Amerikai konjunktúra – Legújabb gazdaság

Agazdaságok fejlődnek. A változás fokozatos, s miközben zajlik, gyakran nehezen érzékelhető. Éppen ilyen helyzetben van most az Egyesült Államok. A kormányzati gazdaságkutató hivatal, a National Bureau of Economic Research (NBER) november végén közölte hivatalosan, hogy az Egyesült Államok márciusban recesszióba lépett. Ezzel pont került a valaha feljegyzett leghosszabb gazdasági expanzió végére.

VÉRSZEGÉNY FELLENDÜLÉS. Ha azonban a bővülés megszakadt is, az eredetileg technológiai boomként induló Új Gazdaság nem tűnt el. Éppen ellenkezőleg, fejlődik tovább, noha részben meglepő módon. Rövid távon az Egyesült Államoknak az első olyan recesszióval kell megküzdenie, amely a technológiai szektorból indult ki. A zsugorodás várhatóan nem tart sokáig: a legtöbb elemző szerint az alacsony kamatok és az adócsökkentések hatására a GDP-adat 2002 közepétől ismét pozitív lesz. A fellendülés azonban vérszegénynek ígérkezik, egyelőre semmi jele nem lévén annak, hogy a technológiai beruházások emelkedésnek indulnának, sőt, akár a visszaesésük elérte volna a mélypontot.

Mi több, az Új Gazdaság egyik fő erényének számító gyors termelékenységjavulás az elkövetkező hónapokban viszszavetheti a fogyasztói kiadásokat azáltal, hogy hizlalja a munkanélküliséget és gátolja a keresetnövekedést. Az utóbbi három recessziós időszakra a termelékenység romlása volt a jellemző. Ezzel szemben a mostani recesszió kezdete óta a termelékenység éves szinten 2,4 százalékkal erősödik. Hogy mi ennek a magyarázata? A vállalatok a működés hatékonyabbá tételét célzó jelenlegi szerkezetátalakítás során is jobban kihasználják előzőleg végrehajtott technológiai beruházásaikat, ami lehetővé teszi számukra, hogy állások megszüntetésével javítsák nyereségüket. Így ha a recesszió hamar véget is ér, azt követően valószínűleg még hónapokig duzzadni fog a munkanélküliség, és gyenge lesz a gazdasági növekedés.

Hosszabb távon a kép már biztatóbb. A gazdaság bővülése azon múlik, hogy a cégek hatékonyabban tudják elvégezni a meglévő feladatokat, a vállalkozók pedig hajlandók legyenek újítani a profil és a termékek terén. Nincs jele annak, hogy e folyamat megállt, vagy akár csak lassult volna. A jóváhagyott szabadalmak száma történeti rekordokat döntöget, s bár a dotcom cégek kínlódnak, a kockázatitőke-befektető társaságok éves szintre vetítve 30 milliárd dollárt invesztáltak 2001 harmadik negyedében. Az éves összeg ennél csak 1999-ben és 2000-ben volt magasabb.

Az innovációt hajtó erők láttán arra lehet számítani, hogy az előttünk álló néhány év a növekedés gyorsulását hozza, ahogyan új vállalatok és új ötletek jelennek meg a piacon. A következő expanzió jellege azonban nagy valószínűséggel el fog térni a legutóbbiétól. Az információs technológiában gyaníthatóan soha nem tér vissza a kilencvenes évek felfokozott növekedési tempója. A korai jelek inkább arra utalnak, hogy a következő bővülési periódus motorja a biotechnológiai és az egészségügyi innováció lesz. Emellett, ha a külpiacokon az amerikainál gyorsabb növekedés zajlik, azzal az Egyesült Államok gazdasága lökést kaphat az eddig jobbára lassító tényezőnek számító külkereskedelemtől.

Rövid távon azonban nem nagyon van minek örülni. Az elmúlt pár hónap nagyon kemény időszak volt a már amúgy is gyengélkedő gazdaság számára. A szeptember 11-i terrortámadások csak tetézték a bajokat: a fogyasztói bizalom megcsappant, a vállalatok üzleti költségei emelkedtek, a légitársaságok pedig zuhanórepülésbe kezdtek. Aztán az Enron decemberi csődje arra késztette a befektetőket, hogy alapvetően újragondolják a társaságok hitelképességét.

KIHASZNÁLATLAN KAPACITÁSOK. A technológiai szektor ezúttal nem segíti ki a gazdaságot a bajból. A múltbeli üzleti ciklusok tanúsága szerint egy expanziós időszak fő hajtóerői a következő növekedési időszakra gyakran kifulladnak. Az információtechnológiai termékekre adott új megrendelések értéke alaposan elmarad még a néhány hónappal korábbi szinttől is. Noha az Intel november végén azt közölte, hogy addig a tervezettnek megfelelően alakultak negyedik negyedévi eladásai, az előző negyedévben a félvezetőgyártó berendezésekre szóló megrendelések 12 százalékkal visszaestek.

