Két nagy elemzői értelmezés bontakozik ki a görögországi – illetve általában a mediterrán – országok eladósodottsága kapcsán, s az annak nyomán föllépő heves piaci reakciók, illetve az euró gyengülése láttán.
malacok
Portugal, Italy, Greece, Spain – azaz Portugália, Olaszország, Görögország kezdőbetűinek összeolvasásával – PIGS – kapjuk a malac szót, amely alatt a dél-európai országokat értjük. Ehhez mostanság olyan pejoratív jelentés is társul, hogy laza költségvetési fegyelemmel rendelkező országok, amelyeknek finanszírozása miatt aggódni kell.
Az egyik történet szerint egyszerűen felerősödtek a jogos befektetői aggodalmak, míg a másik elképzelés szerint tulajdonképpen semmi másról, mint spekulációról van szó, és nem a valós gazdasági folyamatok tükröződését látjuk a pénzügyi piacokon. A két szélsőség között a vélemények széles spektrumát találjuk.
Az utóbbi értelmezéshez húzók szerint a nagy befektetési bankok most éppen a dél-európai országok eladósodottságának sztoriját próbálják eladni a befektetőiknek.
Ami annál is pikánsabb, hiszen a nemzetközi sajtó vezető hírekben számolt be arról, hogy az egyik nagy befektetési bank – a Goldman Sachs – olyan módszerekkel segített a görög államnak kozmetikázni az államadósságuk számait az eurózónába belépésük előtt, mint amilyet a másodlagos jelzálogkölcsönöknél használt. A görög kormány szerint persze mindez legális volt.
racionalitás és irraconalitás
Számos elméletet találhatunk a tőzsdék, illetve a néhány tekintetben a tőzsdékhez hasonlóan működő devizapiacok működésére. A hatékony piacok elmélete szerint a tőzsdei árfolyamok minden pillanatban tükrözik a cégek aktuális értékét, legalábbis az adott pillanatban elérhető információk alapján.
Mások szerint viszont a tőzsdék működésében – illetve a spekulációkra ugyancsak lehetőséget adó devizapiacokon – fontos szerepet játszanak a pszichológiai, hangulati elemek is. Ha pedig így van, akkor teljesen irreális árazások alakulhatnak ki. Az irracionálisan döntők tömegéhez is érdemes lehet csatlakozni, amíg a trend tart, csak éppen jól kell eltalálni a kiszállás időpontját – vélik a hatékony piacok elméletére kevésbé fogékonyak.
Annyi biztos, Görögországnál meg lehet találni azokat az alapokat, amelyekre fölépíthető olyan történet, amitől kirázza a hideg a befektetőket – s Görögország kapcsán „jött divatba” „pigs”-ekről, disznókról beszélni, azaz Portugáliáról, Olaszországról, Görögországról, Spanyolországról, mint laza költségvetési politikát folytató országokról.
Nincs saját devizájuk a „malacoknak”
Sárdi Bence londoni elemző az fn.hu kérdésére úgy vélte, azért figyelt föl a piac Dél-Európa gyengeségére, mert a – talán Olaszországot kivéve – hagyományosan magas államadóssággal és gyenge reálgazdasággal rendelkező államokat érzékenyen érintette a válság, annál is inkább, mivel nem tudtak devizaleértekelődéssel védekezni, mint a kelet-európai országok, köztük Magyarország. A londoni elemző szerint a nagy házak közreműködése a probléma leplezésében valószínűleg nettó pozíciójukból ered, amellyel csökkenteni próbálták a veszteségeiket.
Az ugyancsak eladósodott Nagy-Britanniát és főleg az Egyesült Államokat illetően a reálgazdaságuk ereje és a saját deviza jelentik a fő különbséget Dél-Európával szemben – válaszolta Sárdi kérdésünkre.
Választások után magasra ugró hiánycél
A görög válság esetében semmi másról nincs szó, mint politikáról – derült ki Fokasz Nikosz, az ELTE Szociológiai Intézet tanszékvezetőjének a Magyar Külügyi Intézetben napokban tartott előadásából. A professzor felidézte, hogy közvetlenül a görög választások előtt 2010-re a kormány még 5,9 százalékos hiányt várt, az IMF pedig figyelmeztetett, hogy lehet, a hiány 6,4 százalék lesz.
A választások után nem sokkal viszont 10, majd 12,5 százalékos hiányról kezdtek beszélni, s ez a szám tulajdonképpen – egyre lassuló mértékben ugyan – de azóta is nő.
Füllentés, hazugság, statisztika
A professzor kifejtette, hogy a statisztikák kozmetikázása nem egyenlő a csalással, hiszen döntéseket kell hozni: mit, mikor számolnak el. De ha a döntések mindig egy irányba mutatnak, akkor azzal már látványos hatást lehet gyakorolni. Fokasz szerint a görög hiányszámok jelenleg fölfelé kozmetikázottak, hiszen a mostani kormányzat abban érdekelt, hogy rámutasson a korábbi kormány felelősségére. Ráadásul mindemellett, amit elszámolnak 2010-ben, azt már nem kell elszámolni 2011-ben, így automatikusan hiánycsökkenést lehet elérni – magyarázta a statisztika módszerek kreatív használatában rejlő lehetőségeket Fokasz.
Mindennek azonban rossz az akusztikája a pénzügyi befektetők körében, különösen, hogy a görögöknél ehhez olyan politika társul, ami úgy szeretne hiánycsökkenést elérni, hogy csak minimálisan hajlandó csökkenteni az állami kiadásokat.
Mi, magyarok viszont akár elégedetten dőlhetünk hátra, hogy végre nem Magyarország szerepel a világsajtóban, mint az unió leggyengébb láncszeme. Az örömünk azonban akár korainak is bizonyulhat. Egyrészt még jelennek meg olyan listák, amelyek szerint Magyarország még mindig dobogós helyen áll, ha a pénzügyi törékenységet tekintjük. Ami még akkor is nyugtalanító, ha ezek a listák nem is feltétlenül véresen komolyan veendők.
Követhetjük a görög példát
Másrészt –az ellenzék jelenlegi kommunikációja alapján – hazákban is számítani lehet arra, hogy a hivatalos hiánycélszámaink szépen megugranak majd a választások után, akárcsak Görögországban. Abban azért talán bízhatunk, hogy ez nem fogja meglepni a befektetőket, hiszen Varga Mihály ilyen típusú nyilatkozataival már találkozhattak a világsajtóban. Sőt, a jegybank is fölhívta korábban a figyelmet, hogy van az államadósságnak olyan rejtett része (állami vállalatok tartozásai, stb.), amelyet nyílttá téve jelentősen megugorhat a hiány (akár a GDP 2,7 százalékával, mint azt leírják a tavaly novemberi inflációs jelentésben).
Görögország esetében ilyen típusú választások előtti ellenzéki nyilatkozatok nem történtek – mondta Fokasz az fn.hu kérdésére.
Tehát a hivatalosan mondott hiánycél durva idei túllépésének már be kellett árazódnia a forintárfolyamba, nem fog meglepetést, s ezáltal törést okozni fizetőeszközünk árfolyamában – legalábbis ha a piacok eléggé racionálisan viselkednek.
