– Egy minapi fórumon azt mondta: 15 és 18 százalék közé teszi az MDF választási szereplését. Mit tud, amit mi még nem? – Így terjednek a legendák.
– Egy szóval sem mondtam ilyet. Arról volt szó, hogy kétnapos utam során rengeteg olyan emberrel találkoztam, akik – mint mondták – nagyon szurkolnak nekünk. Erre reagáltam viccesen: ha mindenki ránk szavaz, aki most nekünk szurkol, akkor 16-18 százalékot is elérünk.
– Visszatérve a realitáshoz, mi lehet az a „csodaszer”, amelynek segítségével az MDF átugorhatja a parlamenti küszöböt?
– A Normális Magyarországért program és az MDF józan politikája. Meg persze a kampánya. Az elmúlt négy-öt évben az MDF mindig felülmúlta a közvélemény-kutatók jóslatait. Látni kell, a szavazóink harmada eltitkolja pártszimpátiáját. Várjuk meg a választás éjszakáját: az MDF a következő ciklusban is ott lesz a parlamentben.
– Párttársaihoz hasonlóan Ön is viseli a „tiszta kezek” jelvényt, mert az MDF-kampány első számú üzenete a korrupció elleni harc. Valóban olyan mértékben lenne fertőzött az ország, hogy az elnyert pályázatok és beruházások után 10-30 százaléknyi összeget már „szokás” visszafolyatni?
– Ez nem légből kapott adat. A Gallup és a GFK Hungária felmérései szerint a vállalkozók kétharmada vélekedik úgy, hogy a korrupció mértéke már akadályozza a szabad versenyt. Két héttel ezelőtt jártak a pártelnökök az Amerikai Kereskedelmi Kamaránál, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamaránál, valamint a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségénél, és ez alkalmakkor is azt hallottuk: a nagy állami pályázatoknál gyakran találkoznak azzal a jelzéssel, hogy csak akkor szerepelhetnek, ha valakinek valamennyit visszajuttatnak. Miközben a bírósági eljárásokban 0,1 százaléknyi az ítélettel záródó korrupciós ügyek aránya. Nagy a látencia, nyilván négyszemközt zajlik az interakció. Mindez nagyon sokba kerül az államnak, az adófizetőknek is: minimálisan 100 milliárd forint mozog a korrupciós ügyletekben.
– Hogyan számolták ezt ki?
– A nagyberuházások értékének 5-10-15 százalékát vettük, noha néhol már valójában 30 százalékról hallani. Ezért hirdettük meg a Tiszta Kezek programot.
– Létrehoznák a Tiszta Kezek Hivatalát, csak az nem világos, hogy ez egy új nyomozó hatóság, netán igazságszolgáltató intézmény, esetleg társadalmi kontrollt ellátó civil szervezet lenne-e.
– A Gazdasági Versenyhivatalhoz hasonló jogállású hatóság lenne. Olyan speciális jogkörrel rendelkező hivatal, amely a tényállás felderítésében, a bizonyítékok felkutatásában, az összefüggések megkeresésében bírna speciális jogkörrel. Olyan hivatal, amely előtt nem maradhat zárt ajtó.
– Miért kell egy új intézmény?
– Egy példát mondok: a versenyhivatal komoly munkát végez, s ontja a határozatokat, amelyekben megállapítja, hol, milyen kartellezés történt, egyesek hogyan szorítják ki a versenytársakat, s olykor többmilliárdos bírságot is kiszab. De ezután sem az ügyészség, sem az Állami Számvevőszék nem vizsgálja például a pályáztató, a kiíró felelősségét. Azt a jogi, gazdasági környezetet kellene megvizsgálni, amely lehetővé teszi, hogy súlyos törvény- vagy szabálysértésért megbírságolt cégek akár másnap újra pályázzanak.
– Ez a rendszer nyilván azért működik ilyen olajozottan, mert a pártoknak szükségük van rejtett pénzforrásokra. A pártfinanszírozás jelenlegi állapotát Önök gyakorta ostorozták, de mit tennének a helyzet megtisztítása érdekében?
