A Rózsa neve vagy a Da Vinci-kód második része például játszódhat egy több ezer méteres hegyek közti kis kanyonban megbúvó VI. századi örmény kolostor pincéjében. A kereszténység titkos eredetét – ezúttal a 301-ben alapított örmény apostoli egyház kebelében – az örmény ábécével írt ezeréves kódexek közt nyomozná Tom Hanks. Ha ufók (avagy terroristák, netán robotok) támadnák meg az emberi civilizációt, a khndzoreski barlanglakásokba vonulhatna vissza a maradék lakosság.
Fotó: a szerző
A természet formázta bizarr sziklaoszlopok tövében megbúvó, ember által boltívesre faragott üregek évszázadokig adtak otthont egy falunak. A menedékhely, ahova a kilencvenes évek elején az Azerbajdzsánnal vívott háború alatt visszatértek a lakosok, bármilyen kataklizma esetén bevethető látványos képkockákon. Ugyanebben a háborúban az örmények által elpusztított azeri város, Agdam több tízezer romba dőlt háza hiteles helyszín háborús filmekhez. A romok közül előugorhat a sötétben bujkáló, a Szovjetunió visszaállításáért harcoló KGB-ügynök éppúgy, mint maga Lara Croft egy gépfegyverrel. (Rossz hír a szerepet megformáló Angelina Jolie-nak, hogy sajnos nem lehet gyereket örökbe fogadni – a hazaszerető hatóságok ügyelnek rá, hogy az árvák csak örmény szülőkhöz kerüljenek.)
Nemcsak hollywoodi filmek vannak a világon? Semmi gond. Eric Rohmer következő opuszában a több ezer jereváni kávézó és park valamelyikében vitathatnák meg az úgyis egész nap ott korzózó, manökenkülsejű fiatalok a „vele vagy nélküle” örök kérdését, ami itt kolorlokálként kiegészül az „itthon vagy emigrációban” témakörrel. Az építkezés közben félbehagyott, enyészetnek induló szovjetkori gyárak, rozsdásodó daruval, vagy az egykor baráti szomszédos köztársaságokba menő, ma felszedett vonatsínek pedig az Álombrigád folytatásáért kiáltanak.
De nem vagyok rendező, így csak a saját road movie-mat forgatom le Örményországban, valódi élmények alapján, fejben. A legjobb kockái? Kelet-európai old-timerek az utakon, amelyek türelmesen megvárják, amíg a sztrádán elvonul a birkanyáj. Taxisofőrök, akik babonásan irtóznak a biztonsági övtől, viszont meghívnak minket, utasokat ebédre, és életre-halálra megsértődnek, ha nem vodkázunk velük. (Nem, ez nem egy Kusturica-film…) A fiatal vállalkozó, aki szívességből elvisz a következő városig, ám végül lemondja az aznapi programját (a GDP várhat) és megnézi velünk a nevezetességeket, este pedig már mint régi barátok válunk el. Jereván, ahol minden férfi fekete hosszúnadrágot visel, és minden nő, minden alkalomra tűsarkút, elegáns ruhát, sminket és gondos kézzel igazított frizurát. (Legalább Rohmer megspórolhatja a sminkest.) Óriási hegyek, amelyek közt nyaktörő utak kanyarognak, fel egészen a rózsaszín vulkáni tufából épült VI. századi kolostorig.
De ez már benne lesz a Da Vinci-kód folytatásában…
