Az imádathoz elég volt egy pecsételő, a Zdenka nevű távírászlányéhoz hasonló hátsó fertály, meg szigorúan ellenőrzött vonatok. A moziból talán Csehszlovákia megszűnésével egyidejűleg illantak el a csodált hősök, és a hősökkel együtt illegalitásba kényszerült egy olyan közönség, amelyet a mai mozibiznisz Jiri Menzel célcsoportjaként definiál. Ehhez a célcsoporthoz tartozni jó dolog, jár érte két óra kikapcsolódás, kellem, báj és régimódiság, mindaz, amiben a legjobb volt a Milos Formantól a Menzelig érő cseh – és az összes káundkábeli – új hullám. Ezeknek a filmeknek volt tisztességes forgatókönyvük, a legjobbak kizárólag a legjobbakkal dolgoztak, az elrontott beállításoknak, snitteknek, rossz szereplőválasztásnak meg voltak a következményei.
Jiri Menzel a régi iskolát képviseli, de távol áll tőle, hogy a sztorizgató, elnéző és hazug érettségi találkozók szintjére forgasson vissza. Az Őfelsége pincére voltam a hagyományos, nagy műgonddal elkészített, ám a modern eszközöket is szakszerűen használó filmek közé tartozik. Itt van például a színezése, az aranyban csillogó valami, amit csak azok éreznek, akik egyszer is a szájukhoz emeltek egy jóféle cseh sört, vagy ebben a filmben látható – a Szindbád után, mert elfogultak és irigyek vagyunk, nemde? – a legjobb menüsor, az Őfelsége pincérében vonulnak fel a legkívánatosabb lányok, és mondani sem kell: ahogyan a jóisten megteremtette őket.
A film egy nem mindenki által olvasott kötelező olvasmányból készült, szerzője megint Bohumil Hrabal, a zseniális képre író ember. A történet bárki számára ismerős lehet, csak ide kellett születni, és részt kellett venni a Nagy Túlélési Játékban. A történet pincérfiúja, egy másik Tapicska csupa ismerős fogást szolgál fel: csipetnyi fasizmust, szokatlan kapitalizmust, egy kis gyomormegfekvő kommunizmust, mindegyiket a szavatossági idő lejárta előtt, erotikus eszcájggal. Tessék megnézni, hogy csinálja; kompromisszummal, szégyentelenül, megalkuvóan és rengeteg derűvel. Az Őfelsége pincére voltam az ínyesmester ajánlata egy olyan országban, ahol rengeteg csálinger foglalkozik a közétkeztetéssel.
Őfelsége pincére voltam › Cseh-szlovák film › Rendező: Jiri Menzel › Főszereplők: Ivan Barnev, Oldrich Kaiser, Julia Jentsch › 120 perc