Jelenlegi ismereteink szerint durván négymillió megfigyelőkamera van Angliában. Ha Londonban járunk, a Westminster Parancsnoki Központ szinte minden mozdulatunkat követni tudja. Ahogy reggel kilépünk a kapun, járműre szállunk, ezt egy zártláncú videorendszer bizonyosan rögzíti. Ha végigmegyünk a járdán, és belépünk egy üzletbe, valamilyen kamera előbb-utóbb megörökít minket.
Nagy-Britannia fővárosát több mint félmillió kamera vigyázza. Minden sarokból gépszemek vizslatnak körbe. Egy átlagos londoni polgár egyetlen nap több mint háromszáz kamera látómezejébe kerül be. London centrumát kameragyűrű veszi körbe. Az összes rendszám számítógépbe kerül, amely másodpercek alatt leellenőrzi őket. Kikezdhetetlen védelemnek tűnik.
A zártláncú televíziós rendszereket üzemeltetők minden szokatlan jelenségre felfigyelnek. Négy férfi mégis sikeres terrortámadást hajtott végre Londonban: három metrószerelvényt és egy buszt robbantottak fel. A merénylet 52 halálos áldozatot követelt, a sebesültek száma pedig hétszáz volt. Ez volt a Nagy Britanniát ért legsúlyosabb terrortámadás.
A Scotland Yard a történelem legnagyobb nyomozásába kezdett. A nyomozóknak több tízezer videoszalagot kellett végignézniük. Idő és helyszín szerint szűkítették a keresést, így végül meglelték a gyanúsítottakról készült silány minőségű felvételeket.
Arcfelismerés
Egy emberi arcon 80 elsődleges mérési pont van. A számítógép úgy írja le az arcot, hogy felveszi e pontokat, és megméri a közöttük lévő távolságot. A pontok összessége egy egyedi számkódot ad ki, amelyet faceprintnek azaz arclenyomatnak neveznek.
A komputer összehasonlítja a gyanús személy arclenyomatát a világ casinóinak adatbázisában szereplő „nemkívánatos“ személyek faceprintjével, és kiszűri őket. Londonban hetente egy-két sikeres fogás van az arcfelismerő szoftver segítségével.
A bombamerényletek esetében a nyomozók azonban még úgy sem tudnák kiszűrni az elkövetőket, ha a merénylők fényképe történetesen benne volna az adatbázisukban. A felvételek ugyanis túlzottan életlenek, vagy rossz szögből készültek.
A szemüveg nem tudja becsapni a felismerő rendszert, ahogy a bajusz, a paróka, sőt a szakáll sem. Ha azonban csak egy kicsit is elfordul az arc, a számítógép már nem ismeri fel, mert nem tudja lemérni a kritikus pontok közötti távolságot. A kutatók azonban egy olyan megfigyelőrendszer kidolgozásán fáradoznak, amely új dimenziót adhat az arcfelismerésnek. A műholdas követéssel kombinált 3 dimenziós képalkotásról van szó.
A 3 dimenziós rendszer szinte bármilyen szögből felismeri az embert. Azt remélik, hogy ez alapján a számítógép megtanulja, miként fest egy arc bármely szögből. A több szögben beállított kamerák együtt kompozitképet készítenek róla. A teljes arcot több mint hatvannégyezer pont rajzolja ki. Ezt a kész, háromdimenziós képet avatarnak nevezik.
Íriszfelmérés
A repülőtereken sok millió ember megfordul, és ezek a helyek a legsebezhetőbb célpontok közé tartoznak. Amikor a határok ellenőrzéséről van szó, a szemek jelentenek mindent. Az íriszfelismerés olyan matematikai rendszer, amely a szem szivárványhártyáját használja fel azonosításra. A hagyományos útleveleket lehet hamisítani, de egypetéjű ikertestvérünk, sőt, a másik szemünk is egyedi, hamisítatlan mintázattal rendelkezik. A szivárványhártya nem a szem legkülső rétege, mégis látható, és mintázata egyedi. Ezért ideális, velünk élő útlevélként szolgál. Az írisz normális esetben tízszer olyan megbízható ismertetőjegy, mint az ujjlenyomat.
Az Egyesült Arab Emirátusokban e módszerrel szűrik ki az illegális határátlépéssel próbálkozókat. Az Emirátusok lakosságának 80 százaléka külföldről érkezett. Hogy ezt az emberáradatot ellenőrizni lehessen, minden vízummal rendelkező külföldi paramétereit összevetik egy bevándorlási feketelistán szereplők – ötszázezer bűnöző és vízum nélkül bejutni próbáló – adataival. Az országban naponta mintegy hétezer embert vizsgálnak így meg.
A leolvasó először láthatatlan, infravörös fényt bocsát a szembe, hogy megcélozza és végigpásztázza az íriszt. Majd felméri a mintázatában kimutatható véletlenszerűséget, és egy matematikai algoritmussal úgynevezett „íriszkóddá“ alakítja. Ezt a kódot egyetlen másodperc alatt összeveti az adatbázisban lévő félmillió másik kóddal, és megállapítja, hogy egyezik-e valamelyikkel. A rendszer több mint huszonötezer olyan embert szűrt ki, akik illegálisan akartak belépni az országba.
Backscatter technológia
Akad egy olyan új megfigyelési módszer, amely egyfajta virtuális motozásra épül. Backscatter technológiának nevezik. Működési elve, hogy nagy energiájú röntgensugarakkal pásztázza a tárgyakat. Ezeket a nagy energiájú sugarakat elnyelik a nehéz elemek, mint amilyenek a fémek, de visszaszóródnak a könnyű elemekből álló anyagokról, például az emberekről. A tárgy körvonalát a fotonok visszaverődése rajzolja ki.
Ezzel egy megfigyelt személy szinte meztelennek tűnik, leszámítva a testén elrejtett műanyag fegyvert és robbanószerkezetet. Amikor a módszert rövid ideig alkalmazni próbálták a floridai Orlando repülőterén, felvetődött, hogy személyiségi jogokat sért, és nagy felzúdulást keltett a sajtóban. A backscatter gyártói most azon dolgoznak, hogy valahogy eltakarják az emberi test jellegzetességeit. A kormány addig is leállíttatta a technológia alkalmazását.
A backscatter azonban már most többet tud annál, mint hogy letapogatja az embert. Lehetővé teszi, hogy parkoló gépkocsikba kukkantson bele. Átlát a fémen, és kimutatja a szerves vegyületeket, mint amilyen a plasztikbombának az anyaga. Az országhatárok mentén a backscatter elsőrangú fegyver lehet a csempészek ellen. Egyetlen pillanat alatt olyan dolgokat mutat ki, amelyet egy határőrnek órákba tellene megtalálni. Például egy közönséges röntgenfelvételen semmi gyanúsat sem látnánk egy a gyümölcsrakományban. A backscatter azonban kimutatja a heroint a gyümölcsök között.
A holnap megjelenő 2. részben olvashat a az infravörös nyomkövetésről az elektronikus nyomokról és a bőrbe ültetett mikrochipekről. Vajon hová vezet mindez?