A beruházások visszafogása azonban nemcsak a technológiai szektort érinti károsan. A távközlési szolgáltatókat elárasztja a fölös kapacitás, a légitársaságok csökkentik a repülőgép-vásárlásokat, a feldolgozóiparban pedig – amelyre az összes tőkeráfordítások durván egyhatoda jut – az üzemek átlagosan csak 73 százalékos kapacitáskihasználtsággal működnek. Ahhoz, hogy a vállalatok a kapacitás növelésén kezdjenek gondolkodni, a feldolgozóiparnak két esztendőn át évi 4 százalékkal kellene növekednie – ugyanolyan tempóban, ahogyan a kilencvenes években bővült.

A lakossági kiadások szintje eddig meglepően magas maradt, de ez csakhamar változhat. Az amerikai háztartások a reálkeresetek emelkedése miatt hat éven át folyamatosan mind többet költhettek. A nemzeti jövedelmen belül évről évre egyre nagyobb lett az alkalmazottak részesedése. A legutóbbi statisztika szerint a pénzügyi szektoron kívüli vállalatoknál a bérek és juttatások a kibocsátás 86 százalékára rúgnak, ami jócskán meghaladja a korábban bármikor mért legmagasabb arányt. Ugyanakkor – mint a NBER jelentéséből kiderül – az adózás utáni nyereség a kibocsátás 6 százalékára esett vissza az 1997-ben mért 10 százalékos rekordszintről.

KULCS A TERMELÉKENYSÉG. A jelenlegi helyzet nem lesz tartós. Az 1990-1991-es recesszióban a vállalatoknál beindult az a folyamat, hogy csökkentik létszámukat, a béremeléseket pedig az infláció mértéke alatt tartják. A munkaköltségeket még a recesszió elmúltával is igyekeztek lenyomni, egészen addig, amíg nem tettek szert újra egészséges nyereségre. Az a recesszió 1991 márciusában ért véget, ám a munkanélküliség még további 15 hónapon át emelkedett, a reálkeresetek pedig egészen 1995-ig csökkentek.

Foglalkoztatási tekintetben a mostani recesszió még súlyosabb hatásokkal járhat, mivel manapság a termelékenység javulása erősebb, mint volt egy évtizede. Közgazdászok körében a konszenzus jelenleg úgy szól, hogy az üzleti termelékenység valószínűleg évi 2 százalék körüli mértékben nő. Minthogy a munkaerő évente 1 százalékkal bővül, a kibocsátásnak 3 százalékkal kellene növekednie már ahhoz is, hogy a foglalkoztatási ráta stagnáljon. Egy lanyha fellendülésnek, amelyben a növekedés elmarad a 3 százaléktól, a munkanélküliség rohamos emelkedése lenne a velejárója: 2002 végére a ráta elérheti a 6,5, vagy akár a 7 százalékot.

Ennek megfelelően a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve Board (Fed) arra kényszerülhet, hogy a kamatokat jóval a recesszió hivatalos lezárulta után is alacsonyan tartsa. Így volt ez az 1990-1991-es recessziót követően is, amikor a Fed egész 1992 őszéig folytatta a monetáris enyhítést. Emellett a Fed azért sem engedhet az alacsonyan tartott kamatok politikájából, mert védenie kell a pénzügyi rendszert, amely már az Enron-katasztrófát megelőzően is komoly nyomás alatt állt. A bankok és a befektetők ma a legjobb hitelképességű vállalatokon kívül mindenkitől növekvő felárat kérnek, hogy fedezzék az esetleges fizetésképtelenség kockázatát.

Alan Greenspan Fed-elnök agresszív kamatcsökkentéseinek köszönhetően azonban a pénzügyi rendszer nem roppant össze a rá nehezedő nyomás alatt. A kamatvágások sorozata 2001 januárjában indult, vagyis még a recesszió kezdete előtt. Mivel a Fed hajlandó volt folyamatosan pénzt pumpálni a gazdaságba, a vállalatok és a befektetők hozzákezdhettek a kilencvenes évek szertelenségeinek korrigálásához. Könynyen és alacsony kamatok mellett lehetett pénzhez jutni, ami nagyban segítette a távközlési szektorban kinnlevő rossz hitelek és dotcom-társaságoknál jelentkező befektetési veszteségek kezelését.

