A kormány a következő két esztendőben sem fogja a jelenlegi 6 százalékról 8 százalékra emelni a nyugdíjjárulék mértékét, amelyet a munkavállalók a bruttó bérükből a magánpénztárakba fizethetnek be. “A következő két évben most már biztosan eldől, miként alakul a kötelező tagdíj mértéke” – bizakodik Szikszainé Bérces Anna, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője. A jövőről azonban egyelőre csak annyit lehet mondani, hogy a most tárgyalandó kétéves költségvetési törvényben még a 6 százalékos szint szerepel, de a kitekintés rovatban, 2003-tól már a megemelt 8 százalékkal számolnak.
Gondolkodási idő
A kialakult helyzet magyarázatául kormányzati oldalról gyakran hangzik el az a szakmai körökben erősen vitatott érvelés, miszerint a vártnál többen léptek át a magánnyugdíjpénztárakba, ami jelentős terheket ró a költségvetésre. A törvény szerint ugyanis pótolnia kell az átlépők miatt a tb-kasszából kieső bevételeket. A döntés mindenesetre sokakat elgondolkodtatott, hova is fizessék be ezentúl a nyugdíjas éveikre szánt összeget.
Úgy tűnik, idő legalább lesz arra, hogy a több mint 2 millió magán-nyugdíjpénztári tag meghozhassa döntését, hiszen a parlament jó eséllyel elfogadja a kormány által még nyár végén beterjesztett módosító javaslatot. E szerint 2002. december 31-éig kitolnák azt az eredetileg ez év végén lejáró határidőt, ameddig a pénztártagok eldönthetik: visszalépnek-e a felosztó-kirovó jelleggel működő tb-nyugdíjrendszerbe, vagy kitartanak az öngondoskodásra is épülő vegyes szisztéma mellett. A pályakezdők azonban továbbra sem választhatnak, számukra kötelező az utóbbi mellett dönteni.
A nyugdíjreform “visszacsinálása”?
Szép dolog a mostani fiatalok jövőbeni nyugdíjának állami támogatása, de ma fontosabb cél a jelenlegi nyugdíjasok járandóságának emelése – mondta sokak megrökönyödésére a napokban a Parlamentben Orbán Viktor. Ennek érdekében a kormány arra is kész, hogy a tervezettnél akár 70 milliárd forinttal nagyobb összeget különítsen el nyugdíjemelésre 2001-ben. És hogy honnan lenne ez a pénz? A miniszterelnök pontosan arról a 70 milliárdról beszélt, amelyet a költségvetésnek a magánnyugdíjpénztárakhoz átirányított járulék pótlására kell kifizetnie.
Szakértők szerint azonban a magánnyugdíjpénztári rendszer eltörlésének nincsen reális alapja, hiszen azt éppen azért hozták létre, mert az állami szisztéma sokáig nem lett volna fenntartható. Akkor ugyanis nemhogy a jelenlegi fiatalok nem kapnának nyugdíjat pár évtized múlva, de néhány esztendő elteltével a bekövetkezendő csődhelyzet miatt az idősebb generáció tagjai sem részesedhetnének az őket megillető, méltányos összegben.
A hivatalos indoklás szerint a módosításra elsősorban azért volt szükség, hogy a polgárok számára hosszabb gondolkozási idő álljon rendelkezésre. Hogy legyen mit újragondolniuk, azt persze éppen ez a kabinet intézte el, amikor az 1998-as választások előtt kialakított rendszert megbolygatta azzal, hogy az eredeti ígéretekkel szemben nem emelte tavaly 7, majd az idén januártól 8 százalékra azt a hányadot, amelyet a munkavállalók a bruttó bérükből a magánpénztárakba fizethetnek be kötelező tagdíjként. Ezzel jórészt okafogyottá is tette az akkori számítgatásokat. Az ugyanis, hogy kinek éri meg az új rendszer, nagyjából ezen a rátán dől el.
Mit hoz a jövő?
A közelgő parlamenti választások fényében a nyugdíjjárulék emelésének ígéretét a pénztártagok nagyjából ki is tehetik az ablakba, mivel semmilyen biztosíték sincs arra, hogy a jövendő kormány betartja elődje úri becsületszavát. Az utóbbi évek tapasztalatai pedig arra utalnak, hogy a rövid távú költségvetési szempontok bármikor magasabb rendűnek bizonyulnak még a törvénybe foglalt garanciáknál is.
A rövid távú fiskális szempontok mindenhatóságától tartók félelme nem megalapozatlan. A pénzügyi kormányzat részéről például most sem azt hangsúlyozzák, hogy az emelésre a pénztártagok érdekei miatt lesz majd szükség 2003-tól, hanem azzal érvelnek, hogy akkortól “már meglesz a büdzsé mozgástere erre a lépésre”.
