Szélvészsebességgel dolgozhattak a magyar patikusok január 15-én, hiszen országszerte minden gyógyszertárban átlagosan fél percenként beváltottak egy vényt, és e mellett még a recept nélkül kapható termékek vevőit is szakszerűen kiszolgálták. Legalábbis a hazai gyógyszercégek szervezetei erre a meglepő eredményre jutottak, amikor az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) e napra vonatkozó hivatalos forgalmi adatait nemrégiben megkapták. Bár a feltételezett betegroham akkoriban senkinek sem tűnt fel, korántsem mindegy, hogy tényleg megtörtént-e, vagy csupán a nyilvántartás technikai malőrjéről van szó. Ha ugyanis valóban ekkora volt a forgalom, akkor a gyógyszerek állami támogatásának összege meghaladta az időarányosan tervezettet, és ez esetben, az idei évtől érvényes intézkedéseknek megfelelően (lásd táblánkat) a gyártóknak kellene állni a különbözet jelentős részét. Vagyis adójellegű befizetési kötelezettségük keletkezik. A cégek képviselői ezért folyamatosan leveleznek az ügyben az OEP-pel, egyelőre megoldás nélkül. Esetleges befizetési kötelezettségeiknek egyébként már régen eleget kellett volna tenniük, de eddig – a vita miatt – nem utaltak át egyetlen fillért sem.
Indiai gyógyszerlabor. Ázsiába kényszerülnek a magyar gyártók is?
FISKÁLIS SIKER. Fél év telt el az úgynevezett gyógyszer-gazdaságossági törvény, és a kapcsolódó intézkedések bevezetése óta, de a gyártók többsége és az egészségügyi kormányzat közötti elmérgesedett viszony nem oldódik. A tavalyi parlamenti választások után felállt szaktárca rövid idő alatt teljesen megváltoztatta a piaci játékszabályokat. A lépések hatásai már kezdenek egyértelműen kirajzolódni (részletesen lásd külön). Egyrészt valósággá válhat, amire az elmúlt évtizedben senki sem fogadott volna: reális esélye van, hogy a gyógyszerek állami támogatásának összege, azaz a gyógyszerkassza a tervezett kereten belül marad, miközben például tavaly még csaknem 100 milliárd forint hiánnyal zárt. A költségvetés őrei tehát dörzsölhetik a tenyerüket. Másrészt viszont nagyon súlyos iparági „mellékhatások” léptek fel, emiatt pedig kérdéses, hogy a mérleg összességében hosszú távon is pozitív marad-e.
A változtatások lényege, hogy az állam a korábbinál kisebb részt vállal át a gyógyszerek árából. Ez a kieső összeg egyrészt a betegekre hárul, akik többet fizetnek a patikákban, másrészt a gyógyszerek gyártóira, utóbbiak terhei jócskán megemelkedtek. Ezen felül az intézkedések átrendezik az összesített piaci forgalom eddigi megoszlásának szerkezetét is, bizonyos típusú cégeknek kedveznek, másokat viszont nehéz helyzetbe hoznak.
A változások többsége egyértelműen hátrányos azoknak a társaságoknak, amelyek többségében generikus gyógyszereket (szabadalmi oltalommal már nem védett „hatóanyag-másolatokat”) gyártanak, és ezeket úgy próbálják eladni, hogy a termékekre külön márkákat építenek fel, illetve erősen promotálják azokat. E tevékenységek ugyanis meglehetősen nagy költséggel járnak, és ezért az ilyen termékek általában nem a legolcsóbbak. A változtatások viszont elsősorban pont arra irányulnak, hogy a márkanév nélküli és alig promotált, legolcsóbb gyógyszerek váljanak a korábbinál sokkal inkább preferálttá. A helyzet pikantériáját az okozza, hogy a Magyarországon gyártó, nagy munkaadónak és járulékfizetőnek számító társaságok kivétel nélkül a vesztes kategóriába tartoznak. A tőzsdei jelenlét következtében a Richter Gedeon Nyrt. és az Egis Nyrt. számai jól láthatóak, és ezek arra utalnak, hogy a hozzájuk hasonló társaságok rendkívül nehéz pénzügyi helyzetbe kerültek. „Összességében 2007-ben mintegy 10 milliárd forinttal csökkenhet a cég nyeresége, emiatt a beruházásokat visszafogjuk, nem növeljük a létszámot, és bizonyos költségcsökkentő intézkedéseket vezettünk be” – mondja Beke Zsuzsa, a Richter kommunikációs igazgatója. E mellett a külföldi értékesítés felfuttatásával próbálják ellensúlyozni a kedvezőtlen hazai tendenciákat. A Richter nyereségének olvadása egyébként nem jó hír a költségvetésnek sem, mivel a részben állami tulajdonban lévő cég az elmúlt öt évben összesen mintegy 14 milliárd forintot fizetett ki az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt.-nek osztalék formájában. Igaz, a Richter „csak” valamivel több mint 7 százalékos piaci részesedéssel bír a piacon, a többi nagy cégben pedig nincs állami tulajdon.