A gazdaság ily módon képes megbirkózni a pénzügyi sokkokkal, köztük a szeptember 11-i támadások hatásaival is. A pénzügyi rendszer összeomlása meghosszabbítaná a recessziót, sőt azzal a veszéllyel fenyegetne, hogy a visszaesés mély válsággá súlyosbodna. De az Egyesült Államokban nincs ilyen összeomlás. A bankok továbbra is hajlandók hiteleket nyújtani, a vállalatok továbbra is nagy mennyiségben bocsátanak ki kötvényeket, a fogyasztók pedig továbbra is könnyen hozzájutnak jelzálog- és autóvásárlási kölcsönökhöz.

PÉNZ VAN. Még a kockázatitőke-befektetők sem zárták el a forrásokat, ráadásul az ilyen alapok korántsem csak küszködő cégek talpra állításához biztosítanak pénzt. A múlt év első 11 hónapjában a kockázati befektetők több frissen alapított és gyerekcipőben járó vállalkozást finanszíroztak, mint korábban valaha, ideértve az 1999-es és 2000-es boom-éveket is. Ezek az új cégek, bár egyelőre nagyon kicsik, a következő fellendülés alapjait jelenthetik.

Nehéz persze előre megmondani, melyek válnak majd közülük oszlopos tagjaivá az új internetes boomnak, elég nagygyá nőve ahhoz, hogy az egész gazdaságnak lendületet adjanak. Azért nehéz, mert az innovációk alapvetően megjósolhatatlanok. Annak idején a gazdasági elemzők nem látták az internet eljövetelét, s emiatt szinte összes prognózisukban rosszul mérték föl, mekkora lesz a befektetések, a termelékenység és a foglalkoztatás növekedése a kilencvenes években.

Viszonylagos biztonsággal megtippelhető azonban, hogy egy szektor, amely recesszió idején is tovább nő, a következő expanzióban is meghatározó szerepet fog játszani. Az 1990-1991-es recesszió folyamán az információtechnológiai befektetések reálértéke alig csökkent. Ez akkor a jövőbeli erősödés jele volt, s azt mutatta, hogy a társaságok és a fogyasztók számára az IT-kiadások a gazdaság lassulása idején is prioritást élveznek.

ÉLEN A BIOTECH. Az egészségügyi és gyógyászati befektetések a két legutóbbi recesszió során drasztikusan visszaestek, most viszont jól tartják magukat. Ez azt valószínűsíti, hogy a következő fellendülés egyik motorja az egészségügy lesz, élén a biotechnológiával. Egy ilyen expanzió nagyban különbözne attól, amelyik az információs technológián alapult. Az egészségügyi innováció fő jelentősége nem a termelékenység fokozásában rejlik, hanem az élettartam növelésében és az életminőség javításában. Ezek nem tartoznak a gazdaság azon aspektusai közé, amelyek a GDP-ben jól mérhetők. További különbség az, hogy az IT-szektortól eltérően az egészségügyben a befektetések erősen függenek az állami kiadásoktól, s emiatt a politikai patthelyzetek fékezőleg hathatnak rájuk.

A következő expanzió másik lehetséges hajtóereje a külkereskedelem. A kilencvenes évek második felében az Egyesült Államok gyorsabban gyarapodott a világ más országainál. Ez beindított egy önmagát fenntartó ciklust: magasabb hozamok ígérete miatt a külföldi befektetők hatalmas összegeket irányítottak az Egyesült Államokba – öt év alatt 1400 milliárd dollárt -, ez lendületet adott a tőkekihelyezési boomnak és az amerikai részvénypiacnak, amitől aztán Amerika csak még vonzóbbá vált a külföldi befektetők számára. Eközben viszont az import messze meghaladta az exportot, miáltal a külkereskedelem a növekedés gátja lett.

Ezúttal egészen másfajta dinamika várható. Az amerikai gazdaságot fékezi a tőkeráfordítások visszafogása. Emellett olyan országok, mint Nagy-Britannia vagy Németország hétmérföldes lépéseket tettek annak érdekében, hogy piacaikat megnyissák a külföldi verseny előtt. A Merrill Lynch közgazdászai szerint ennek eredményeként az Európai Unió az idén majdnem kétszer olyan gyorsan fog növekedni, mint az Egyesült Államok. Japánt nem számítva az ázsiai gazdaság bővülése is gyorsabb lesz az amerikaiénál, ezen belül Kínában és Indiában a ráta várhatóan meghaladja a 7 százalékot. A külföldi növekedés nagyobb tempója mellett a külkereskedelem áldás lehet az amerikai gazdaság számára.

Egyelőre persze senki nem tudja, milyen lesz a következő expanzió és mikor érkezik el. De a folytatódó termelékenységjavulásnak és innovációnak köszönhetően biztosra vehető, hogy közelgőben van.