Hosszú agónia után a Magyar Királyság 1526-ban a mohácsi síkon végleg vereséget szenvedett az oszmánoktól, de a török csak 1541-ben foglalta el az ország fővárosát. Buda ezután a legfontosabb magyarországi török közigazgatási egység, a budai vilajet központjaként élte békés napjait.
Becsapott a villám
Ám egy természeti csapás 1578. május 19-én, pünkösd napján mindent felbolygatott. Nagy százazság volt az elmúlt hetekben, ám ezen a napon délután három órakor “nagy setét felhő kezde lenni, tarta mind napestig, azután erős dörgés, csattogás, villámás” – tudjuk meg a kortárs történetíró Szamosközy Istvántól.
A várban, Zsigmond palotája mellett, a címertoronyban volt a lőporraktár telis-tele puskaporral. “Ez tornyot éjfélkor megütötte az mennykű. Nagy fényességgel jött az kű alá, mint egy lámpás; ez tornyot és az mellette való palotákat mind elhánta vala.” Magyarul a robbanás több épületet szakított darabokra, de “az Szent István tornya és palotája és temploma és az Csonka torony megmaradtának”. Utóbbiban sok keresztény rabot őriztek, és bár a torony állva maradt, a detonáció 34 embert kilökött a magasból.
Buda 1550 körül (Wikipedia)
Mind “elhánta a por”
“Az Csonka torony körül való őriző törökök mind elvesztek szörnyűképpen. Sűrű házak voltak Csonka torony körül, melyben jancsárok és lakos törökök voltak, ezek mind odavesztek. Török emingek, zsidók az Tarkatoronyban fogva tartattanak, ellenben török barátok voltának, mind odavesztenek. Temérdek sok hadi szerszámok vesztenek, némelyeket az Dunába hánt, némeleket szélleldöntött. Az vízvár is törökkel, marhákkal teljes volt, azokat is mind elhánta, vesztette.”
A várban lévő mecsetben 70 mohamedán pap imádkozott, őket a robbanás “az Dunába széllel és ide-s-tova hánta”. Beszakadt a város összes kapuja, de a házak ablakai, ajtói is mint betörtek. Sőt, az egy mérföldre fekvő Rákosra is “az török szerszámait és egyéb afféle marhákot elhánt az por”.
Sírva, jajgatva
“Az törökök széllelfutottak reggel sírva-jajgatva, ki anyját, ki fiát, ki atyját kereste. Az török azt mondja, hogy csak fizetett nép tizenkétszáz veszett akkor. Basa háza az Duna mellett vala, onnat várban sírván megyén vala, azután sok ideig házából ki nem jött, gyászfekete ruhát csináltatott, és azzal siratta Buda veszését.” Nem ok nélkül sírt a pasa, mert hiába tett meg mindent a helyreállításért, a szultán kivégeztette…
Nem tudjuk, hogy valójában hány halálos áldozatot követelt a robbanás. Szamosközy fent 1200 főt ír, de a velencei követ jelentésében 2000, míg az egri püspök már 5000 áldozatról tud. Az igazság valahol kétezer fő körül lehet, ha figyelembe vesszük, hogy az 1686-os hasonló esemény alkalmával 1500-an haltak meg.
