Az alkotmánytervezet preambuluma az “alkotmányozási költészet” része ugyan – Koen Lemmens, az emberi jogok és az összehasonlító alkotmányok professzora szerint, mindemellett azonban úgy véli, veszélyes lehet történelmi elveket jogi szövegbe helyezni, mert ehhez széles körű konszenzusra van szükség.
Az antwerpeni, brüsszeli és leuveni egyetemek jogi oktatója az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága által szervezett konferencián elmondott beszédében felvetette a kérdést, hogy valóban szükséges-e a kereszténység megjelenítése az alkotmányban. Ő úgy véli, hogy ahogy a Bibliában szerepel: a császárnak meg kell adni, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené. Az alkotmány mint jogi szöveg ebben az értelemben pedig a császáré, illetve a népé – jelentette ki beszédében Koen Lemmens, aki hozzátette, hogy az állam és az egyház szétválasztása fontos. Kérdés, hogy spirituális dolgoknak van-e helye az alkotmányban.
Elnyomó gépezet
Szabadság-felelősség kérdésében ment híre annak – emeli ki az alkotmányjogász-, hogy a kötelességeknek is meg kellene jelenni az alkotmányban, mert az államnak van meg az az elnyomó gépezete, amellyel szemben az állampolgárt meg kell védeni. Emellett a szöveg alapján felvetődik annak a kérdése is, hogy az állam kötelességei számon kérhetőek-e.
Az alkotmánytervezet értelmezése szerint házasság férfi és nő között jön létre. Itt kizárják a homoszexuálisok kapcsolatát. Európában sokféle együttélési forma létezik, a magyar alkotmányban ezeket is megjeleníthették volna – tette hozzá. Ezenkívül úgy látja, hogy az alkotmány túl sokat hivatkozik sarkalatos törvényekre, amelyek majd szabályozzák az adott kérdést, miközben a részleteket még nem ismerjük.
Úgy véli, hogy erkölcsi követelményeknek nem kellene megjelenni az alkotmányban. Ahogy például szerepel benne az, hogy a gyermekek gondoskodjanak a szülőkről, felveti azt a kérdést, hogy ez nem jelenti-e azt, hogy az állam kiszállna az idősökről való gondoskodásból. Emellett Lemmens kicsit agresszívnek tartja a hangnemet a történelmi résznél. Fontosnak tartja, hogy úgy fogalmazzanak, hogy azzal ne sértsenek meg senkit – hangsúlyozta.
Zlinszky
Zlinszky János professzor, volt alkotmánybíró szerint bár már eléggé előrehaladott állapotban van az alaptörvény, az utolsó percig mondani kell a szakmai érveket az alkotmány változtatásáról. Úgy látja, hogy alkotmányozási szükség nincs, de kötelesség van. Leginkább szakmai átfésülésre lenne szükség. Az első problémás témakör a preambulum, amely a történelmiséget hangsúlyozza, ahol az alapfogalmakat a volt alkotmánybíró szerint egyértelműbbé kellene tenni. Egymás mellett és felváltva szerepel ugyanis az ország, nemzet, nép, polgár fogalma. Emellett nyelvtani átdolgozásra is szükség lenne.
A másik témakör az alapjogok, amelynek tekintetében az új alkotmány a jelenlegi szinthez képest visszalépést jelent. Az alapjogokat sok helyen állami céllá formálják át, nem pedig előírásként kezelik. A professzor nem látja, hogy az ilyen jogszűkítések átgondoltak-e. A szociális létminimumot sem tennék kötelezővé, hanem csak biztosíthatja az állam. Az alkotmánytervezet a nemzeti vagyon kezelését bírói hatáskörbe helyezi, miközben bírósági apparátus nincs erre felkészülve, ezért erre a célra külön bíróságra lenne szükség.
Kukorelli
Kukorelli István a Magyar Alkotmányjogászok Egyesületének elnöke, volt alkotmánybíró szerint ez lesz a legrövidebb alkotmány, a leghosszabb preambulummal. Szerinte is kérdés, hogy az “alkotmányos költészet” releváns-e jogi szövegként. Kiemelte, hogy azok az országok, amelyek preambulumukban hivatkoznak a történelemre mind a legjobb, legszebb elemeket emelik ki. Egyedül a magyar lesz az, amely sérelmi, negatív narratívát tartalmaz majd. Emellett a preambulumban kifelejtik az 1848-as áprilisi törvényeket, amely az első modern alaptörvény. Ehelyett ezt a mostanit tekintik az első alkotmánynak. Emellett szerinte az 1946. évi törvényt sem lenne szabad kihagyni, ahogyan az 1990 májusit sem.
Pokol
Pokol Béla akadémiai doktor szerint jó irányba mutat az új alkotmány, mert jelenleg extrémen széttagolt a hatalmi rendszer. Az új alaptörvény pedig a hatalom egysége irányába mutat, például a bírói korporációt a parlamenti többség irányításához köti. A hatalmi egység mellett társadalmi szemszögből is jó az irány – véli Pokol Béla-, mert nemcsak individuális jogokat mond ki, hanem közösségként “befogott” egyénként is.
