Nem lettek sokkal okosabbak a koalíciós megállapodást követően az egészségügy átalakításában érdekelt szakemberek – legalábbis ez derül ki a FigyelőNetnek adott nyilatkozatokból.
Komfortosabb lehet az ellátás
Az ugyanakkor majdnem bizonyos, hogy a legfőbb cél, vagyis a gyógyítóellátás színvonalának emelése nem fog teljesülni – mondta lapunknak Skultéty László. A GKI-EKI Egészségügykutató Intézet Kft. ügyvezető igazgatója ezt arra alapozza, hogy az egészségbiztosítási alap felhasználható forrásai aligha nőnek a közeljövőben (sőt a második negyedévben 10 százalékkal csökkent a szolgáltatás felhasználása – a szerk.), miközben az OEP „helyén” megalakuló 22 kötelező egészségbiztosítási pénztár működési költségei borítékolhatóan nagyobbak lesznek a jogelődénél. Ez akkor is igaz lesz, ha a piaci racionalitás hatására végül 7-8 vagy 10 biztosító marad, ahogy azt Horn Gábor, az SZDSZ szakpolitikusa, államtitkára feltételezi.
Ennek következményeként már az is jó eredménynek tekinthető majd, ha az egészségügyi ellátás színvonala szinten marad – hangsúlyozta a kutató. Az ugyanakkor nem kizárható – tette hozzá Skultéty László –, hogy különböző ésszerűsítések nyomán javulhat a betegek komfortérzete. Ilyen „hangulatjavító” elem lehet például a tényleges időpont-egyeztetésen alapuló kezelés, vagyis amikor a beteg nem kényszerül sorállásra a rendelőkben, kórházakban. Az új rendszerben az is teljesen egyértelművé válhat, hogy a biztosított milyen ellátásokra, milyen színvonalon jogosult, ez utóbbi alapján pedig számon is kérheti azt – fogalmazott a GKI-EKI ügyvezető igazgatója.
Fehér helyett szürkéskék füst
Nem lettek okosabbak a kormányoldal megállapodása után – ezt már Farkas András, az AVIVA Életbiztosító Zrt. vezérigazgató-helyettese fejtegette lapunknak. A befektetők számára az majdnem édes mindegy, hogy milyen területi alapon szerveződhetnek a pénztárak, a leglényegesebbre azonban még mindig nem kaptak választ. Ez nem más, mint hogy a felálló pénztárakban kisebbségi, 49 százalékos részesedést birtokló befektetők milyen menedzsment-, illetve irányítási jogokkal rendelkeznek majd.
Nem feledhető ugyanis, hogy ma még senki sem tudja igazán: a valószínűleg felsrófolt területi licencjogok megvételét, s a szintén költséges tagtoborzást követően, mennyibe is fog kerülni az alaptőke 49 százalékának lejegyzése a befektetők számára. Ezzel szemben áll majd az a piac, amelyen az állam határozza meg az elkölthető pénz mennyiségét, sőt azt is, hogy egy-egy szolgáltatást hogyan áraznak be. Ehhez képest milyen beleszólásuk lesz a kisebbségi tulajdonosoknak a döntésekbe? – firtatta Farkas András.
A Fidesz-kártya
S kétségtelenül van egy további tényező is, vajon be lehet-e árazni azt a kockázatot, amit a politikai bizonytalanság okoz a tekintetben, hogy egy esetleges kormányváltást követően az egész rendszert felrúgják – emlékeztetett a legnagyobb ellenzéki párt álláspontjára a vezérigazgató-helyettes.
Azért a méret is lényeg
Persze, azért a területi meghatározottság sem mindegy – fejtegette Farkas András. Kalkulációik szerint a 1,5 millió lélekszámú felső limit az ellátási körzetekben kevésnek bizonyulhat, inkább a 2 millió lenne az optimális. Persze az sem mindegy, hogy egy-egy egységet alkotó körzet milyen gazdasági fejlettségű, s nem utolsó sorban milyen mértékben veszik igénybe az ellátásokat az emberek egészségügyi állapotuk függvényében.
Nincsenek megváltó modellek
Az egészségügyi rendszer finanszírozásában, a biztosítói modellekben nincsenek egyértelmű trendek – adott kitekintést Skultéty László. Ezzel kapcsolatban a GKI-EKI ügyvezető igazgatója azt emelte ki, hogy igen bonyolult, speciális szolgáltatásról van szó, ahol az orvos-beteg-finanszírozó viszonyát iszonyatos „információs asszimetria” jellemzi. Így például a beteg sok esetben nem tájékoztatja megfelelően orvosát saját állapotáról, az orvos számos esetben többet tud pácienséről, amit nem mond el neki, s az orvos szintén információt tarthat vissza a finanszírozó felé is. Az orvos esetleg nem a leghatásosabb gyógyszert írja fel páciensének, hanem azt, amelyet az a gyártó készít, amelyik legutoljára utaztatta, és még lehetne sorolni. Ezek a speciális tényezők teszik, hogy ezen a területen sokkal kisebb verseny alakulhat ki, s nehéz a szolgáltatások, ellátások összehasonlítása.
Ezekre tesz még egy lapáttal a gyógyítás technológiájának robbanásszerű fejlődése és ezzel együtt költségeinek ugrásszerű növekedése. A demográfiai folyamatok pedig a korosodó társadalomban egyfelől nyújtják az ellátási időt, másfelől csökkentik a finanszírozási alapba befizető aktívak számát.
Így aztán nincsen egyértelmű recept arra, hogy a megoldást az állami kézben tartott egybiztosítós modell jelenti-e vagy a magánbiztosítók térnyerése. Erre is, arra is van példa, s van ahol irányváltással, van ahol előremeneteléssel próbálkoznak – mondta Skultéty László.
