellenőrzésének és bizonyos mértékig kordában tartásának az eszköze. Az EU azzal, hogy kirekeszti ebből az új tagországok termelőit, gyakorlatilag lemond a termelés szabályozásáról, kitéve magát a túltermelés veszélyének.
Határozott német-holland nem
Laurens Jan Brinkhorst holland mezőgazdasági miniszter a múlt héten Brüsszelben rendezett Agrárkonventen emlékeztetett arra, hogy mivel az 1999. márciusában Berlinben elfogadott pénzügyi csomag nem tett említést a direkt támogatásokról, ezért azok nem is tekinthetők a közösségi joganyag részének. “Úgy érezzük, hogy a közvetlen kifizetés olyan kérdés, amely nem tartozik a tagjelöltek felvételéről folytatott tárgyalások témái közé” – visszhangozta a holland álláspontot Martin Wille, a német agrártárca államtitkára.
A közösség négy tagja – Németország, Hollandia, Nagy-Britannia és Svédország – minden szövegtervezetet elutasít, amely akár a leghalványabb formában is kilátásba helyezné a támogatási forma bevezetését az újonnan csatlakozó országokban. Az Európai Bizottság és az EU-tagállamok többsége azonban nem osztja a nettó befizető országoknak ezt a véleményét, az tehát a kérdés, hogy kinek a szava dönt.
Németország esetében ez most különösen fontos. Megfigyelők kész ténynek tartják, hogy Sevillában nem jöhet létre közös EU-álláspont a vitás kérdésben, Gerhard Schröder kancellár ugyanis a közelgő országgyűlési választások miatt mindenképpen el akarja kerülni ezt a kényes vitát.
Diszkrimináció vagy sem?
A holland mezőgazdasági miniszter a Bruxinfo kérdéseire válaszolva közölte: nem tekinti diszkriminatívnak a közvetlen kifizetések megvonását az új tagállamoktól. Véleménye szerint ugyanis hátrányos megkülönböztetésről csak akkor lehet beszélni, ahol a felek ugyanazon a startvonalon állnak. Márpedig a tagjelölteknél Brinkhorst szerint az árak és a jövedelemszintek is sokkal alacsonyabbak, ami miatt átmenetileg indokoltnak tartja nem egyformán történő kezelésüket.
Szanyi Tibor, az FVM újdonsült politikai államtitkára Brinkhorst álláspontjával vitába szállva úgy véli, hogy “felfedezhető bizonyos diszkrimináció” az Európai Bizottság javaslatának megközelítésében. Szerinte, ha lenne is átmenet a közvetlen kifizetéseknél, az nem nyúlhat tovább a jelenlegi, 2006-ig terjedő költségvetési időszaknál.
Pavel Koncos szlovák mezőgazdasági miniszter hasonló érvekkel utasította el Brüsszel ajánlatát, hangsúlyozva, hogy a szlovák gazdálkodók összjövedelme a közvetlen kifizetések 25 százalékának folyósítása esetén is évente 200 millió euróval csökkenne. Jaroszlav Kalinowski, a lengyel agrártárca vezetője megismételte: minden EU-tagállamot, újakat és régieket ugyanazok a jogok és kötelességek kell, hogy megillessenek. A lengyel miniszter azonban a többiekkel ellentétben (és a német állásponthoz csatlakozva) olyan megoldást is elfogadna, hogy teljesen szüntessék meg a közvetlen kifizetéseket, ha már az újak nem részesedhetnek belőlük.
Halogató módszerek
A fő kérdés az, van-e értelme a közvetlen kifizetések nélküli közös uniós pozíció elfogadásának? A Bruxinfo megbízható forrásokból úgy értesült, hogy a külügyminiszterek három “halogató” verzió közül választhattak.
Egyrészt lehetőség van arra, hogy a közös álláspontból teljesen kihagyják a közvetlen kifizetések problémáját. Később, vagy a sevillai EU-csúcsot követően, vagy a szeptemberi német választások után térnének rá vissza.
Elképzelhető olyan forgatókönyv is, amely közvetve elismerné az új tagok jogát a közvetlen kifizetésekre, de mindenféle konkrétum, így a bizottság által javasolt százalékos kulcsok említése nélkül.
Végül lehetőség van arra, hogy a tagállamok elfogadják az Európai Bizottság javaslatát, azzal a spanyol elnökség által kezdeményezett megszorítással, hogy a berlini költségvetési keret túllépésének veszélye esetén felülvizsgálják a közvetlen kifizetésre javasolt százalékokat. A tagországok nagy részének értelmezése szerint ez azt jelentené, hogy a támogatások mértéke még a bizottság által a bővítés utáni első évekre javasolt 25, 30, illetve 35 százalékos arányt sem érné el.
