Boldog békeidők. Amikor a téli hónapokban még az áfacsökkentés melege bizsergette a választópolgár szívét, meg a pártok egymásra licitáló adó- és járulékcsökkentési ígéretei… Valahol távol a horizonton ugyan már dörgött és villámlott, de a javíthatatlan optimisták még bíztak abban, hogy nem ér el minket a vihar. Meglepő módon ők voltak többségben. Akármennyire mélabúra hajlónak festik is le a magyar karaktert, a jelek szerint a polgárok kétharmada még mindig hisz a tündérmesék aktualizált változatában, a választási ígéretekben. Legalábbis a Gallup júliusi felmérése szerint a lakosság közel háromnegyede másra számított a választás előtti fogadkozások alapján, mint amilyen csomaggal a kormány előállt. Három válaszadóból kettőt meglepett a bejelentett megszorítások mértéke.
Hízelgő szám
Igaz is, miért ne bizakodhattak volna, amikor a magyar gazdaság pillanatnyi statisztikai állapota nem tűnt olyan rossznak, mint amilyennek a kilátásait a politikai hangzavartól magukat függetleníteni próbáló közgazdászok előrevetítették? A Figyelő Gazdasági Kockázati Indexének, az EcoRisknek az állása az első negyedévi adatok alapján például kifejezetten hízelgő. A százas skálán minél magasabb a mutató, annál kisebb a kockázat, márpedig a legutóbbi, 57,4-es értéknél utoljára öt és fél éve, 2000 harmadik negyedévében állt jobban az index. Még két és fél pont, és Magyarország az EcoRisk alapján becsúszna az alacsony kockázatú országok kategóriájába.
Ám ez az, ami az idén nagy valószínűséggel nem fog megtörténni. Jól látszik ez, ha a számok mögé nézünk. Rég volt ugyanis olyan kedvező a külső környezet, mint az idei első három hónapban, csökkentve a költségvetési hazardírozás kockázatait (az EcoRisk összetevőit lásd a keretben). A konjunktúraindex negyedik negyedéve folyamatosan javult, 2006 első negyedévében 68 pontra, kétéves csúcsára emelkedett. „A 60 feletti érték egyben azt is jelenti, hogy a magyar reálgazdaság az alacsony kockázati kategóriába került a konjunktúra szempontjából” – értelmezi a mutatót Török Zoltán, a Raiffeisen Bank Zrt. vezető elemzője, aki Bartha Attilával, a Kopint-Datorg tudományos tanácsadójával és Duronelly Péterrel, a Budapest Alapkezelő Zrt. Befektetési vezetőjével dolgozza ki több mint három éve az EcoRisket.
A javulás azonban alapvetően a rendkívül kedvező külgazdasági környezetnek köszönhető. Magyarország legfontosabb exportpiacain határozott gazdasági élénkülés tapasztalható, a mérvadó német IFO index például az 1990-es német újraegyesülés óta nem látott rekordmagasságba emelkedett. Javarészt az exportpiacokon tapasztalható keresletélénkülésnek köszönhető az is, hogy a hazai feldolgozóipari alindex is jókora javulást tudott felmutatni: ez a mutató az alacsony kockázati kategóriába került. A konjunktúraindex másik két összetevője (kiskereskedelmi forgalom; gépberuházások) viszont már stagnált, s különösen a gépberuházások tartósan alacsony növekedési szintje adhat okot aggodalomra.
Ha pedig az EcoRisk többi összetevőjét is szemügyre vesszük, azt tapasztaljuk, hogy a javuló külső feltételek ellenére is erős maradt az egyensúlyi (39,6 pont), és közepes a munkapiaci kockázat(55,1 pont), miközben enyhén rosszabbodott a pénzügyi rizikó (a mutató 71,5 pontról 70,9-re esett vissza). „Jól látszik, hogy 2005 utolsó negyedétől a fiskális politikában hagyták a lovakat elszabadulni: az államháztartási kockázat részindexe 31,9 pontra süllyedt” – emeli ki Bartha Attila. Ráadásul nem javult közben a lakosság megtakarítási hajlandósága, és nem csökkent érdemben a folyó fizetési mérleg GDP-arányos hiánya sem. Az, hogy az amúgy is magas egyensúlyi kockázat legalább stagnált és nem romlott, az erőteljes működőtőke-befektetéseknek tulajdonítható.
A munkapiacon közben ellentmondásos folyamatok tartották az indexet a közepes tartományban: a munkanélküliség ugyan nőtt, de valamicskét javult az aktivitási ráta is, és a versenyszférában, illetve a költségvetési szektorban alkalmazottak aránya ugyancsak kedvező irányban mozdult el. Bartha hangsúlyozza, hogy fajlagos munkaköltség alapon érzékelhetően javult Magyarország versenyképessége fő külgazdasági partnereinkhez képest.
Alacsony kamatok
A negyedév végére valamelyest gyengült a forint és emelkedőben volt a kamatszint. Ám, mint Duronelly Péter megjegyzi, továbbra is érvényes volt még, hogy a gazdaság egyensúlyi kockázatai (a kedvező külső tőkepiaci környezetnek köszönhetően) nem tükröződtek a pénzügyi alindexben. A mérsékelt rizikó elsősorban a jegybank által alacsonyan tartott rövid kamatoknak volt köszönhető.
Az EcoRisk tehát tükrözi mindazt, amit az elemzők az év elején Kasszandra módjára hajtogattak, hogy a közvélemény mégis inkább a politikának higgyen: a rendkívül kedvező külső gazdasági környezet teremtette lehetőségeket nem, illetve csak részben aknázta ki a magyar gazdaság. Ha a globális kockázatok nőnek, s a világgazdasági konjunktúra lelohad, lesz majd nemulass – jósolják kutatóink. Alighanem átmeneti maradhat csak az alacsony közeli kockázati állapot a magyar reálgazdaságban. A külső környezet esetleges romlása és a (megszorítások miatt várhatóan) visszaeső belső kereslet együttes hatása visszavetheti a gazdaság fejlődési ütemét. Sovány elégtétel, hogy ennek ma már a kormányzati előrejelzések sem mondanak ellent. Az EcoRisk előreláthatólag még a második negyedévben is csúcs közelében tanyázik, de ahogy Török Zoltán mondja: előbb-utóbb zuhanás következik, érdemes becsatolni az öveket.
