Poszt ITT

Filmszemle: elárulták a győztest

Kedden a 40. Magyar Filmszemle zsűrijének nyilvános fórumán a grémium tagja, Tolvaly Ferenc többször kijelentette, hogy „nem véletlenül beszélünk ennyit erről a filmről”, majd azt is, hangsúlyozta, hogy itt az egyik legjobb filmről van szó, épp csak azt nem mondta, hogy akinek van füle, hallja meg. Egy kicsit a kritikusokat is szidták a zsűritagok, majd maguk is hasonlóképpen bírálták a filmeket.

Mészáros Márta filmrendező, a nagyjátékfilmes zsűri elnöke a legjobban a társadalmi problémák ábrázolását kérte számon a fiatal alkotóktól, és azt a fajta lázadást, amely a korábbi magyar filmet jellemezte. Helyette szerinte manapság leginkább a szexualitás jelenik meg, ahol nő a férfi ellen, férfi a nő ellen, férfi a férfi ellen lázad. A zsűrielnök emellett hiányolta a pozitív hősöket és a szeretet megjelenési formáit is a filmekből.

Nem sokat foglalkoztak a közönségfilmmel

Bár eleinte úgy harangozták be a zsűri tagjainak tájékoztatóját, hogy konkrét filmekről nem lesz szó, de mikor kiderült, hogy ez milyen abszurd, akkor a szervezők elmondták: félreértés történt, nyugodtan beszéljenek a filmekről, csak a győzteseket ne árulják el.

Ezután a zsűri tagjai (Mészáros Márta mellett Zsigmond Vilmos operatőr, Ragályi Elemér operatőr-rendező, Tolvaly Ferenc író-rendező és Hartyándi Jenő fesztiválszervező, a Mediawave fesztiváligazgatója) a versenyben induló 18 alkotásról konkrétan is elmondták véleményüket.


Az utolsó idők

Az utolsó idők

Ez annyira jól sikerült, hogy közben kisebb vitájuk alakult ki az Utolsó idők című alkotásról a rendezővel, Mátyássy Áronnal. Tolvaly Ferenc többször jelentőségteljesen, már-már kacsintva kijelentette, hogy „itt az egyik legjobb filmről beszélünk”, és hogy nem véletlenül vitázunk pont erről a filmről. Hartyándi még rá is szólt: nem kellene ennyire sokat elárulni.

Az idősebb generációt képviselő zsűri tagjainak nyilatkozataiból az kiderült, hogy nem igazán értik a fiatalabbak filmnyelvét; Ragályi Elemér azt mondta, ő már nem is biztos, hogy szeretné megérteni. Emellett az is kiderült, hogy a magyar film jövőjét az alkotói filmben látják, mintha a közönségfilmre csak szükséges sallangként tekintenének. A Valami Amerika 2-ről és a Kaméleonról épphogy csak pár szót ejtettek, a 9 és fél randiról pedig inkább jótékonyan hallgattak volna a filmek felsorolásos értékelésekor, ha fel nem hívjuk a figyelmüket, hogy ezek a filmek is a versenyprogramban indultak.




Interjúnk Zsigmond Vilmossal

Zsigmond Vilmos és Ragályi Elemér helyettünk is kimondta az általunk is oly sokszor szóvá tett problémát: miért kell állandóan rángatni a kézi kamerát minden áldott felvételnél, ha van szerepe, ha nincs. Ragályi szerint ezt a módszert nemegyszer amiatt alkalmazzák, hogy elfedjék a mesterségbeli hiányosságokat.

Szelíden a magyar filmekkel

Zsigmond Vilmost meglepte, hogy milyen ügyesen használják a magyar operatőrök és laborosok a digitális technikát, és úgy vélte, legalább négy-öt alkotás díjat érdemelne. A világhírű operatőr azt mondta: a magyar kritikusoknak sokkal szelídebben kellene bánni a magyar filmekkel.

Mészáros Márta ugyancsak kikelt a magyar kritikusok ellen, akik szerinte nem tisztelik az alkotók évekig tartó kemény munkáját. Majd rá tíz percre a legvitriolosabb honi kritikákat megszégyenítően beszélt Szirtes András Juliette című filmjének filozófiai gondolatmeneteiről vagy Sopsits Árpád A hetedik körének durva jelenetéről, a Pricknicket pedig egyszerűen tévedésnek nevezte.

Megértjük, hogy a zsűrinek meg kell mondania őszinte véleményét a filmekről, de vajon ezért a szerepért miért kárhoztatják a kritikusokat, akiknek ugyanez a dolguk?

Nem matekdolgozat

A zsűri szavaiból azt lehetett kihámozni, hogy Gárdos Péter Tréfa és Mátyássy Áron Utolsó idők című filmje foglalkoztatta őket a leginkább, de dicsérték Edelényi János Príma primavéra című alkotását is.




Interjúnk Mátyássy Áronnal

Az FN kulturkommandója persze sok mindenben nem értett egyet a zsűri véleményével. A potenciális győztesnél például mi kifejezetten nem szerettük, hogy a nagytotál képbeállításokban mutatott tájképeknél is imbolyog a kamera, ráadásul Harcsa Veronika urbánus lágy jazzdallamait kifejezetten tévedésnek tartottuk a kelet-magyarországi rögvalóságot bemutató képsorok aláfestő zenéjeként.

Szerencsére azonban itt nincs helyes megoldás, mint a matekdolgozatban, csak vélemények vannak, a miénk is csak egy ezek közül és persze zsűrié is. A konkrétumokat pedig megtudhatjuk kedden este a díjátadó gálán a Budapest Kongresszusi Központban.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik