– Múlt hét óta ismertek a Gyurcsány-csomag részletei: gáz- és áramáremelés, növekvő adóterhek nemcsak a lakosság, de a vállalkozások felé is, és a már eddig is ismert olcsóbb állam elve. Ön is részt vesz az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésein, és bírálta a kiigazítás elemeit. Mivel ért egyet és mivel nem?
– Felelős politikusok és gazdasági szakemberek számára nem volt kérdés, hogy reformok kellenek. A jelenlegi költségvetési hiány elképesztő, és az is biztos, hogy a koalíció az elmúlt négyéves tevékenysége okán nem érdemelte meg a választási győzelmet. A választásokat Gyurcsány Ferenc nyerte meg – furcsa kimondani ezt egy többpártrendszerben -, ezért most a miniszterelnök vállát nyomja minden teher. Rajta látszik, hogy nagyon elszánt, az elképzelései mégis több ponton látszatreformnak hatnak. A cégek adóterhei Magyarországon már most is magasabbak, mint a környező országokban. Ennek további emelésével a régiós és az unióbeli versenyképességünket veszélyeztetik. Egyetértek azzal, hogy a költségvetés konszolidációjához a többet keresőknek többel is kell hozzájárulniuk, mivel van egy széles réteg, amelynek tagjai erre nem képesek, sok a szegény ember. A bérek helyzete jelen pillanatban is katasztrofális. Ma annak az összegnek, amit egy munkavállalóra költ egy cég, mindössze egyharmadát viszi haza a dolgozó, a többi járulékköltség és adó. Így el fogjuk veszíteni a magyar munkaerőt. A reformra szükség van, de ennél sokkal fontosabb lenne, hogy ne csak egy-két évre lássunk előre, hanem legalább négy-öt esztendőre. A végcél az, hogy az emberek és a vállalkozók adóterhelése versenyképes legyen a régióban.
– De az sem járja, hogy egy tátongó lyukkal a költségvetésen csökkenjenek az adóterhek. Úgy tűnik, ezt a békát most le kell nyelni.
– Az unióban hamarosan két dolgozóra jut majd egy nyugdíjas; hihetetlen demográfiai problémák előtt állnak az országok. Most még nem mindenki nyitotta meg a munkaerőpiacát, de ne csodálkozzunk majd, amikor eljön az idő, hogy az unió meg akarja szerezni a munkaerőt – mindegy, hogy honnan. Ezért az egyes számú prioritás, hogy minél előbb felzárkóztassuk a béreket. Ennek van egy nagyon egyszerű formája: olcsóbb állam kell hozzá.
– Ha minden igaz, olcsóbb állam lesz, de amit megspórolnak, nem a bérekre költik, jövőre még reálbércsökkenés is kinéz. Viszont magasabb lesz az egészségügyi hozzájárulás, nő az egyszerűsített vállalkozási adó, bevezetik a kamatadót és árfolyamnyereség-adót, a szolidaritási adót, és emelkedni fognak a járulékterhek. Jó a kombináció?
– Többször nyilatkoztam 2003-ban, hogy az akkori miniszterelnök felelőtlen döntései miatt vészhelyzetben van az ország. Hitelekből történt jövedelemnövelés, támogatásosztogatás. A hiteleket pedig fejlesztésekre kellett volna fordítani. A következmény az, hogy most nincs jó kombináció. Konszolidáció van. A rendszerváltással csak jogilag mentünk át a polgári társadalomba, tartalmilag nem. A túlzottan gondoskodó szocialista állam megmaradt. Szolidaritási alapot kell létrehozni a valóban rászorulóknak, de nem gondolom, hogy szociális vagy munkanélküli-segélyt kellene adni jól megtermett, izmos, egészséges fiatalembereknek, akik hajléktalanújságot árulnak. Aki tud, az dolgozzon, vagy képezze át magát – ezt kell az államnak segítenie. Az európai színvonalú polgári társadalomért dolgozni kell. Lehet, hogy ma egy franciának kevesebbet kell dolgoznia ezért, de amikor ők is azon a színvonalon voltak, mint mi, akkor ők is sokkal többet dolgoztak. Az unió nem fog megajándékozni senkit, egyik országot sem.
– Nemrég tért haza a világ legjobb üzletemberének díjátadásáról Monte Carlóból, ahol Magyarországot képviselte, és ahol az összegyűltek többek között Közép-Európa felzárkózási lehetőségeiről is tárgyaltak (Figyelő, 2006/24. szám). Több neves gazdasági szakember is próbálta eloszlatni azt a hiedelmet, hogy a régióban addig nem lehet megbízni, amíg nem csatlakozik az eurózónához. Valóban ennyire fontos nekünk az euró?
