Ha számba vesszük a külföldi irodák itteni ügyvéd partnereit, akkor sokukról az derül ki: jókor voltak jó helyen. Ön készült erre a területre, vagy jött egy nagy lehetőség?
– Tudatosan kezdtem nemzetközi gazdasági ügyekkel foglalkozni. Más kérdés, hogy ehhez szerencse is kellett, hiszen a diplomám megszerzése után a nemzetközi ügyek privilégiumát magáénak tudó 16-os számú ügyvédi munkaközösséghez kerültem. Ott a nyolcvanas évek elején protekció nélkül nem volt könnyű elhelyezkedni, de én alighanem kifogtam egy szerencsés pillanatot. Ilyen indíttatás után természetes volt, hogy amikor önálló irodát alapítottunk társaimmal, akkor az üzleti életre összpontosítottunk. Az így szerzett nemzetközi kapcsolatoknak lett az eredménye a Clifford Chance-szel létrehozott iroda.
A gazdasági jogi piacot látványosan eluralták a külföldi irodák itteni partnerei. Törvényszerű volt ez a folyamat, vagy történhetett volna mindez lassabban is?
– A magyar ügyvédség nagy része kihagyott egy lehetőséget a kilencvenes évek fordulóján. Mindenki azt kereste, miként tud önállóan dolgozni, s nem azt, hogyan tud összefogni másokkal. Ebben persze az is szerepet játszott, hogy korábban a munkaközösségeket csak a jogi kötöttségek tartották egyben, így amint lehetett, sokan szabadultak ebből a kötelékből. Kevesen látták azonban, mekkora gazdasági jogi piac lesz itt, s ehhez milyen szolgáltatás kell. A külföldiek viszont tudták mindezt, s ehhez megvolt a pénzük és az elszánásuk. A vákuumban így könnyen szereztek pozíciókat.
Sokak szerint a multik úgyis az ismert partnereik itteni leágazásait választották vol-na a nevenincs magyarokkal szemben.
– A külföldi irodák jó részét inkább az állami megbízások, a nagy privatizációk lehetősége hozta ide. Ezekért eséllyel indulhattak volna erős magyar irodák is, ehhez azonban összefogásra lett volna szükség, amire csak kevesen voltak képesek.
A magyar ügyvédek közül akad, aki úgy látja: nem voltak versenyhelyzetben, hiszen a külföldiek azonnal megkapták a jobb megbízásokat.
– Kezdetben valóban sok ügyvéd érkezett külföldről a felálló irodákhoz; odahaza ugyan nem ők jelentették az extrakategóriát, s nem ismerték az itteni jogviszonyokat sem, viszont tudták, miként kell végrehajtani egy vállalat jogi átvilágítását, adásvételét. A kilencvenes évek elején a megbízók is gyakorta mondták: „csináljuk úgy, mint Amerikában, ha pedig ez a magyar jogszabályokba nem fér bele, akkor majd kiszerződünk a törvénykönyvből”. Az évtized közepétől azonban felkészültebbek lettek a befektetők, a multiknál több lett a honi vezető, így bizonyos munkákat egyre kevésbé lehetett jó magyar ügyvédek bevonása nélkül megcsinálni.
A nemzetközi irodáknál még ma is igen eltérő a magyar és külföldi ügyvédek aránya. Mi ennek a magyarázata?
– Vannak ugyan különbségek, de általában elmondható, hogy a magyarok fokozatosan előtérbe kerültek. Az ügyvédi hálózatok is igyekeznek helyivé válni, akárcsak az idetelepült multik. Az irodáknál ez a folyamat talán azért lassúbb, mert itt jobban őrzik az alapítói kultúrát, s nagyobb a félelem attól, hogy meglazulhatnak a közös szálak. Akadnak azonban olyanok is, amelyek eleve aktív helyi részvétellel jöttek létre, s amelyik nem ezt tette, az is fokozatosan bevon ittenieket a partnerei körébe. Sokan pedig bezártak azok közül, akik nem „magyarosítottak” időben.
Állhatják-e tartósan a versenyt a nagyobb hálózatokkal a függetlenek?
– Nemzetközi együttműködés nélkül ma nem lehet megkapaszkodni a legnagyobbak között. Ennek persze nem egyedüli útja a nagy hálózathoz való csatlakozás; nálunk is van arra példa, hogy irodák e nélkül is szépen fejlődnek. A világtendencia azonban az ügyvédi piac koncentrációja. Ma ugyan ennek még azt a fázisát éljük, amikor az egyes hálózatok egyre jobban növekednek, de szerintem egy transzatlanti egyesülés megindíthatja a fúziós hullámot is. Az angol és amerikai irodák tartoznak azonos súlycsoportba, hozzájuk képest a kontinens hálózatai kicsik. A mi hálózatunk, a Clifford Chance londoni irodájában például 1200 ügyvéd dolgozik.
A külföldről érkező cégvezetőknek nyilván nem meglepő egy nagy üzlet ügyvédi költsége, aki viszont a helyi viszonyokhoz szokott, annak mellbevágó lehet a vezető irodák szolgáltatásának díja. Változott ez a megítélés az utóbbi években?
– Itt még ma is újdonságnak számít, hogy egy tranzakción tíz ügyvéd is dolgozhat egyszerre. A brókerek közreműködését már természetesnek veszik, ám nehezen értik meg, mi kerül annyiba a jogi előkészítésen, miért dolgoznak rajta olyan hosszú ideig olyan sokan. Ha végül igénybe is veszik az iroda speciális szolgáltatásait, nincsenek meggyőződve annak szükségességéről. Maximum belátják: ezt követelik meg tőlük. Márpedig az elmúlt időszak cégbukásainak okai között is fellelhető a nem megfelelő jogi háttérmunka. Arra már itt sem lehet üzletet alapozni, hogy az ügyvéd nézze meg a jogszabályt, és találja ki, miként lehet másképpen csinálni. Tudomásul kell végre venniük a magyar cégeknek is: számviteli és jogi átláthatóság nélkül tartósan nem lesznek életképesek.
Köves Péter 38 éves, 1983-ban az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát, summa cum laude kitüntetéssel. Ezt követően ügyvédként dolgozott a budapesti 16-os számú munkaközösségben. 1991-ben megalakította a Köves&Társai Ügyvédi Irodát, amely elsősorban gazdasági és üzleti jogra szakosodott. 1993-ban a londoni központú Clifford Chance – amely Európa legnagyobb ügyvédi irodája, s jelentős ázsiai és amerikai hálózata is van – közös irodát hozott létre velük. Köves Péter 1995 óta a Clifford Chance nemzetközi üzlettársa; a legnagyobb nemzetközi ügyvédi szervezet, az IBA Kelet-Európai Fórumának társelnöke.
