Radu Vasile román kormányfő menesztésének egyik fő oka, hogy a parasztpárti politikus nem tudott életet lehelni a gazdaságba. Nem véletlen tehát, hogy amikor Constantinescu államfő Mugur Isarescut, a Román Nemzeti Bank 50 éves, pártoktól független, közgazdasági doktori címmel felvértezett kormányzóját bízta meg kormányalakítással, választását így indokolta: az országnak most egy olyan miniszterelnökre van szüksége, aki kiismeri magát a gazdasági-pénzügyi kérdésekben. Az új kabinet valószínűleg még karácsony előtt megalakul.
A bizonytalan belpolitikai helyzet rendeződése egyebek mellett annak is előfeltétele, hogy mielőbb életbe léphessen a Vasile-kormány által a mezőgazdasági állami vállalatok privatizációjáról december elején sürgősséggel elfogadott rendelet. A román parlament felsőházában mindenesetre nem örvend osztatlan népszerűségnek az agrárium jelentősebb államtalanításának ötlete.
A romániai privatizáció 1997-től kezdve gyorsult fel. A vagyonügynökség ekkor kapott felhatalmazást a magánosítási folyamat kézbevételére. Az eredmény: három év elteltével az állami tulajdon csupán 80 százalékra csökkent a román gazdaságban. Az erdélyi megyékben az átlagosnál gyorsabban haladt előre a folyamat. Rosszabb a helyzet a keleti és a déli megyékben: továbbra is magánosításra – de legalábbis átszervezésre – vár például a galati ipari monstrum és a Sidex kohászati kombinát. Akad persze néhány pozitív példa is: a Romtelecom országos hálózatú távközlési vállalatot a görög OTE vásárolta meg, ami esélyt ad a román telefonhálózat modernizálására. Sokak szerint vitathatóak a görög befektetőnek adott kedvezmények, miképpen számos kritika érte a Dacia autógyárat megvásároló francia Renaultnak adott könnyítéseket is (Figyelő, 1999/29. szám).
A viszonylag kisebb cégek privatizációját a vagyonalapok megyei hálózata bonyolítja le. “A Kolozs megyei listán mára 84 eladásra váró vállalat maradt”- válaszolta a Figyelő kérdésére Sorin Nas, a megyei vagyonalap igazgatója. A fenti körből 25 cég mezőgazdasági tevékenységet végez.
Számos iparvállalat nem annyira termelőegységként, mint inkább kereskedelmi célra alkalmas ingatlanként lehet érdekes a befektetők számára. A legtöbb Kolozs megyei nagyobb cég ugyan már elkelt, szemezgetni azonban még lehet. Az aranyosgyéresi üvegházas zöldségtermesztő-telep nagy előnye például, hogy az országban egyedüliként az alatta lévő területet is magáénak tudhatja. Eladó a Kolozs megyei halastavak haszonélvezeti joga is, amiben óriási turisztikai lehetőség rejlik. A tavak tulajdonjoga azonban még nem egészen tisztázott. Megvételre kínálnak két bányatelepet, a hozzájuk tartozó feldolgozóüzemekkel együtt. Megvásárolható még az Alpha nevű turisztikai cég, a vagyonát képező dési szállodával együtt. Privatizációra vár a kolozsvári Mucart kartonpapírgyár és több szerszámgépüzem is. Az egyik legvonzóbb befektetési célpont a 13 milliárd lejes (702 ezer dolláros) alaptőkéjű tordai üveggyár, amely számos országba exportálja termékeit.
Sikeresen értékesítették már a Terapia gyógyszergyárat – vevője a nagyobbrészt belföldi tulajdonú, ám részben amerikai és brit érdekeltségi körbe tartozó, bukaresti székhelyű Romferchim. Az új tulajdonos az adásvételi szerződésben 9 milliárd lejes befektetésre vállalt kötelezettséget. Az Ursus sörgyár (a kőbányai sörgyárat is tulajdonló) dél-afrikai társaság, a SAB kezébe került. A Flacara ruhagyárat egy Leotex nevű román-német vegyes vállalat vette meg, így Erdély-szerte már több ruhagyárat is a magáénak mondhat, s azokban külföldi megrendelésre végeztet bérmunkát. A külföldi befektetők az eladásra kínált vállalatoknak darabszám szerint ugyan csupán 20 százalékát vásárolták meg, ám az összes értékesített cég tőkeértékéből 60 százalékot mondhatnak magukénak. A főleg a nagyobb cégek iránt érdeklődő külföldiek szerepe a stratégiai vállalatok – a villamosenergia- és a gázszolgáltató társaságok – tervezett privatizációja nyomán vélhetően növekszik majd.