– Amikor óriási vita volt a jegybank és a pénzügyi tárca között 240 forintos eurónál, akkor a mellett voltam, hogy nem kell korrigálni. Ha maradt volna 260-270 forint az euró, a gazdasági fejlődés sokkal dinamikusabb lett volna. Egy év alatt 8 százalékot javítottak rajta, ami meghaladta az átlag ipari nyereséget. A nagyon erős árfolyam azonban megöli a fejlődést, a foglalkoztatást. Ma csak azért vagyok az eurózóna mellett – nem jó szívvel -, mert nem lehet tovább halogatni a reformokat. Úgy kell előkészíteni az országot, hogy bármikor csatlakozhasson a közös valutához.
– Az Ernst and Young évente megválasztja a világ legjobb üzletemberét. Az idén az elbírálási szempontok között nagyobb hangsúllyal szerepelt a társadalmi felelősségvállalás. Átvehetik a gondoskodó állam szerepét a vállalkozások?
– A vállalatok elsőszámú felelőssége, hogy a munkaerőt jól hasznosítsák. E mellett külön érdem, ha jótékonykodásra is fordítanak, de csak úgy tehetik, ha az nem veszélyezteti a versenyképességüket, hiszen akkor már nem tudják szolgálni a gazdaságot. A magánvagyon az más. Éppen ezért én elsősorban a magánvagyonomból adakozom, leginkább a szegényeket, az oktatást és a kultúrát támogatva. (2005-ben a Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány az év egyéni adományozójának választotta Demján Sándort – A Szerk.) Ebből az oktatást emelném ki, amely területet szívesen láttam volna a reformok között. Ha 30 százalékkal többen jelentkeznek pszichológusnak, mint mérnöknek, akkor ez az ország beteg, és tényleg sok pszichológus kell hozzá. Ráadásul 30 éves korig lehet tanulni, diplomát szerezni, amit egy nagyon gazdag ország sem engedhet meg magának. És 53 év az átlag nyugdíjba vonulási kor, így vannak, akik mindössze 23 évet dolgoznak.
– Esélyesként indult a versenyen, és az idén a fókuszban is Közép-Európa állt. Nem várta a győzelmet?
– Ezt inkább hátránynak tartottam, hiszen nyilván mindenki figyelt arra is, nehogy csak azért győzzön valaki, mert Közép-Európából jött. Ahogy az impozáns üzleti eredményekkel érkező indiai jelöltnek is hátrány volt, hogy indiai volt a zsűri elnöke. De az is igaz, minden megtörténhetett volna.
– A megszorítások egyik területe a közigazgatás, és felmerült egy kormányzati negyed kialakítása, ezzel együtt a meglévő épületek értékesítése is. Ha tényleg lesz kormányzati negyed, a TriGránit pályázna a megvalósítására?
– Bár a feltételeket nem ismerjük, szívesen pályázunk, ha lesz tender.
Védőbeszéd
Hét elég kemény érvem van arra, miért kell különösen odafigyelni Közép- és Kelet-Európára – kezdte beszédét Monte Carlóban a világ legjobb üzletembere kiválasztásával egybekötött Ernst and Young konferencián Daniel Thorniley, az Economist Group elnökhelyettese. A cégcsoport bécsi irodájában dolgozó szakember szerint a GDP, a valuta, a politikai helyzet, az uniós tagság, az infláció mértéke, a bankszektor, illetve a régió kis- és közepes vállalkozásainak helyzete egyenként és együttesen is bizonyítja a térség országainak politikai és gazdasági stabilitását. Természetesen e régió államainak is van még bőven min javítaniuk, de több nagy európai országnál gyorsabban fejlődnek. Mindez – miként Thorniley a Figyelőnek elmondta – azt bizonyítja, hogy alaptalanok a félelmek, amelyek a régióval szemben még mindig élnek. Hozzátette, számos multinacionális cég már fel is ismerte a térség üzleti lehetőségeit. A szakember óvott attól is, hogy mindenki azt lesse: ezek az államok mikor lépnek be végre az eurózónába, mert szerinte a közös fizetőeszköz nélkül is stabilak a közép- és kelet-európai valuták. Persze van határideje az euró bevezetésének, az Economist Group elnökhelyettese szerint ez 2010 és 2012 közé tehető. Magyarország – elsősorban a még mindig magas költségvetési hiány miatt – reálisan csak a végső határidőre tud csatlakozni, ugyanakkor Daniel Thorniley hangsúlyozta, hogy az ország dicséretes eredményeket ért el az infláció visszaszorításában. A készülő költségvetési reformokról a brit elemző annyit mondott: ez azt üzeni a befektetőknek, hogy a kormány nem nézi tétlenül a hiány folyamatos növekedését.
