A GI mögött egy olyan cégkonglomerátum áll, amely a befektetői csoportok mellett az amerikai szövetségi kormánynak is készít makroelemzéseket. A feltörekvő piacok bankrendszereit vizsgáló jelentés alcíme: „Lehetséges instabilitás jelent meg Venezuelában, Iránban, Nigériában, Magyarországon, Kazahsztánban és Ukrajnában”. Nagyjából ennyi, ami a Magyarországot érintő valós vagy vélt veszélyeket érinti. Az anyag összefoglalójában ugyanis már szó sincs a budapesti pénzügyi rendszerről.
A három legkockázatosabb ország Nigéria, Irán és Venezuela (utóbbi kettőt lator államként kezeli folyamatosan az amerikai külpolitikai kommunikáció). A magát függetlennek nevező gazdasági adatgyűjtő és elemző cég szerint ezen országok bankrendszerével az a legnagyobb probléma, hogy magas politikai függőségtől küszködnek, és a hitelezési gyakorlat is ennek megfelelően torz, vagyis nagy arányban finanszíroznak projekteket politikai alapon.
A nigériai bankok sajáttőke-állományát rendben találták, a másik két országnál viszont a pénzintézetek alacsony saját forrását (a nemzetközi bankközi hitelpiacokra szorulnak forrásért) rendkívül kockázatosnak tartották, és így ezek a bankrendszerek jóval kiszolgáltatottabbak a nemzetközi krízisnek. Ez a megaállapítás egyébként érdekes, tekintettel arra, hogy két olajban gazdag országról van szó.
Profi besarazás
Hogy Magyarország hogyan került bele ebbe a körbe, ez nem világos, de a hazai, és ami a nagyobb gond: a nemzetközi sajtó számtalan anyagban hivatkozott a kutatóintézetre. Tovább nézve az elemzést, a részletes anyagban már megjelenik Magyarország, a régióban is rendkívül előkelő helyre sorolva: Kazahsztánnal és Ukrajnával egy csoportban (egyébként egy körben kezelik az egykori szovjet utódállamokat és a Visegrádi országokat).
A részletesnek korántsem nevezhető anyagban arra hivatkoznak, hogy a kiemelt három országban rendkívül magas a devizahitelek aránya, elsősorban a lakosság körében, és ez találkozik a rossz hitelek magas arányával és a nem megfelelő pénzügyi szabályozással.
Elemzők és cikkek (hazai és nemzetközi) garmadáját lehetne említeni, amelyben a szakértők többször bemutatták, hogy a magyar bankrendszerben a térségi szintnél jóval alacsonyabb a rossz hitelek aránya, az ingatlanpiacon sincs a nyugat-európaihoz vagy az amerikaihoz hasonló lufi. A pénzügyi szabályozásnál pedig a Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetsége és más európai intézetek is számtalan alkalommal méltatták és elismerték a magyar Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének működését.
Kik állanak a háttérben?
Az hogy mi inspirálta a neves kutatóintézetet a tanulmány ilyen módon történő megszerkesztésére, nem lehet tudni. A GI nemzetközi makroadatok gyűjtésével és elemzésével foglalkozik, felső vezetők és szakértők számára. Tavaly egy másik nagy amerikai kutatóintézet, a Joseph E. Kasputys nevével fémjelzett DRI-WEFA vásárolta meg a GI-t. Az anyavállalat tevékenységi köre viszont jóval érdekesebb.
A gazdasági adatgyűjtés mellett a cég dolgozik az amerikai szövetségi kormánynak (az Amerikai Kötvénypiaci és Tőzsdebizottságnak készítenek anyagokat). Ennél azonban érdekesebb, hogy a cégcsoport energiapiaci és biztonsági adatgyűjtéseket, elemzéseket is készít, hogy pontosan kinek, azt nem lehet tudni.