Elégedetlenek a szabadalmi védettséggel rendelkező, azaz originális készítmények gyártói is (ezek döntő többsége nem Magyarországon termel). Az összes cégre vonatkozó, iparági adó jellegű befizetések e társaságok itteni profitjából is jókora darabot harapnak ki, e mellett pedig kiszámíthatatlannak tartják a szabályozást, állításuk szerint a hektikus változtatásokat az ipar nem képes követni.
NYERTESEK. Szinte alig hallani azokról a cégekről, amelyek előtt az új szabályozás jó piaci lehetőségeket nyitott. Ezek többnyire olyan generikus cégek, amelyek nem költenek reklámokra, márkaépítésre és orvoslátogatókra – emiatt nem közismert a nevük -, gyártóbázisuk pedig lehet akár a Távol-Keleten is, ezért nagyon alacsonyan tudják tartani az áraikat. Ilyen például az 1A Pharma, a Krka, a Ranbaxy, a Ratiopharm és még számos hasonló társaság. Ellentétben az itt termelő vállalatokkal, üzleti modelljükben Magyarország nincs központi helyen, többnyire csak néhány jól megválasztott termékből áll a portfóliójuk. Miután alacsony áraikat a magyar szabályozás preferálja, agresszíven tudják támadni a promócióval forgalmazott, az övéknél drágább, Magyarországon gyártott gyógyszereket. Az új szabályok hatására a csupán néhány termékkel jelen lévő olcsó gyártók általában kiválasztanak egy-egy gyógyszert, árban alaposan alákínálnak a versenytársaknak, és piacot szereznek, forgalmuk alacsony bázisról ugrásszerűen megemelkedik. „Ha csak egy-egy esetről lenne szó, még nem okozna problémát az árverseny, de sajnos többfrontos harcot kell vívnunk, külön-külön támadják meg az egyes hatóanyagaink pozícióját” – mondja Marosffy László, az Egis Nyrt.gazdasági vezérigazgató-helyettese. Ezek a nálunk kicsinek számító, valójában nem is olyan kisméretű társaságok általában csak egy kereskedelmi egységet tartanak fenn, de még az is gyakran előfordul, hogy itteni érdekeltségük egyáltalán nincs. Így előfordul, hogy a szabályozás olyan céget favorizál, amely nálunk egyetlen alkalmazottat sem foglalkoztat, még egy irodát sem bérel, a több ezer főt alkalmazó gyárak termékei pedig esélytelenek. Ha pedig az állam a gyógyszerek állami támogatásának 12 százalékát be kívánja szedni (lásd a táblázatot), akkor Németországba, Angliába vagy akár egy ciprusi offshore címre is küldheti a felszólításokat.
Elvileg elképzelhető lenne, hogy a magyar gyártók válaszlépésként a promóció és márka nélküli irányba mennek el, puszta hatóanyag termelőkké válnak és beállnak az árversenybe. Ebben az esetben ki kellene helyezniük a termelésüket például a Távol-Keletre, mivel az olcsóbb a magyarországi gyártásnál, itt pedig elég lenne egy pár fős irodát fenntartaniuk. Vagyis a magyar gyógyszeripar lényegében megszűnne. Ellenkező válaszlépés is elképzelhető, vagyis az orvosok felé irányuló promóció további erősítése. Végső soron ugyanis a rendelőben, az orvos és a beteg között dől el, hogy melyik termék kerül a receptre, a beteg választhatja a drágábbat is (az OEP szempontjából ez mindegy, hiszen a támogatás összege ugyanannyi marad).
