Hol a pénzünk?

Az Magyar Nemzeti Bank (MNB) legfrissebb jelentése szerint (az előzetes adatok alapján) novemberben az előző hónaphoz képest közel megduplázódott a háztartások finanszírozási képessége (115 milliárd), azaz a vagyonállomány. (Az MNB jelentése >>) Ám súlyos hiba lenne, ha nem látnánk a fától az erdőt, és nyugodtan hátradőlnénk karosszékünkben, abban bízva, hogy a magyar lakosság szépen gyarapítja megtakarításait…

A statisztikával óvatosan kell bánni. Amennyiben a novemberi megtakarításokból leszámítjuk az inflációt kompenzáló kamat jellegű tételeket, a mutató már csak 91,7 milliárdot mutat. Ez a hirtelen jött “jólét” ráadásul részben visszavezethető a nyugdíjemelések visszamenőleges kifizetésére (20 milliárd forint) és a ki nem fizetett keresetek megnövekedésére (amely a nagy arányú októberi előrehozott bérkifizetések hatására körülbelül 34,7 milliárd forint). A novemberi nővérpótlék és a szövetkezeti külső üzletrészek egy részének kifizetése például közel 20 milliárd forint lehet.

A Pénzügykutató Rt. szerint a tény, hogy ebben az esztendőben eddig csupán 750 milliárd forinttal nőttek a lakossági megtakarítások, kedvezőtlen tendenciát jelez. Pedig a bérek az inflációnál jóval nagyobb mértékben emelkedtek az idén, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH)adatai szerint az év első tíz hónapjában 15,8 százalékkal több pénzt kaptak az alkalmazottak munkáltatóiktól, mint egy évvel korábban. Hova tűnik hát a pénz?

Hitelből élünk

Novemberig a lakossági hitelállomány 255 milliárd forinttal nőtt, azaz a nettó vagyon (a megtakarítások és a hitelek különbsége) alig 500 milliárd forinttal bővült. Ez pedig éppen hogy csak az infláció kompenzálására elegendő, reálmegtakarítás tehát nem volt idén. Novemberben az előző hónaphoz képest csak 30 százalékos növekedést mutattak a hiteltartozások.

A hitelfelvétel népszerűségének kezdete 1999 első feléhez, az akkori radikális kamatcsökkentéshez köthető. A jelenség egyszerű: a vásárlások előtti megtakarítások periódusának helyét átveszi a hiteltörlesztés időszaka. Ahelyett hogy a párnánk alatt, vagy bankbetétként szorgalmasan gyűjtögetnénk a pénzünket hogy egyszer megvehessük a hőn áhított új lakást vagy mosógépet, hitelt veszünk fel, jöhet az új lakás, akár mosógéppel együtt, és aztán hosszú évekig nyögjük a visszafizetendő hitelrészleteket.

A karácsonyi szezon közeledtével és a lakáshitel-kamatok drasztikus mérséklődésével reneszánszukat élik a különböző hitelkonstrukciók, amelyek tartalmukat és népszerűségüket tekintve két nagy csoportra oszthatók: ingatlanhitel, illetve áru- és személyi hitelek.

Lendületben az ingatlan

Az ingatlanhitelek a dinamikus növekedés hatására ma már a háztartások tartozásainak körülbelül 30-35 százalékát teszik ki, ami jól mutatja, hogy az ingatlanárak elképesztő ütemű emelkedése sem volt képes megtörni a vásárlási kedvet, sőt. Abból a szempontból még mérföldkőnek is nevezhető a november, hogy az összegzett ingatlanhitel-állomány most lépte át először a 300 milliárd forintos határt.

Bár talán még ennél is jobban mutatja e hitelezési ágazat dinamikus fejlődését az a tény, hogy míg 1991-től 2001-ig 120 és 190 milliárd forint között ingadozott ez a mutató, addig idén csak az év első 11 hónapjában 60 százalékkal nőtt az értéke. A jelenség nem meglepő: a hitelkamatok évek óta folyamatosan csökkennek, manapság 4,5 százalékos éves kamatra is lehet már jelzáloghitelhez jutni.

” Karácsonyi” hitelek

Érdemes összevontan vizsgálnunk a személyi és az áruhitelt, mert annak ellenére, hogy számos különbség van a kettő között (Lásd erről szóló cikkünket >>), gyakran egymást helyettesítő szolgáltatásként jelennek meg a piacon. A karácsony közeledtét jelzi, hogy az előző hónaphoz képest 53 százalékkal, 11,8 milliárd forintra nőtt a fogyasztási hitelek novemberi értéke. Ha a tavalyi adatokat vesszük alapul, akkor decemberben (a karácsonyi vásárlási roham miatt) további emelkedésre számíthatunk.

Az ilyen típusú hitelek 1998-ban jutottak el odáig, hogy aggregált hitelállományuk elérte az ingatlanhitelét. Azóta volt olyan hónap is (2000. május), mikor kis híján két és félszer haladta meg annak értékét. Bár ez a különbség azóta egyre fogy, azért a novemberi adatok még megbízható előnyről árulkodnak: míg az összes ingatlanhitelállomány 314,4 milliárd forint, addig a személyi és áruhitelek együtt ennek több mint 170 százalékát teszik ki: 514,3 milliárd forintot.

A kamatok kevésbé változtak. Ennek egyrészt az az oka, hogy az árupiacon szerencsére nem voltak olyan radikális árváltozások, mint az ingatlanokén, és az állami támogatások sem ezekre a hitelkonstrukcióra irányultak.

(T)rendben vagyunk

Még mielőtt azonban bárki azt hinné, hogy speciális magyar jelenségről van szó, le kell szögeznünk hogy a feltörekvő gazdaságokban általában megindul a fogyasztás fellendülése, és ehhez kapcsolódóan a hitelezési tevékenység is bővül. A Gfk Piackutató Intézet nemzetközi felmérése is azt mutatja, hogy míg a nyugat-európai emberek 21 százaléka gondolja úgy, hogy a következő esztendőben tovább növeli megtakarításait, addig ez az arány Magyarországon csupán 14 százalékos. Még rosszabb a helyzet Lengyelországban, ahol a háztartások 7 százaléka számít vagyonnövekedésre.

Detrekői László, a CIB értékpapír Rt. elemzője szerint a tartozások növekedésének egyik legfontosabb mozgatórugója a jelzáloghitelek elterjedése. Bár azt is rögtön hozzá tette, hogy ezek kapcsán még mindig van mit behoznunk a nyugati országokhoz képest. A másik elengedhetetlen feltétel, a gazdaság növekedésbe vetett bizalom, amely a lakosság szempontjából a reáljövedelem emelkedésére vonatkozó várakozásokat jelenti.

Kicsit eltorzítva tehát a dolgokat, mégiscsak leszűrhetünk valami megnyugtatót a novemberi adatokból. Ha mást nem, legalább azt, hogy a világgazdasági problémák ellenére nálunk a gazdaságba vetett bizalomból nincs hiány.