A kormány fordult az Alkotmánybírósághoz az Európa Tanács Velencei Bizottságának a bírósági törvényekkel kapcsolatban megfogalmazott véleménye alapján, melyben a jogállamiság és a bírói függetlenség alkotmányos alapelvei szempontjából kérte a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, illetve a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvények több rendelkezésének vizsgálatát – közölte az Ab.
A kormány alkotmánybírósági indítványában szerepelt többek között a jogegységi eljárás, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének határozataival kapcsolatos indoklási kötelezettsége, az elnök helyettesítésének szabályai, az Országos Bírói Tanács elnöki tisztségének féléves rotációja, valamint hogy a tanács nem bíró tagjai csak szavazati jog nélkül vehetnek részt a testület ülésein. Továbbá a kormány kérte az Ab-től az OBH-elnök bírói álláshelyre kiírt pályázatok eredménytelenné nyilvánításával kapcsolatos hatáskörének, a Kúria-elnök megválasztásával kapcsolatos feltételeknek, a bírósági törvényekben sarkalatossá minősített rendelkezéseknek, a bírói kinevezések korlátozott felülvizsgálati lehetőségének, a bírók hozzájárulás nélküli kirendelésének, valamint a tisztségéből felfüggesztett bíró illetménye felének egy hónapra történő visszatartására vonatkozó rendelkezéseknek a vizsgálatát.
Az Ab keddi határozatával megsemmisítette azokat a rendelkezéseket, amelyek az alaptörvény felhatalmazásán túlterjeszkedve sarkalatossá minősítettek átmeneti, jogutódlási kérdéseket, illetve az uniós jognak való megfelelést rendező szabályokat. Ezek nem közvetlenül az új bírósági rendszer szervezetére és igazgatására, továbbá nem a bírói jogállásra és javadalmazásra vonatkoznak, hanem elsősorban az átalakítással összefüggő átmenetet rendező szabályokat tartalmaznak. A megsemmisítés következtében az érintett szabályok tartalmilag a törvények részei maradnak, mindössze sarkalatos jellegük szűnik meg – közölte az Ab.
Az Ab mulasztással előidézett alaptörvény-ellenességet állapított meg azon rendelkezések vizsgálatakor, amelyek lehetőséget adnak az OBH elnökének és a Kúria elnökének a bírói álláshelyre kiírt pályázat diszkrecionális eredménytelenné nyilvánítására, ugyanis a pályázati eljárásban nincs a jogbiztonság követelményének megfelelően szabályozva, hogy milyen esetkörökben, milyen indokok alapján lehet eredménytelennek nyilvánítani az olyan pályázatot, amelyre több érvényes és rangsorolt pályázat is időben beérkezett.
Azzal kapcsolatban, hogy az OBH elnöke a határozatait “a szükséghez képest” indokolja, az Ab alkotmányos követelményként állapította meg, hogy az OBH elnöke azokat a személyzeti jellegű intézkedéseket tartalmazó határozatait, amelyekkel szemben jogorvoslatnak van helye, köteles okszerűen, az érintett jogorvoslathoz való jogára is figyelemmel megindokolni. Ezt követeli meg a jogbiztonság alkotmányos alapelvének érvényesülését biztosító eljárási garanciák, köztük a jogorvoslathoz való jog hatékony érvényesülése.
Az Ab a Kúria elnökére vonatkozó megválasztási feltételek alkotmányossági vizsgálatát kérő indítványt visszautasította, a bírósági törvények egyéb rendelkezéseit kifogásoló indítványokat pedig érdemi vizsgálat után elutasította.
Az ügy kapcsán az Ab vizsgálta a korábbi alkotmánybírósági határozatokban foglaltak felhasználhatóságának kérdését az alaptörvény negyedik módosításával összefüggésben. Az Ab szerint az alaptörvény hatálybalépése előtti határozataiban foglalt érvek felhasználását kellő részletességgel indokolni kell. A hazai és európai alkotmányjogi fejlődés eddig megtett útja, az alkotmányjog szabályszerűségei szükségképpeni hatással vannak az alaptörvény értelmezésére. Az Ab felhasználhatja a korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az alaptörvény adott szakaszának a korábbi alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az alaptörvény egészét illető kontextuális egyezőség, az alaptörvény értelmezési szabályai és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya.
A testület meglehetősen megosztott volt e határozat meghozatalakor. A három párhuzamos indoklás – Pokol Béla, Stumpf István és Lévay Miklós – és a különvélemények részben egymástól is eltérő megfontolásokból születtek. Különvéleményt fogalmazott meg az elnökkel együtt a 15 fős Ab hét tagja: Szívós Mária, Salamon László, Balsai István, Paczolay Péter, Bragyova András, Juhász Imre és Kiss László.
