S tény, a kötelező magán-nyugdíjpénztárak indulásához hasonló helyzet állhat elő, jó borsos jutalékokkal és magas fejpénzzel, ám azzal a különbséggel, hogy a nyugdíjpénztáraknál volt lehetőség a csoportos tagtoborzásra. Ez pedig most tilos lesz. Marad tehát a költségesebb egyéni toborzás, ennek pedig örülhetnek a közvetítők.
NINCS ELMOZDULÁS. Ugyanakkor a Figyelő által megkérdezett biztosítási szakemberek többnyire hallgatásba burkolóznak, s összességében úgy tűnik, egyre kevesebb reményt látnak arra, hogy bármiféle szerepet is vállaljanak az egészségügy átalakításában. Annak ellenére, hogy a kormányzati erőfeszítéseket többé-kevésbé elismerik – „elmentek odáig, ameddig mehettek” -, a körülményeket illetően egyre kevésbé derűlátóak. Az egyik biztosítótársasági vezető szerint az égvilágon semmi sem változott érdemben az utóbbi fél évben, s bár a végső szót a társaságok tulajdonosai mondják majd ki, a nemleges válasz aligha kétséges.
Általános vélemény, hogy a döntéselőkészítés során csupán azért kezdett éppen a biztosítókkal párbeszédet az egészségügyi kormányzat, mivel azok a „legtürelmesebbek”. Egy biztosítótársaságnál elfogadott, ha csupán 8-10 év elteltével termel nyereséget. A jövedelemarányos és az államilag szabályozott járulékrendszer, valamint a betegek szükséglete által megszabott juttatások közé beékelődött Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) utódpénztárainak azonban semmi közük sem lesz a biztosításhoz – még akkor sem, ha a szó szerepelni fog a nevükben.
A cégek elfogadhatatlannak tartják, hogy a tervezetben az üzleti szféra számára továbbra is csupán kisebbségi, 49 százalékos részesedés megszerzése válik lehetővé. Korábban a biztosítók remélték, hogy az állam előbb-utóbb lemond többségi tulajdonrészéről és eladja azt, ám a mai állapot szerint erre hosszabb távon sem kerülhet sor. S mivel a rendszer „nem a matematikán, hanem a politikán alapul”, ebben rejlik a kockázata is. Bármely parlamenti többséggel rendelkező erő „bármikor kitekerheti a nyakunkat” – fogalmazott az egyik vezető. Ehhez elég lecsökkentenie a járulékokat (így kevesebb pénz jut az ellátás finanszírozására) és – a másik oldalon – csökkenthetik az egy ellátottra jutó fejkvótát. „Nem arról álmodtunk, hogy kiközösítéssel fenyegessenek meg” – utal a közelmúlt politikai megnyilvánulására egy lelkesedését vesztett szakember.
A másik oldalon, a lakosság körében a legnagyobb bizonytalanságot az okozza, hogy szűkül-e a biztosítási csomag tartalma, azaz a biztosítottak megkapják-e a járulék fejében ugyanazokat a szolgáltatásokat, mint eddig. A minisztérium állítja, hogy igen. Egészségügyi elemzők azonban arra figyelmeztetnek: ha a magánpénztáraknak szava lesz a csomagok, a terápiás protokollok és a szolgáltatások tartalmának és finanszírozásának megállapításában, takarékossági megfontolásból majd az olcsóbb diagnózist, és terápiás eljárást preferálják. Az egészségbiztosításba beszálló tőkecsoportok sem érezhetik magukat biztonságban, ugyanis az állam a szerződéssel egyszersmind az ő „nyakukba akasztja” a túlköltésért való felelősséget. Ha nem vigyáznak arra, hogy ne „lyukadjon ki” a kassza, saját zsebükbe kell nyúlniuk, s a tartalékalap terhére pótolniuk a hiányt. Végső esetben csődbe is mehetnek. Ennek megelőzésére szolgál a tárcának az a terve, hogy a társaságok előminősítési eljáráson vennének részt, s a szakmai kritériumok mellett szigorú pénzügyi követelményeknek is meg kell felelniük, azaz kizárólag tőkeerős cégek kaphatnak tulajdonjogot a megyei egészségpénztárakban.
Változások
Jövőre megyénként egy, Budapest és a Központi Régió lefedésére pedig 4 egészségpénztár alakul, amelyekben licitálás révén 49 százalékos tulajdonrészt szerezhetnek magánbefektetők. A kikiáltási ár lakosonként 5-10 ezer forint lesz, a négy kiemelt körzet kikiáltási ára egyenként 3,5 milliárd forintról indul. Becslések szerint a licitálásból 50-100 milliárd forint bevételre tehet szert az állam. Az új rendszer az ígéretek szerint nem jár járulékemeléssel, a jövőben is mindenki jövedelemarányos járulékot fizet, és a pénztárak fejkvótát kapnak az egyes biztosítottak után. Szabadon választható bármely biztosító, aki nem választ, az a lakóhelye szerint illetékes pénztárhoz kerül.
A kritikák ellenére Horváth Ágnes szakminiszter meglehetősen magabiztos. Álláspontja szerint az egymással versenyző szereplők új szemlélet hoznak majd a rendszerbe, hatékonyabban felügyelik a közpénzek elköltését, aminek következtében javul a minőség, kiegyenlítettebb lesz a hozzáférés, s fenntarthatóvá válik a rendszer. Egy múlt heti beszélgetésen a tárcavezető jókedvűen kommentálta, hogy a politikusi népszerűségi lista utolsó helyén áll. Mint érvelt, német, szlovák és több más nyugat-európai kollégái sem foglalnak el előkelőbb helyet, ami azt jelzi, mindannyian teszik a dolgukat,