– A 70-30 százalék gyakorlatáról (a kormányoldal és az ellenzék vezető pártjai állítólag hagyományosan ilyen arányban részesülnek az állami nagyberuházások „visszafolyató rendszeréből” – a szerk.) egy tényfeltáró, Pulitzer Emlékdíjjal elismert riportkönyvben olvastam először. Nemrég egy tévéműsorban Bokros Lajos kifejtette: azért építik nálunk Európa legdrágább autópályáit, mert ez tartalmazza néhány párt finanszírozását. Ez rettenetesen szomorú. Elkönyveljük, hogy ez elkerülhetetlen, csak mert bizonyos pártoknak szükségük van pártfinanszírozásra…
– Úgy tűnik, mindegyik pártnak szüksége van rá…
– Mérhetetlenül cinikus álláspont. Ezek a pártok jogalkotók, belenyúlnak mások életébe: családjogi törvénnyel, büntető törvénykönyvvel, adótörvénnyel, és egyébként szankcionálják a jogsértést, az ügyeskedést, a becstelenséget. Miközben magukkal szemben megengedőek. Kettős mércét alkalmaznak! Félszemű a demokráciánk…
– Mi a megoldás?
– Betartani a törvényt. Szerintem lehetne 386 millióból is kampányolni. De ha egyesek nem tartják be a törvényt, s 5 milliárdból kampányolnak, akkor a szabálykövető párt tizedannyiból nehezen tudja akár a legjobb politikai programját is megismertetni a választókkal. Nem a 386 millióval van a probléma, hanem azzal, aki 3-5 milliárdot tud és akar elkölteni a kampányban.
– Eszerint nem osztja azt a nézetet, hogy a többszörösére kellene emelni a pártoknak juttatott költségvetési összeget?
– Ezen is el lehet gondolkodni. De a mai helyzet másról szól: nem a törvényes, hanem a törvényen kívüli helyzettel van baj. Nem érdeke a két nagy pártnak ezen válto ztatni, mert olyan kivételezett helyzetben vannak, amelyet törvényes úton soha nem tudnának elérni.
– Az MDF minden nyugdíjat egyformán 15 ezer forinttal megemelne. Hol van ebben az igazságosság?
– Az MDF már az európai parlamenti választások idején javasolta, hogy ne egyszeri juttatásként, hanem a havi nyugdíjba beépítve érjünk el nyugdíjemelést, részben a csatlakozás utáni bizonytalanság ellensúlyozására. Ma egy ilyen emelés azért lenne igazságos, mert az alacsony nyugdíjaknál jelentős, 20-30 százalékos, a magasabbak esetében mindössze 10 százalék alatti mértékű emelésnek bizonyulna.
– Miközben állandóan a szükségszerű megszorításokról hallunk, egy ilyen kiadási tételt mivel lehet ellensúlyozni?
– A korrupció elleni következetes fellépés eredményeképpen több tíz- vagy százmilliárdot lehetne megtakarítani a költségvetésből; akár a közbeszerzési törvény módosításával, akár azzal a javaslatunkkal, hogy egy központi közbeszerzési hivatalra lenne szükség a sok ezer fejezetgazda helyett. Egyébként ez is komoly megtakarítással járna. De takarékossági programot is meg kell valósítani. Mellesleg a nyugdíjemelésre fordított összeg – évente mintegy 300-350 milliárd – egy része megtérül adók és áfa formájában, így az éves kiadás összegét 200-250 milliárdra tesszük. A Normális Magyarországért program futamideje négy év. Az első időszakban a költségvetési hiányt kell csökkenteni, s csak a ciklus második felében lehet emelni a nyugdíjakat.
– Másik ötletük, hogy az állami vállalatok tulajdonrészének 10 százalékát kivinnék a tőzsdére. Mit vár ettől?
– Átláthatóságot. Az állami cégek átlátható, gazdaságilag racionális működését, ami ma nem létezik. A mindenkori kormányok kifizetőhelyeként működnek, veszteséget halmoznak fel, amelyet aztán az adófizetőknek kell állniuk. Úgy vélem, pusztán az átláthatóság arra ösztönözheti az állami cégeket, hogy tisztességesen és eredményesen működjenek. Olyan cégekről beszélünk, mint a Szerencsejáték Rt., az MVM, a Magyar Posta vagy a Concordia Közraktár Rt.
– Az MDF nemtelen eszközökkel való kiszorítását bizonyító 27 ügyet helyeztek letétbe ügyvédnél. Mi a cél ezekkel: előveszik a választások után?
– Egyszerűen csak nem szerettük volna, ha a kampány botrányokról szólna, és a hangzavarban nem tudnánk a lényegről beszélni: a 18 százalékos adóról, az örökösödési illeték eltörléséről, a Normális Magyarországért programról. De leginkább arról, hogy miképpen tudunk kilábalni a jelenlegi gazdasági helyzetből, és hogyan leszünk képesek 2007. január elsejétől valóban részesedni az unió költségvetéséből.